Nemiskacat csodás munkái, főként a gyönyörű előszoba, ráadásul legutóbbi remek bejegyzése a Vaterázásról már tényleg tettekre sarkalt. És ugye valami régi minden lakásba kell?

Az előszobánkban, ami igen aprócska (kb. 2,4×1,6 m, 3 ajtóval), van egy 60+ centi széles, kb. 22 centi mély beugró a bejárat mögött, az aljában a fűtéscsövek és elosztó szabadon – lassan 6 éve…  Közben így tél felé haladva ismét látszik, hogy sokkal több helyre lenne szükségünk még a kabátok miatt.

Ezen a falon nem lehet közvetlenül  a falba fúrni, mert ott mennek a vízvezetékek, villany, fűtés, tehát mindenképpen csak beépítéssel lehet ezt a területet hasznosítani – márpedig ekkora helyen minden zugot használni kell.

A bútorlapos beépítéstől irtózom, bár az előszoba mostani berendezéséhez akár még illene is, de szépen lassan szeretnék inkább egy igényesebb irányba elmozdulni, mint a mostanira ráerősíteni. Mert az előszoba amúgy a mániám!

Szóval fellelkesedve a sok ügyes felújításon és a Vatera profi használatán, elkezdtem nézelődni a régi ajtók után a neten. Gondoltam, hogy kb. annyiért fogok kapni valami szépet, amennyiért a sima fenyő bútorlapokat vehetnénk egy barkácsáruházban. Jó példa volt számos:

És hamarosan volt fogás, ha nem is a Vaterán! A keresés módszertana az volt, hogy képeket kerestem Google barátunkon, és ha valami tetszett, akkor rákattintottam az eredeti oldalra. Rengeteg archív hirdetést találtam, de aztán jött egy izgalmas! Faragással díszített szekrényajtók, pont 61 centi, tehát beillik a helyre, ráadásul 20 perc kocsival egy olyan irányban, ahol rendszeresen járunk, 1 Ft-os kiíráson. Mivel nem vagyok török bazáron szocializált, 5 ezer forintot ajánlottam, amit az eladó 7 ezerre igazolt vissza.

Tegnap este izgatottan el is mentünk. Ott volt, de meglehetősen rossz állapotban, ami a remek faragásokat szerencsére nem érintette. Kicsit fintorogtam és visszatértem az ötezres ajánlatra, amit az eladó rögtön elfogadott. Már csak be kellett gyömöszölni az autóba, ami nem egy tágas darab.

Aztán ma reggel megnézhettük normál fényben:

 

Azt hiszem a férjemet is felcsigázta a lehetőség, mert a másik (szebbik, két oldalt díszléccel és faragással díszített darab) már a satupadon volt!

Tapasztalatok:

• Én az IKEA-ban szeretek vásárolni. Rosszul vagyok attól, hogy be kell mennem más lakásába, szemügyre kell vennem valamit, lefitymálni a hibákat, alkudozni, vagy éppen elállni az üzlettől.
• A szerzemény feletti öröm viszont hatalmas!
• Ez a fajta lakberendezés – a régi újrahasznosítása – nagyon-nagyon közel áll az elképzeléseimhez. Tényleg megható arra gondolni, hogy az eladó nagymamája használta ezt a szekrényt, most pedig nálunk kezd új életet!

Kíváncsiak vagyok, milyen lesz?

Kérdésed lenne? Szívesen olvasnál többet lakberendezési témákban? Csatlakozz a Facebookon! Írj: lakasszabo@gmail.com