A napokban azt írta egy kedves olvasó az általam megosztott, szerintem meleg színű lakásra, hogy igazából az is fehér. Jobban megnéztem, és majdnem fehér volt, tényleg!

“A fehér és a sötét között rengeteg átmenet van.  Csodálatos színekkel lehet meg lakályosabbá tenni egy otthont – úgy, hogy nem kell átlepni az ízlésesség hatarait rikító, össze nem passzoló árnyalatokkal. Lásd marokkói, spanyol, francia ihletésű otthonok! Itthon a színes otthon értelmezése gyakran kimerül a narancssárga falakban, és a citromsárga vagy zöld nejlonfüggönyben…!

Miért félek mostanában a színektől? Vagy egyáltalán félünk a színektől? Vagy mást értünk manapság színes lakáson?

Esetleg inkább színek nélküli időszakomat élem? Vagy igazából a fehér is szín?

Haladjunk óvatosan! Mit szóltok ahhoz, ha egy fehér/világos lakást néhány markáns szín dob fel? Lehet csak egy-egy meghatározó tárggyal színezni! Szerintem sokszor itt érdemes is megállni!

 

Persze lehet a fal színe is markánsabb – ezen talán a legkönnyebb változtatni. De azt sose felejtsük el, hogy a fehér falat ragyogó orchideává változtatni gyorsan megy. A visszafehérítés kevésbé lesz pikk-pakk!

 

Már-már lerágott csont, hogy a tapéta legyen a színes:

Lehet főszereplő egy vagány szőnyeg:

 

Annyira azt hiszem sosem lennék bátor, hogy pont a kanapé különleges színe dobja fel a lakást – mert mi van, ha megunom?

A gyerekszobában viszont igazán bátrak lehetünk:

Mi van, ha a művészeti alkotás lesz a hangsúlyos?

Lehet az egész teret színre komponálni. Ez a legdrágább buli, mert mi van, ha megunjuk? De akit ilyesmi érdekel, keresse a például a Farrow and Ball üzletét Budapesten, ahol komplett rendszereket rendelhet: falfestékek, tapéták, zománcfestékek, stb. Ami különleges, azok a szokatlanul gyönyörű színek!

Még komplexebb kiszolgálást kaphatunk a Hephaistos üzletében, ahol már bútorokat, függönyöket, stb. is tudunk választani!

És végül néhány színes tér, amiért azonnal elbúcsúznék a világosodó korszakomtól: