Nálam a szülés-tapasztalatok mindannyiszor mindent átértékeltek. Támaszul szolgálni egy új életnek, fel-alá sétálni vele, ezek alapkő-pillanatai az életemnek. Csíkszentmihályi Mihály írja, akkor tölt el bennünket elégedettség, ha azt érezzük, hogy tökéletesen azonosak vagyunk a világban betöltött szerepünkkel, ha az elvárás felénk se nem túl magas, se nem túl alacsony. Amikor fogom a gyerekemet, szükség van rám, különben sírna, nem érezne testközelséget, és van hozzá elég erőm is, az egész világon egyedül én kellek oda. Hétköznapokon ez után az önazonosság után szaladgálunk, alulteljesítünk vagy próbáljuk túllihegni a saját jelentőségünket. Az ünnepek viszont megint az önazonosság pillanatai lehetnek.

Lackfi János költő, Prima Primissima 2013, Magyar Irodalom