Ne izguljatok, nem fogok gasztroblogot indítani, bár tény és való, hogy ilyen kitartó – 7. hete tartó -, naponta történő főzést, és napi teljes ellátást 4 (majdnem) felnőtt embernek még sosem gyakoroltam életemben. Mert ez más, mint amikor otthon voltam a gyerekekkel, akkor egyes időszakokban két felnőttre, két babára/3 éven alulira főztem, vagy magamra és egy-két kisbabára, mert a férjem a munkahelyén ebédelt. Plusz anyukám akkoriban jelentős szerepet vállalt a család etetésében.

Családom jól tartása most a legkreatívabb feladatom (a munkámat a normál körülmények között kreatívabbnak találom, azzal együtt, hogy egy része lazán ellátható teljes értékűen home office-ból is). Főzés szempontjából vagyunk mi ketten a férjemmel, nekünk bármikor jót tenne egy diétásabb étrend, és nem is gondoljuk azt, hogy a pizza a világ legjobb étele. Van egy 14 éves, szerintem naponta 5 centit növő fiacskám, tökéletes testalkattal, nem vézna és 0 felesleg van rajta. Továbbá van egy csaknem 12 éves, néha inkább sovány, de mindenesetre kb. 38 kilós, válogatós lányom. Tehát erre a csapatra kell napi (legalább) háromszor finom, egészséges, tápláló, de nem túltápláló ételeket előállítani. Mindezt úgy, hogy 7. hete nem megyünk váci piacra, Lidlbe, csak a helyi boltokban vásárolunk, és ott is max. heti kétszer, illetve az Én kosaram és a dunakeszi Kispiac keretében rendelünk.

Ha naponta 3x eszünk, akkor az napi egy reggelit jelent, ami reggeli péksütemény (túrós táska, kakaós csiga, kalács lekvárral), ritkábban tojás /sajt / bacon piritóssal. Nekem soha, de vannak, akiknek zsíros kenyér is jöhet lilahagymával:) Sajnos müzli/kukoricapehely reggelire nálunk nincs kereslet.

Az ebéd legyen két fogás: leves és második. Leves nélkül nincs ebéd, és a második nem egy süti. Nálunk senki sem szereti az édességet főételnek, bár egy kiadós bableves és palacsinta kombót üdvözölnek. Persze az izmosabb leves könnyű másodikat kíván, ahogy húst hússal sem eszünk – pedig igény lenne rá – (vagy a leves húsos, vagy a második). És arra is figyelünk, hogy mindenkinek legyen kedvence a napi menüben (kivéve persze nekem, mert nekem a főzzünk gyorsan népszerűt, nem árt ha egészséges a prioritás). Az is fontos, hogy tartsunk otthon egyszerűen asztalra tehető menekülő utakat: lehetőleg friss vagy mirelit zöldséget, ha elegem van a tészta-krumpli változatokból. Egy grillezett kelbimbó/cukkini/párolt brokkoli, stb. fűszeres joghurttal két perc munka és kész felüdülés a hasábkrumpli helyett!

Az első hét (túl)vásárlásai után hamar rájöttem, hogy a heti étlap tényleg nem hülyeség, tehát csakis úgy lehet vásárolni indulni, hogy tudom, mit akarok főzni. Nem lehet felhalmozni, mert a hűtő és kamra befogadóképessége véges (hűtőládát nem veszünk a fél disznónak), illetve ha nincs “jaj, kellene még ezmegaz, ugorj el érte”, akkor körültekintően kell vásárolni. Aztán arra is hamar rájön az ember, hogy közben van egy olyan irány is, hogy azt főzünk, amit kaptunk. De mindenesetre semmit nem veszek meg úgy, hogy nem tudom, hogy abból a közeljövőben mit készítek.

A heti étlapot időközben még két dologgal módosítottam. A heti étrend kicsit elhamarkodott gondolat, van heti terv, és két-három napra előre tudom biztosan, hogy mikor mit fogunk enni. Ehhez összeraktam egy étellistát, olyan étellel, amiket nem macera megfőzni munka mellett, és amit szívesen eszünk. Mind a négyen, bár persze nem azonos lelkesedéssel (a fasírt a férjemnél 5*, nálam egyet sem érdemel, de mondjuk egy jó kelkáposztafőzelékhez megeszem, a gyerekek pedig hasábkrumpli+ketchup/majonéz kombóval bármit megesznek, a férjemnek a lasagne annyira nem, hogy abba őt nem is tudom bevonni, bezzeg a bolognai a kedvence, ki érti ezt?). Nem vagyunk vegetáriánusok, és senki nem allergiás semmire. Én beérném heti 1-2 alkalommal hússal, viszont zöldség, saláta, sajtok nélkül nem élet az élet, a 14 éves azonban sonkás kenyeret eszik májkrémmel és kolbásszal. A paradicsomot és a csípős almapaprikát azért melléküldi. Tehát az a jó, ha az arányokon tudunk egyenként módosítani, tehát nem kötelező a párolt zöldséghez és petrezselymes krumplihoz rántott húst enni, ahogy sajnos a rántott csirke+hasábkrumpli kombó mellé inkább csúszik a ketchup, mint a görög saláta.

Ime a bővülő lista:

Levesek:

• frankfurti leves
• húsleves
• tárkonyos csirkeraguleves
• Jókai típusú bableves
• gulyásleves
• cukkini / brokkoli / karfiol / édeskömény, csicsóka, stb. krémleves
• hagyma/sajtleves
• thai csirkeleves
• legényfogó leves
• gombás-tejszínes zöldségleves
• minestrone
• paradicsomleves

Főételek:

• sült csirkecomb
• rántott csirke
• sajtos-sonkás “csirketorta”
• rakott karfiol/brokkoli/kel
• rakottkrumpli
• paprikáskrumpli
• gombás/zöldséges csirkeragu
• paprikáscsirke nokedlival
• piritott máj
• zöldséges-tejszínes “rizstorta” a’la Lajos Mari
• bolognai/carbonara spagetti
• túróscsusza
• négysajtos, pesztós fusili
• paradicsomos tészta sajttal
• lasagne
• chilis bab
• svéd húsgolyó áfonyával, barnamártással
• fasírt (egyben vagy “hagyományos”)
• narancsos-chilis hosszan sült pulykacomb, a’la Mautner Zsófi
• töltött paprika/paradicsomos húsgombóc – azoknak, akik a paprika nevére a világból is kifutnak
• lecsó (tojással vagy anélkül, általában szalonnás indításon, aztán kolbásszal/virslivel vagy anélkül, rizzsel vagy anélkül) – ha engem kérdeztek, a tökéletes lecsó minden nélkül, jófajta rizzsel.

Köretek:

• olajban sült krumplivariácók (hasáb, kiskocka, krokett, bármi)
• rizs
• krumplipüré
• majonézes krumpli/kukorica
• tészták
• főzelékek (ez kb. gyerekmentes övezet, bár a fiam megeszi)

Édes ételek (mert azért ilyen is előfordul, a sütik nem ebben a kategóriában versenyeznek, azok két étkezés között fogynak…):

• rizsfelfújt
• gombócok, derelyék
• almás/túrós grízfelfújt a’la Kicsivú
• egyeseknek a túróscsusza
• máglyarakás
• mákos guba
• palacsinta

Evidens, hogy az egyes ételtípusok (paradicsomos étel, csirke, spagetti, stb.) max. heti egyszer készülnek, de paradicsomleves, húsleves heti egyszer simán elfogyna, ahogy bármi olajban rántott is, ha ez utóbbit hajlandó lennék megcsinálni. (A hozzám hasonló olajban sütés ellenesek tényleg próbálják ki a sütőben sütést, nagyon tud működni, bár a sütési időt, hőmérsékletet ki kell tapasztalni.)

Minden nap főzök – szent leszek, esküszöm! – de minden nap csak a levest vagy a másodikat, tehát minden nap van ismétlés is, meg valami új is. Amiből még ez után marad, és fagyasztható, az megy a mélyhűtőbe, ahonnan majd valamikor nagyon jól fog jönni. Van, amit direkt ipari mennyiségben csinálok (lásd bolognai szósz).

Miután évekig dobáltam ki a felvágottakat (ha rajtam múlna, akkor ez a fogás megszűnne örökre), új típusú vacsorákat eszünk: van a hamburger nap, a virslivacsora – ebből örömmel kimaradok -, a bundáskenyér, a tojásvacsora (baconnel, kolbásszal, stb.). Óvatosan egy-két kence is eladható, mint tojáskrém/kaszínótojásnak álcázott tojáskrém, körözött, friss csirkemájból májkrém. És mindig van zöldség (télen párolt vagy savanyúság, nyáron paradicsom paradicsommal), vagy saláta. Az új típusú vacsora elfogy:)

Bár hiányzik a Lidlben, piacon történő vásárlás, de a falubeli hentessel hatalmas szerencsénk van, kiváló áruja van, kellemes a választék, normál árakon. A helyi CBA is kitűnőre vizsgázik, mert egy kb. 100 nm-es boltban remek a választék, és az eladó nénik a legszigorúbb járványügyi szakemberek! A dobozban rendelt “piac”, azaz házias termékek, családi gazdaságok által termelt zöldség, hús, sajt, házi kencék, szörpök, lekvárok, stb. (Olyan keveset költünk, hogy most ilyesmi is belefér.) Külön bónusz, hogy bár nem lettem kovászpajti – már csak azt hiányzik, tényleg, még egy nevelgetni/óvni/figyelni való lény a házban -, és mégis Szabi a pék kiváló kovászolt kenyerét, brutáljó kalácsait kapjuk (jó drágán, de ez van). Ki kellett tapasztalni, hogy mit érdemes így rendelni, de ilyen házi málnaszörpöt, zakuszkákat, házi sajtokat régen ettünk.

Az új típusú főzés és vásárlás mindenképpen szükségessé teszi a pazarlás teljes mellőzését. Kenyér sajnos kerül a szemétbe, mert a drága gyerek a pót-pótvacsoránál kivette, de el nem tette, és reggelre kővé vált, stb. de örömmel jelentem, hogy főtt ételt nem kellett kidobni (és nem is a kutya ette meg), a már nem egészen korrekt felvágottakra viszont az elmúlt három évben lett vállalkozó.

A karantén egyik nagy nyeresége (ezen kívül csak egy van, hogy 7. hete együtt van a család, ez elképesztő ajándék, még akkor is, ha ma már néhány kiabálós felvonáson túl vagyunk, navajonkivel – nem a férjemmel), a rendkívül kevés kiadás, még akkor is, ha az ételt sokkal drágábban vesszük, mint a Lidl időkben.

Tegnap a festők kifestették a felső szint közlekedőjét – hurrá!, a férjem állítólag befejezi a hétvégén 13 év után a felső teraszt, aztán sorra kerül a pince lomtalanítása és átpakolása (műhelyből garázs, lomtárolóból betonozás után műhely lesz). Mindez úgy lehetséges, hogy sokkal kevesebbet költünk, így a kis projektjeinkhez nem a kevéske megtakarításunkat kell használni, hanem beleférnek a havi fizetésbe is – végre egyszer az állami alkalmazás is előny, nekünk munkánk is van, és a fizetésünk is változatlan.

Azt gondolom, az életünk nem lesz már többet pont olyan, mint volt. Ami sok területen veszteség, de azért rengeteget tanulunk is.  Nehéz elfogadni a saját sérülékenységünket, az eddigi életmódunk törékenységét, a veszélyt, amit mostantól nem hagyhatunk figyelmen kívül. Azt, hogy korlátozva vagyunk életmódunkban, mozgásunkban, én még nem tudom egyértelműen a pozitív vagy negatív dolgok közé sorolni. Volt abban valami mohóság, valami kétségbeesettség, ahogyan próbáltuk mindenből a legjobbat, legtöbbet megkapni. Ahogyan a Holt költők társasága c. filmben idézték: “kiszívni az élet velejét”.

Az a tapasztalat, hogy mennyivel kevesebb is elég, egyértelműen a jelen helyzet legnagyobb tanulsága és nyeresége.

Ti miből főztök?