Mikor olyan csütörtök-pénteki mértékben fáradt vagyok, akkor (a családom remek társaságán túlmenően) két dolog tud igazán kikapcsolni: az őrült kutyánk virágos és kiapadhatatlan jókedve és egy igazán jó lakberendezési műsor. Vannak kedvencek, mint például a Kevin McCloud által vezetett Grand Designs (Nagyratörő tervek) sorozatok, az ír Room to Improve (Felújításra ítélve) a zseniális Dermot Bannon építésszel, meg persze a többi, úgy mint Ronda házból álomház, Álomtervekből álomotthonok, stb.
Aki régebb óta olvassa az oldalt, tudja, hogy ha már lakberendezés, akkor engem elsősorban a házak érdekelnek. Az építészet. És amit ezekben a műsorokban látunk, az valami csoda, a képernyőn keresztül is átjön, milyen fantasztikus lehet bennük élni (a gyerekeimet már megfertőztem, és őszinte izgalommal nézik a tervezés és átadás pillanatait).
A kandalló fölötti tükör egy titkos fülkét rejt és a tükör valójában egy ablak. Ha felgyújtják a fülke világítását, akkor a belátni a tükör mögé:)
Kocsmabox a szülőknek a konyha sarkában, jó hangulatú esti iszogatáshoz.
A kád elfordítható.
Titkos ajtó a gyerekszobába.
A “vicces ház” – vagy inkább csodák palotája / elvarázsolt kastély egy nem hétköznapi családnak:)
Ezek a házak nem idegen testként állnak a tájban, hanem még szebbé teszik a környezetüket, ahová épülnek, igazán követendő példát adnak arra, hogy a jó építészet képes igazán otthont teremteni. Kevin McCloud az egyik műsort így indította:
“Sokszor kapok olyan visszajelzést, hogy minek mutatjuk ezeket a legtöbbször kivételes helyszínre, fantasztikus megoldásokkal, anyagokkal készült, legjobb bútorokkal berendezett házakat. Ennyi pénzzel bárki csodákra lenne képes. Egyrészt persze ezekben az otthonokban egyáltalán nem feltétlenül a sok pénzen múlt a kimagasló minőség, hanem inkább az emberi tehetségen, kreativitáson, egyedülállóan remek ízlésen és jó értelemben vett igényességen. Másrészt az építészet olyan, mint a gasztronómia. A legjobb, a Michelin csillagos éttermek kísérletezik ki az új irányokat, amelyek aztán beépülnek a mindennapok konyhakultúrájába. Így van ez a házakkal is: látnunk kell a legjobbakat ahhoz, hogy mi is jó otthont teremthessünk. Fine dining nélkül nem tudnák egy jó sonkás szendvicset venni, mert honnan lenne a kiváló kenyér, sonka és vaj?”
Persze idézhetném még egy másik kedvenc lakberendező párosomat is, a Dizájn doktorok című, szintén ír sorozatból (Denise O’Connor és Cathrine Crowe):
“A lakberendezésben a lényeg a tér, a fény és az elrendezés. Ha ezek rendben vannak, a többi már gyerekjáték. “
Nem is érthetnék jobban egyet:)
A legjobb építészetet, lakberendezést felvonultató műsorokban sem tetszik persze minden ház egyformán. A ház-szerűség, az otthonosság, az emberi lépték fontosak számomra, az építész / lakberendező kreativitása és lenyűgöző megoldásai mellett. Ebből a szempontból ez a ház kissé kakukktojás, hiszen egy fából készült szobrot láthatunk a tájban:
Hol járunk, és ki épít magának ilyen különleges otthont?
Tom Raffied, a tulajdonos és felesége Danielle vágtak bele Cornwall idilli részén (egész Cornwall idilli mondjuk, mert Anglia legnyugatibb és legdélibb részén járunk, egy félszigeten) nem éppen hétköznapi családi házuk megépítésébe.
A telket, rajta egy picurka, mindössze 44 négyzetméteres, azonban műemléki védelem alatt álló kis házat már évekkel korábban megvásárolták, ott is éltek gyermekükkel (a másodikkal a feleség éppen a ház építése közben volt állapotos), nem éppen komfortos körülmények között: a fürdőt és a vécét csak az udvaron keresztül tudták megközelíteni, egy külön épületben.
A férj egy felfutó faipari vállalkozást vezet, hajlított fafurnérból készít mesés lakberendezési tárgyakat:
Gondolták, hogy ha például lámpákhoz milyen remekül felhasználható ez a faanyag, akkor mi lenne, hogy a házukat is a mesteri famunkák tennék különlegessé?
Azért persze szükség volt egy jó építészeti tervre is, amely a kis kőházat és “bővítést” egy harmonikus családi otthonná teszi. Így egy üvegfolyosó köti össze a régi házat és a fürdőszobához épülő nagy házat:)
Szerintem elmondhatjuk, hogy az eredmény mesés lett! És bár a ház méregdrága luxuspalotának tűnik, a bekerülési költség a berendezéssel együtt nem érte el az angol átlagház árának a felét sem. Persze, könnyű a művészeknek!
Lépcsőházi hangulat:)
(Ezt a posztot már régen írtam, de tegnap éppen újranéztük ezt az adást a férjemmel. Sokadszorra is egy élmény volt!)
Szóval nézzetek jó házakat, akkor is, ha elérhetetlennek tűnnek!