Idén a barátokkal közös nyaralás helyszínéül Pécshez, Villányi borvidékhez, Kelet-Mecsekhez közeli Szellő Portát választottuk. Ha agyoncsapnak sem tudom megmondani, hogy kerültem a porta Facebook oldalára, egy biztos: a ház internetes körbejárása és a foglalás között bő negyedóra, max. fél óra telt el. Remek ház, szép környezet, apró falu, 4 szoba, mind saját fürdővel, tágas közösségi tér kint és bent, mi másra lehetne szükség?

A tulajdonosok kedvessége már az első levelezéskor feltűnt – tudjátok, mikor nincs business duma, meg vendéglátós keménység (kedvencem, mikor leírják, hogy előre fizetsz, nem jár vissza semmi!), és ebben a nyaralás alatt sem csalódtunk, de ne rohanjunk előre.

Négy család közös nyaralása sosem egyszerű történet, de ahogy múlnak az évek, egyre több mindenre van szükség a sikerhez (kisgyerekek mellett a túlélésre játszunk, nekünk volt olyan nyaralás, ahol 8 család 20+ 12 éven aluli gyereke volt jelen, ott a felnőtt rigolyákra nem sok idő maradt:)

Szóval legyen klassz a szállás, ahol lehetünk együtt is, meg külön is, a szobák legyenek csendesek, hűvösek, kényelmesek, tudjunk együtt enni, de azért találjunk helyet némi kinyújtózásra is.

Három szoba van a nagy házban (ahol a konyha-étkező is), egy pedig egy külön kis házban. A nagy ház egyik szobája egyenesen mesés, kár, hogy nem indultunk fél órával hamarabb, mert tuti azt stoppoltuk volna: dupla ágy és szimpla ágy, hatalmas erkély lélegzetelállító kilátással:

 

Van egy benti nagyterem is, ahol enni, beszélgetni, tévézni is lehet:

De mi inkább a fedett teraszt használtuk, illetve a külső üldögélő helyeket:

Egyébként már ezek a szolgáltatások is kimagaslóak, és akkor még nem mutattam a konyhát. Szóval aki már főzött négy családra, meg általában vitt konyhát nagy létszámra 6 nap x 3 étkezésre, az tudja, mit jelent egy ilyen hely:

Volt négy mosogató, plusz egy mosdókagyló, mosogatógép, egy remek hűtő, legmodernebb főzőlap és sütő. Meg ez a drágaság, amiben a háziak jóvoltából mindig volt minőségi szemes kávé:

Egyébként ez a kiadó ház+házikó a tulajdonosok saját otthona és birtoka mellett van, ami egyrészt irigylésre méltó mediterrán kert, másrészt pedig működő farm, lovakkal, baromfival, kecskékkel, stb. Mondanom sem kell, hogy a két legelésző ló látványa a lányomnak megunhatatlan volt.

De mit lehet egy ilyen helyen csinálni? Speciel én nagyra értékeltem volna azt is, ha csak ott lehettem volna, feküdtem volna a nyugágyon és olvasok, de mivel mi az ilyen közös nyaralásokon mindig csinálunk valamit, ezért programban sem volt hiány:)

Elsőként is ott van Pécs, ami bár a legrosszabb arcát mutatta most nekünk (pedig kedvenc városom, apukám pécsi) – 0 információ programlehetőségekről, durván túlárazott szolgáltatások, sunyi és szemét parkolási bírság, pedig pestiek vagyunk, tudjuk, hogy a parkolás kemény dolog – de Pécs azért evvel együtt szépséges:

Csontváry pedig örök, még akkor is, ha a parkolási bírságot pont a bejárat előtt szedtük össze: sose hajtsatok be a belvárosba, mert tilos, akkor is, ha a tiltó táblákat max. az veszi észre, aki kitette. Mi ahhoz vagyunk szokva (félig budapesti félig váci identitással), hogy belvárosi behajtást nem láthatatlan táblák szokták tiltani valahol az út mellett, hanem mondjuk egy sorompóval teszik fizikailag lehetetlenné. Azt gondolnánk, ezt Pécsen is így csinálják, de nem. Ott be tudsz hajtani, boldogan megállapítod, hogy sehol nincs parkolást szabályozó tábla, parkoló automata, stb., csak jól megbüntetnek. Sebaj, mondanám, ha nem vérezne a szívem, hogy a városvezetésben dolgozó sok balfácán bizony inkább taszítja, mint vonzza a turistákat.

Még csobbantunk egy jót a városnézés után Abaligeten (kiderült, hogy Orfűt érdemes választani, az klasszabb hely), de az út a Mecseken keresztül mindenképpen varázslatos.

A fő attrakció nekem semmiképpen sem Pécs volt, hanem a kelet-mecseki túránk, amelyet Óbányán kezdtünk, Kisújbányán folytattunk, majd Püspökszentlászló érintésével Óbányán is fejeztünk be. A két “bánya” a legszebb falvak közé tartoznak, ahol életemben jártam, még gondolkozom kicsit melyik tetszett jobban, de nehéz lenne a döntés:

Óbányán ne hagyjátok ki hétvégén a pisztrángot, finom volt, Kisújbányán pedig a Klumpás Konyhát. Mindenki egyen sült kolbászt, kihagyhatatlan! Aztán Püspökszentlászló a hegyek között, a varázslatos kastéllyal, templommal, arborétummal sokadszor is lenyűgözött!

A másik remek programunk a gemenci erdőben megtett kenutúra volt. Szerencsére a nap nem bújt elő aznap, különben szénné égtünk volna:) Két 12 éven alulival kemény menet volt az erdőgazdaság által ajánlott túraútvonal teljesítése, mert csak egy helyen lehet kiszállni a hajóból, tehát végig menni kell, viszont így végül egy rövid megállással (a szúnyogmennyiség leírására nincsenek szavak, de a vízen nem jöttek, csak a parton) véletlenül 4 óra alatt teljesítettük a 6 órás szintidőt. Azóta is büszkék vagyunk magunkra. Ez egyike lesz azoknak a napoknak, amire még 20 év múlva is emlékszünk. Jó egy hajóban evezni:)

Aztán még elugrottunk Villányba, ahol a Polgár Pincében részt vehettünk egy vezetett pincetúrán a borásszal, aki egyike a villányi nagyoknak, a borai remekek, neki pedig hatalmas szövege van, ha arra jártok, ki ne hagyjátok. Viszont egy jót enni a kóstolgatás előtt a Szende Pincében érdemes: falusi bőségtál, zsíroskenyér, szóval mindenféle olcsó és finom étel, amire utána inni is lehet.

Mecsek, Szellő Porta – még jövünk!

https://www.facebook.com/szelloporta/