Az egyik hazai lakber oldalon a blogger kitett egy marha rendetlen szobáról képet, miszerint ez is egy szelete a valóságnak. És ömlenek a kommentek, hogy éljen a rendetlenség, ez az igazság, mi is így élünk, stb.
Egyrészt így van, a lakások, amiben emberek élnek, főleg gyerekekkel, főleg ahol a szülők dolgoznak, tehát rohannak, ott bizony hamar borul a rend, és a lakás enyhén szólva is nem instragram-kompatibilis – mikor akarok lőni néha otthon egy fotót, akkor tűnik fel igazán, hogy hopp, ezt a párkányt már rég le kellett volna mosni, stb.
(És értitek: dolgoznak. Tehát adott munkát, adott időre megcsinálnak, az esetek többségében kötött munkaidőben, munkahelyen, vezetői irányítással, stb. Vagy éppen ők a vezetők, vagy éppen maguk osztják be az idejüket, lényeg az, hogy a család azt eszi, abból fizeti a számlákat, nyaral, stb. amennyit evvel a munkával a drága szülők bevételként elkönyvelhetnek.
Szóval én ezt nevezném munkának, a reggeli kávé művészi befotózását nem, ha erre az egyetlen fizetség a 2 millió like. Akkor sem, ha súlyosan képfüggő vagyok, és az egyik legjobb dolog reggel szép lakásfotókat nézegetni, és akkor sem, ha tudom, hogy egy jó képhez a jó szemen kívül is mennyi minden kell.
Lakást fotózgatni hobbiból, az persze egy másik történet, minden tiszteletem azoké, akik ezt magas szinten művelik és a képeikkel nagy örömet okoznak sokaknak, ötleteket adnak, inspirálnak. Egész addig, míg nem az az igényesség és jó élet ismérve, hogy instagram kompatibilis lakást tudhatunk magunkénak, vagy a lakásfotózós hobbitól és a csodás fotóktól úgy kell elalélniuk tömegeknek, mintha mi fedeztük volna fel a rák ellenszerét, tanítanánk nehéz sorsú gyerekeket eredményesen, vagy éppen betegeket ápolnánk rémes körülmények között.)
De persze a lakás egyik szegletéből kitúrni a kupit, és helyére színben illeszkedő vázát tenni friss virággal simán menedzselhető egy menő fotó kedvéért. (Észrevettétek amúgy, hogy vannak olyan instagram sztárok, ahol mindig a lakás egyes részeit fotózzák, leginkább makrókkal, tehát pl. hogy hol esznek, milyen a fürdő, a vécé, stb.? Az rejtély marad.)
De akkor legyen mindig magazinszerű rend, vagy éljen a szervezett káosz?
Kedveseim, ezt a szösszenetet azért írom, mert az a lakás, ahol mindig rendetlenség van, az sajnos rossz lakás, mert a külső káosz nyugtalanságot, és egy idő múlva belső káoszt okoz. Nehogy már valaki azt a következtetést vonja le egy facebook posztból, hogy a lakásban uralkodó permanens káosz valójában normális, mert A Bloggernél is rendetlenség van. Mert nem az.
Mindig döbbentem nézem, ha cipő/ruha/könyvkupacokon kell átesni ahhoz, hogy bemenjünk egy lakásba, szerteszét hevernek a postaládából kibányászott reklámújságok. Ha a hálószobában mégoly csinos kosarakból folynak ki a vasalásra váró ruhák, az ágy vége egyben ruhatároló. A nappaliban játékok, könyvek szerteszét. A fürdőben ötmillió tubus, flakon, tiszta és kevésbé tiszta törölközők mindenhol. Erre az sem magyarázat, hogy váratlanul toppantunk be, és ráadásul nem is mindig váratlanul toppanunk be.
Egy jó lakásban magazinszerű rendet lehet vágni. Ráadásul úgy, hogy mindennek van helye, nem csak bedugjuk valahová. Legalább 90%-ban. (Akinek van gardróbszobája, háztartási helyisége, kamrája, az ne kezdje majd osztani az észt, hogy nála bezzeg mindig rend van mindenhol, mert úgy könnyű. Rakna rendet 50 négyzetméteren, egy panellakásban, 2 gyerekkel, és akkora fizetésből, amivel nem ugrunk el csak úgy az IKEA-ba venni egy pont odaillő gardróbszekrényt és komódot. Csakmertkellett.)
Egy kényelmes, kellemes lakásban az ottlakók rendszeresen meg is teremtik ezt a már-már magazinba illő rendet. Este lefekvéskor vagy reggel indulás előtt tiszta, rendes konyhát hagynak ott. Egyszerűen, de gusztusosan terített asztalnál eszik a reggelit is. Este rendezett szobában fekszenek le, mert rendetlen hálóban szerintem nem lehet jól aludni. A nappali nem akkor lesz a pihenés, kikapcsolódás, családi élet ideális helyszíne, ha 1 órán belül rekordmennyiségű lájk érkezik a friss fotóra az instán, hanem akkor, ha nekünk, akik ott élünk kellemes körbenézni, és amit látunk az rendezett és tetszetős. A fotón nem látható sarokban is.
Mi segít nekem most a rendrakásban/rendtartásban?
Én akkor érzem magam jól, ha leülök a kedvenc fotelembe, reggel a konyhaasztalhoz, délután a teraszra, körbenézek a gyerekeim szobájában, belépek a fürdőbe, este lefekszem az ágyba, és azt gondolom, de jó nekünk itt lakni! Ehhez nem kell instagram-sztár otthon, legtökéletesebb ház, csak szemnek kellemes, rendezett terek. Ja, hogy a mi lakásunk esetleg nem trendi? Azzal pont együtt tudok élni.
Az én házam az én oázisom. Ezt kívánom mindenkinek:)