Tavaly úgy volt, hogy végre a tengerparton fogunk nyaralni. Horvátországban, mert az a férjem kedves helye. Én egyszer voltam, nem lettem rajongó, nekem Görögország örök, viszont repülőre már tuti nincs pénzünk, a “két napig utazunk nyaralni” pedig nekünk inkább kínszenvedés, mint élvezet.
De aztán április végén teljesen új fordulatot hozott a nyár, kutyát vettünk, és sem időben, sem pénzben nem fért bele a kutya és tengerparti nyaralás egyszerre. Viszont nyaralni kell, és azt hiszem Eger kivételével már mindenhol jártunk itthon, a Balatonnál pedig már évek óta nem – miközben nekem a Balaton bőven versenyképes a tengerparttal, tehát legyen Balaton.
Mivel nem azért vettünk kutyát, hogy azonnal egy kutyapanzióba adjuk, sőt, borzalmak borzalma, mondjuk egy szomszéd etesse, míg mi jól érezzük magunkat valahol, tehát olyan helyet kellett keresni, ahol mi is, meg a kutya is szívesen látott vendég, jól érzi magát, sőt, egy őrült kiskutya ellátása és szemmel tartása nem lesz fárasztóbb, mint amilyen pihentető lenne maga a nyaralás. A kutyás nyaraláshoz alapvető a teljesen zárt kert, előny a belátható méretű terület. Így esett ki egy egyébként nagyon kedvező árú és szimpatikus ház, ahol nem volt a hatalmas birtok körül kerítés…
Minden szállásadónak üzenem, aki nem engedi be a kutyás vendégeket:
Ha a kutyatartást kipipáltuk, akkor már csak a család többi tagjának kellett megfelelő szálláshelyet/helyszínt találni.
Már a Balatongyörökről felvezető Panoráma úton elállt a lélegzetünk – mitől mástól, mint a panorámától! A házban aztán a tulajdonosok fogadtak nagyon-nagyon kedvesen, és az egész családom azonnal beleszeretett a helybe, a házba!
A Noemi’s Cottage egy présház, amelyet tényleg 21. századi igények szerint, nyaralónak újítottak fel! Azaz a belső tér hűvös a vastag falaknak és a légkondinak köszönhetően, a berendezés pedig a pihenést szolgálja, mind a házban, mind a kertben. És a méret! Egy négyfős családnak egy ekkora nyaraló pont elég, mert itt a ház nem ejt foglyul, csak lehetőséget ad a kényelmes visszavonulásra. A kialakítás pedig igazán remek: jó színek, kényelmes és szép bútorok, visszafogott és ötletes berendezés.
Fent van két szuperkényelmes hálószoba, az egyikből kis erkély nyílik, eszement panorámával:
Ezt a hálót persze a gyerekeim azonnal lestoppolták:
De a másikkal mi sem jártunk rosszul:
A fürdő az alsó szinten van, ami bizonyos kor felett már nem annyira kényelmes, viszont a kialakítása pazar: épített, tágas zuhanykabin:
Van egy aprócska “nappali”, ezt amúgy ritkán használtuk üldögélésre.
Bár igyekeztünk minél kevesebbet főzni, azért a konyhában azonnal lejött a kiváló kialakítás. Nekem nagy ajándék volt, hogy bár nem volt félpanzió, mégsem kellett mosogatni!
A benti étkezőasztalnál sosem ettünk, csakis kint a teraszon. Meg általában: ha a háznál voltunk, az egész család kint volt a teraszon. Nem csoda:
A terasz mellett két mesés fügefa áll. Persze akkor még nem gondoltuk, hogy a füge jelentősen befolyásolja majd a nyaralást…
Szóval a füge még nem volt érett, ám jelentős mennyiség volt a földön. Nem sokáig, mert ötünk közül valaki azonnal nekiállt összeszedni. Bár nem örültünk a dolognak, mert a füge nem kutyakaja, azonban egy ehető gyümölcs, nagy gondtól nem tartottunk. Aztán érkezés után két órával jött az első hányás, és utána az esti szigligeti kiránduláson ezt még sok követte. Ezután kutya szigorú felügyelet alá került a kertben, és vérdíjat tűztünk ki minden egyes fügére, amit így a 18 éven aluliak lelkesen összegyűjtöttek. Az is igaz, hogy Bodza kutyánk másnap már nem annyira kívánta ezt a csemegét… Persze a történtek után nem hagyhattuk kint aludni, úgyhogy én a kihajtható kanapén töltöttem az éjszakákat az alsó szinten (viszlát romantikus hálók, hajnali napkelte), Bodza pedig megtanulta, hogy az éjszakát a jólnevelt kutya a kutyaágyban tölti. Kétóránként ébresztettük magunkat felváltva, hogy kivigyük pisilni, jelentem egy baleset sem történt, és azt hiszem ez a pár nap jelentősen hozzájárult a kutya szobatisztaságához (otthon ilyen készségekre akkoriban nem volt szüksége, hiszen kint alszik).
És mit lehet csinálni a Balatonnál, már a fürdésen kívül?
Először is, én igazi ellenszenvet érzek minden hangosbemondós, lángosos-vattacukros tömegstranddal szemben. Plusz ott volt a kutya, és kutyát a Balatonba vinni egy-két kijelölt hely kivételével tilos. (Ez is milyen szuper, nem?) Aztán rögtön érkezéskor elmondták a háziak, hogy a legközelebbi stand a golfpálya magánstrandja, ami gyakorlatilag egy szabadstrand, de mivel nem az önkormányzat felügyeli, így senki nem nézi, van-e ott kutya – volt is jópár. Egy igazi balatoni álomstrandot tessék elképzeli: nagy fák, fű, egy lejáró a nádassal határos kis parton. Ahol törölközőn hasalunk a fűben, és csend van.
Úgyhogy délelőtt strandoltunk, délben felmentünk a házba, ebédeltünk, sziesztáztunk, délután pedig következett a kultúrprogram – a környéken ebből is akad számos. Az a helyzet, hogy mi sajnos a fent említett anyagi okokból csak a 4 nap/3 éjszakát tudtunk itt tölteni, és ezalatt mindössze kétszer jutottunk el Szigligetig.
Pedig program lenne számos:
(Aztán a férjemmel egy hónappal később visszajöttünk házassági évfordulót ünnepelni Badacsonyba, és pótoltuk a hiányosságokat.)
Szigligeten mindenképpen jó szívvel ajánljuk a csodás Vár meglátogatását, egy remek fagyival egybekötve, aztán a nap nem is végződhetne jobban, mint a vitorláskikötő melletti étterem kerthelyiségében, ahol nem csak a kilátás volt kitűnő.
Bár idén nekünk a horvát tengerpart lesz a Riviéra, de az én szívem minden évben visszahúzna Keszthely-Tihany-Káli Medence vidékére. Lehet, hogy újra kellene gondolnom egyszer ezt a nyaraló témakört?