Lakjunk jól!

Tavaly nekünk a Balaton volt a Riviéra!

Tavaly úgy volt, hogy végre a tengerparton fogunk nyaralni. Horvátországban, mert az a férjem kedves helye. Én egyszer voltam, nem lettem rajongó, nekem Görögország örök, viszont repülőre már tuti nincs pénzünk, a “két napig utazunk nyaralni” pedig nekünk inkább kínszenvedés, mint élvezet.

De aztán április végén teljesen új fordulatot hozott a nyár, kutyát vettünk, és sem időben, sem pénzben nem fért bele a kutya és tengerparti nyaralás egyszerre. Viszont nyaralni kell, és azt hiszem Eger kivételével már mindenhol jártunk itthon, a Balatonnál pedig már évek óta nem – miközben nekem a Balaton bőven versenyképes a tengerparttal, tehát legyen Balaton.

Mivel nem azért vettünk kutyát, hogy azonnal egy kutyapanzióba adjuk, sőt, borzalmak borzalma, mondjuk egy szomszéd etesse, míg mi jól érezzük magunkat valahol, tehát olyan helyet kellett keresni, ahol mi is, meg a kutya is szívesen látott vendég, jól érzi magát, sőt, egy őrült kiskutya ellátása és szemmel tartása nem lesz fárasztóbb, mint amilyen pihentető lenne maga a nyaralás. A kutyás nyaraláshoz alapvető a teljesen zárt kert, előny a belátható méretű terület. Így esett ki egy egyébként nagyon kedvező árú és szimpatikus ház, ahol nem volt a hatalmas birtok körül kerítés…

Minden szállásadónak üzenem, aki nem engedi be a kutyás vendégeket:

  • A kiskutya általában sokkal “veszélyesebb”, mint egy felnőtt kutya, mert rág, neveletlen, nem feltétlenül szobatiszta.
  • Ezzel szemben egy felnőtt kutya, ha otthon kint alszik a kertben, akkor a nyaraláson is ott fog. A mi kutyánk – egy labrador – nulla házőrzési késztetést érez, és havonta egyszer ugat, azt is akkor, ha éppen őrülten játszik egy másik kutyával. Éjszaka alszik, mint a tej. Álmos fejét akkor emeli fel, amikor mi kimegyünk reggel.
  • Ha pedig benti kutyáról van szó, higgyük el, hogy a tulaj sem tépeti szét a kanapét minden héten a házi kedvenccel, otthon sem kedveljük a kutyaszagot és a kutyaszőrt is felszedjük (nyáron pedig nem is vedlik a kutya). Meg általában: normális esetben egy felnőtt kutya teljesen jól nevelt.

Ha a kutyatartást kipipáltuk, akkor már csak a család többi tagjának kellett megfelelő szálláshelyet/helyszínt találni.

  • A gyerekeim és a férjem a négycsillagos szállodákat komálják, kinti-benti medencével. Költségvetési okokból ezt a verziót is elvetettük, bár a félpanzió (értsd senkit nem táplálok és nem is mosogatok) számomra is vonzó lett volna. Szerencsére a Balaton elfogadható opció volt a medence helyett.
  • Mivel a baráti nyaraláson olyan helyen voltunk, ahol a napközbeni afrikai hőség után éjszakára sem lehetett ablakot nyitni az intenzív állatvilág és a szúnyogháló hiánya miatt, így azt is biztosítani kellett, hogy a szállás nem lesz kényelmetlenebb, mint a házunk otthon. Mert a férjem sosem érti, miért menne olyan helyre nyaralni, ahol rosszabb, mint otthon?
  • Hogy a szállás legyen hangulatos, az csak az én titkos prioritásom.
  • A déli partot sosem kedveltem, tehát csak északon keresgéltünk – hurrá, a gyerekeknek kiér a feje a vízből + úszni is tudnak -, és elég hamar megállapodtam magammal, hogy a Noemi’s Cottage lesz az igazi, még akkor is, ha az ára kicsit magasabb, mint amit ezen a nyáron költeni akartunk. Bár erre a szállásra nem lehet kutyát vinni, örök hálánk, hogy Bodzát beengedték!

Már a Balatongyörökről felvezető Panoráma úton elállt a lélegzetünk – mitől mástól, mint a panorámától! A házban aztán a tulajdonosok fogadtak nagyon-nagyon kedvesen, és az egész családom azonnal beleszeretett a helybe, a házba!

A Noemi’s Cottage egy présház, amelyet tényleg 21. századi igények szerint, nyaralónak újítottak fel! Azaz a belső tér hűvös a vastag falaknak és a légkondinak köszönhetően, a berendezés pedig a pihenést szolgálja, mind a házban, mind a kertben. És a méret! Egy négyfős családnak egy ekkora nyaraló pont elég, mert itt a ház nem ejt foglyul, csak lehetőséget ad a kényelmes visszavonulásra. A kialakítás pedig igazán remek: jó színek, kényelmes és szép bútorok, visszafogott és ötletes berendezés.

Fent van két szuperkényelmes hálószoba, az egyikből kis erkély nyílik, eszement panorámával:

Ezt a hálót persze a gyerekeim azonnal lestoppolták:

De a másikkal mi sem jártunk rosszul:

A fürdő az alsó szinten van, ami bizonyos kor felett már nem annyira kényelmes, viszont a kialakítása pazar: épített, tágas zuhanykabin:

Van egy aprócska “nappali”, ezt amúgy ritkán használtuk üldögélésre.

Bár igyekeztünk minél kevesebbet főzni, azért a konyhában azonnal lejött a kiváló kialakítás. Nekem nagy ajándék volt, hogy bár nem volt félpanzió, mégsem kellett mosogatni!

A benti étkezőasztalnál sosem ettünk, csakis kint a teraszon. Meg általában: ha a háznál voltunk, az egész család kint volt a teraszon. Nem csoda:

 

A terasz mellett két mesés fügefa áll. Persze akkor még nem gondoltuk, hogy a füge jelentősen befolyásolja majd a nyaralást…

Szóval a füge még nem volt érett, ám jelentős mennyiség volt a földön. Nem sokáig, mert ötünk közül valaki azonnal nekiállt összeszedni. Bár nem örültünk a dolognak, mert a füge nem kutyakaja, azonban egy ehető gyümölcs, nagy gondtól nem tartottunk. Aztán érkezés után két órával jött az első hányás, és utána az esti szigligeti kiránduláson ezt még sok követte. Ezután kutya szigorú felügyelet alá került a kertben, és vérdíjat tűztünk ki minden egyes fügére, amit így a 18 éven aluliak lelkesen összegyűjtöttek. Az is igaz, hogy Bodza kutyánk másnap már nem annyira kívánta ezt a csemegét… Persze a történtek után nem hagyhattuk kint aludni, úgyhogy én a kihajtható kanapén töltöttem az éjszakákat az alsó szinten (viszlát romantikus hálók, hajnali napkelte), Bodza pedig megtanulta, hogy az éjszakát a jólnevelt kutya a kutyaágyban tölti. Kétóránként ébresztettük magunkat felváltva, hogy kivigyük pisilni, jelentem egy baleset sem történt, és azt hiszem ez a pár nap jelentősen hozzájárult a kutya szobatisztaságához (otthon ilyen készségekre akkoriban nem volt szüksége, hiszen kint alszik).

És mit lehet csinálni a Balatonnál, már a fürdésen kívül?

Először is, én igazi ellenszenvet érzek minden hangosbemondós, lángosos-vattacukros tömegstranddal szemben. Plusz ott volt a kutya, és kutyát a Balatonba vinni egy-két kijelölt hely kivételével tilos. (Ez is milyen szuper, nem?) Aztán rögtön érkezéskor elmondták a háziak, hogy a legközelebbi stand a golfpálya magánstrandja, ami gyakorlatilag egy szabadstrand, de mivel nem az önkormányzat felügyeli, így senki nem nézi, van-e ott kutya – volt is jópár. Egy igazi balatoni álomstrandot tessék elképzeli: nagy fák, fű, egy lejáró a nádassal határos kis parton. Ahol törölközőn hasalunk a fűben, és csend van.

Úgyhogy délelőtt strandoltunk, délben felmentünk a házba, ebédeltünk, sziesztáztunk, délután pedig következett a kultúrprogram – a környéken ebből is akad számos. Az a helyzet, hogy mi sajnos a fent említett anyagi okokból csak a 4 nap/3 éjszakát tudtunk itt tölteni, és ezalatt mindössze kétszer jutottunk el Szigligetig.

Pedig program lenne számos:

  • Balatongyörökön jónéhány kilátóból csodálhatjuk az egyik legfantasztikusabb balatoni panorámát
  • A nagy hőségben szuper lehet felfedezni a Csodabogyós Barlangot.
  • Szigligeten túl ott van Badacsony, ami szintén fergeteges hely, már a borokon túl is (de még inkább a borokkal).
  • Keszthely sincs túl messze, és ott is van mit nézni.
  • A környék gasztronómiai paradicsom, tehát éhen senki sem fog maradni.
  • Jövet-menet érdemes útba ejteni Tihanyt.
  • És a Káli-Medence – ami szerintem nem a magyar Provence, mert minek kellene bármihez is hasonlítani? – is ott van egy lépésre.
  • Mi tavasszal eltöltöttünk egy napot Veszprémben, nem volt rá elég.

(Aztán a férjemmel egy hónappal később visszajöttünk házassági évfordulót ünnepelni Badacsonyba, és pótoltuk a hiányosságokat.)

 

Szigligeten mindenképpen jó szívvel ajánljuk a csodás Vár meglátogatását, egy remek fagyival egybekötve, aztán a nap nem is végződhetne jobban, mint a vitorláskikötő melletti étterem kerthelyiségében, ahol nem csak a kilátás volt kitűnő.

Bár idén nekünk a horvát tengerpart lesz a Riviéra, de az én szívem minden évben visszahúzna Keszthely-Tihany-Káli Medence vidékére. Lehet, hogy újra kellene gondolnom egyszer ezt a nyaraló témakört?

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLC. oldalra!