A minap megosztottam véleményemet a Vivre online lakberendezési oldal kapcsán. Nem azért, mert járna a hírlevél, vagy kattintanék az oldalra, hanem azért, mert egy csomó általam felkeresett oldal hirdetési sávjában megjelennek az alkalmasint vonzónak tűnő ajánlatokkal. Ezeket az ajánlatokat előfordul, hogy megnézem, de vásárlásra még nem csábultam el, azt is leírtam miért: ami tetszene az drága, ami apróság és megfizethető, arra pedig nincs szükségünk (pl. 10. párnahuzatra a nappaliba, edényekre, stb.).

A véleményemen volt, aki felháborodott, mintha a Vivre nem szeretésén keresztül egyenesen őt bántanám meg.

Már többször kifejtettem, és ez szerepel a blog indulása óta a bemutatkozásban, hogy az oldal azoknak lehet érdekes, akik számára a kellemes otthon az élet kellemes velejárója, de nem életcél, a költségvetésben nem a folyamatosan vastagon feltöltött bankkártya a jellemző, a fenntarthatóság pedig fontos szempont az otthonteremtésben is.

Mert meggyőződésem, hogy mint minden másban, a lakberendezésben is a környezetbarát és fenntarthatóságra nagymértékben odafigyelő magatartás az ideális. Ez sajnos nem teszi lehetővé, hogy sokszor annyi tárgyat szerezzünk be, mint amire valóban szükségünk van, extrém esetben túllőve az otthonunk befogadóképességén is, a berendezést a divatok/ízlésünk hullámzásával rendszeresen lecseréljük. Ha a tárgyaink esetleg nem tisztességes gyártásból, a fél világon keresztül érkeznek hoznánk,  gyerekmunkából, vagy elfogadhatatlan munkakörülményekkel dolgozó nők kezéből, az még külön elrémisztő. Ebből a szempontból is rossznak tartom azt az agresszív üzletpolitikát, amit egyes online áruházak, így a Vivre is folytatnak. Barátaim, egy ilyen oldalt végigböngészve biztosan mindig 20-30-50 ezer forintnyi fantasztikusnak tűnő cuccot tudnánk azonnal bepakolni a kosarunkba, ahonnan aztán már csak egy-két kattintás, és szállítanak is! Mindehhez vacak termékképek, bizonytalan eredet, látatlanban vásárlás és indokolatlan mértékű szállítás kapcsolódik.

De talán számomra fontosabb, hogy nem attól lesz jó egy lakás, ha abba folyton új holmi érkezik, hanem a tér, a fény és az elrendezés harmóniájára építő “éppen jó” berendezéstől. Mert tudjátok, svédek és lagom: nem sok, nem kevés, éppen jó:)

Durva egyszerűsítéssel azt is mondanám, hogy két fajta otthon létezik:

• Az egyik véglet, hogy megvettük, és beköltöztünk, ahogy volt, tulajdonképpen semmit nem szeretünk benne, mindent fel kellene újítani, a vezetékektől a nyílászárókon át a beosztáson, burkolatokon keresztül, egészen a meglévő innen-onnan örökölt bútorokig. Ha azzal vigasztalnánk magunkat, hogy addig is, míg erre összeszedjük a pénzt, veszünk egy-két párnát, evőeszközt, salátás tányért, stb., akkor sosem fog összejönni a pénzt a nagy dolgokra. Tényleg. Kedves kolléganőm mondta a minap, hogy ő nem vesz semmit, mert ha folyton akciósan vásárolgat tutijóleszvalamiremilyenszuper mütyűröket, sosem fog tudni lakást venni. Ez így van.
• A másik eset, amikor a lakásunk tulajdonképpen teljesen jó, szeretjük, csak túl sok lakberendezési oldalt olvasunk, bloggerek jobbnál-jobb ötleteiről és talált kincseiről, ezért minket is elkap a gépszíj, és le akarjuk ütni valamelyik oldalon a főnyereményt. Ezzel baromi sok értékes időt lehet elvacakolni, és apránként vagyonokat elkölteni, hogy aztán a lakásunk zsúfolt legyen, és hamarosan csatlakozhassunk a hogyan teremtsünk egyensúlyt és teret belül és a lakásunkban konmaris vagy egyéb oldalakhoz.

Tegnap ismerősökkel beszélgettünk, hogy a gyerekeinknek minden azonnal kell. Fociszerkó, mobil/tab/laptop, premier előadáson megnézni a Star Wars 8-at, új LEGO, satöbbi – a sor végtelen. Alkalmasint egyszerűbbnek tűnhet teljesíteni a kívánságokat, mint újra és újra elmagyarázni, hogy a pénzért mi megdolgozunk, hogy a vágyom valamire az nem azt jelenti, hogy meg is kell kapnom, hogy szoktak ajándékot kapni évente többször, ezeket a dolgokat akkora kellene ütemezni. Meg aztán ezeket a cuccokat – vagy egy részüket – úgyis megvesszük, nem jobb hamar túl lenni az egészen? (Ez pl. rossz érvelés, mert nagyon hamar új kívánságlista készül, és a történet újra kezdhető…)

De valójában mi tudunk várni? Például arra, hogy összespóroljuk azt a jó minőségű bútort, ami érték, ami fenntartható anyagokból, korrekt munkával, lehetőleg hazai vállalkozásoknál készült? Ami igazán egyedivé, széppé, szerethetővé fogja tenni lakásunkat? Vagy inkább bemegyünk egy olcsóbb boltba, és veszünk egy trendi darabot, ami ha nem is lesz ciki pár év múlva, de az anyag – pl. olcsó laminált – csak a szemétdombon végezheti 5-10 év múlva, hatalmassá téve ökológiai lábnyomunkat.

Kedveseim, mindenki olyan blogot olvas, aminek témájával, látásmódjával, szempontjaival egyetért. Ez az oldal a minap volt öt éves, ez alatt az idő alatt rengeteget tanultam a lakberendezésről, de legalább ennyit arról, hogy mi a fontossági sorrend nálam, és paradox módon a lakberendezés háttérbe szorult.  Mert jól lakni az bizony sokkal több, mint jó lakást birtokolni.

Tehát ha valaki azt várja, hogy az olvasókat a saját lakásunk folyton változó képeivel fogom szórakoztatni, új házat veszünk az új ötletekhez, bedobok a mixbe egy kiadásra szánt lakást, az csalódni fog, és javaslom is, hogy kattintson más oldalakra. (Azt mondjuk őszintén sajnálom, hogy az olvasó kérdezte rovatot már nem tudom folytatni, de irtó munkaigényes egy ilyen posztot összerakni.) Csak arra tudok vállalkozni, hogy ha valami foglalkoztat lakberendezési témában, akkor arról írok, vagy a Facebook oldalon megosztom. Mivel egyik kedvenc elfoglaltságom volt lakberendezési újságokat olvasni kifejezetten és csakis a lakásbemutatók miatt – ma már nem veszek nyomtatott újságokat, mert egyrészt gyengébbek, mint a világháló kínálata, és még fákat is ki kell vágni a kedvükért – , ezért megosztok a Facebookon napi egy otthont a világból, amit valamiért izgalmasnak gondolok. És mert az gondolom, hogy a saját lakberendezési ideálunk úgy tud kialakulni, ha sokfélét látunk, ha a legjobbakból nyerhetünk ötleteket.

Akinek ez érdekes, megköszönöm, ha velem tart. Akit pedig ez nem érdekel, felháborítja a lakberendezés és kapcsolódó tevékenységekről alkotott véleményem, az ne tartson velem. Ha lehet kérni, agresszív, személyeskedő kommenteket se hagyjon az oldalon.