Párszor már írtam, hogy bár nagyon szeretjük a mostani házunkat, mind a mérete, mind az elhelyezkedése miatt ideálisabb lenne újat keresni. Az is világos, hogy mivel a mostani nem olyan, ahonnan mindenképpen el kell jönni, ezért nem kötnénk kompromisszumot: vacak – vagy akár közepes – ház, illetve környék semmiképpen nem játszik. Egyébként vacak házat, vacak környéken amúgy se vegyünk, főleg pl. CSOK-ból ne, mert ugye azt 10 évig bajos eladni.

Miért fontolgatjuk egyáltalán a költözést?

Méret és szobaszám:

Bár nem a méret a lényeg, de a házunk a maga 110 négyzetméterével és 3 hálójával pont egy hajszálnyit kicsi nekünk. A két gyerek szétköltözése és így a dolgozószoba elvesztése miatt leválasztottunk a 18 négyzetméteres hálóból egy 6 négyzetméteres dolgozósarkot, de az én drága férjem annyi izgalmas hobbinak hódol, hogy az a 6 négyzetméter, ráadásul a háló mellett már abban a pillanatban megtelt, amikor elkészült. (Erősítők, gitárok, CD-k, hangfalak, kütyühegyek.) Én még sosem ültem a saját asztalomnál, de mióta van kutya, hétvégén úgyis csak gyerekeket koordinálok – meg a tanulásukat -, főzök, mosok, teregetek, kutyát sétáltatok, lovardázok, hogy a hétköznap esték időbeosztásáról ne is beszéljek, szóval minek nekem egyáltalán otthoni munkaállomás?

Bár a felső fürdőben van helye mosógépnek (szárítónak is lenne), egy háztartási helyiséget el tudnék viselni – de ezért nem gondolkoznék költözésen.

Az ideális házban van 3 hálószoba (mind kb. egész szoba, a miénk pedig nem is a legkisebb ebből), és egy dolgozószoba, alkalmi vendégszoba funkcióval, kényelmes közösségi tér (40-50 négyzetméter, most 44 van), 2 fürdő. És egy ház nem csak szobák sora, hanem ki is szolgálja a családot, tehát mind a háztartás, mind a tárolás megoldott, és a férfias hobbiknak is van tere. (Ti már találkoztatok olyan férfivel, aki nem akart naaaagy pincét? vagy garázst?) Aztán van egy normális kertje, ahol nem nézünk farkasszemet a szomszédokkal, bele lehet rúgni a labdába balhé nélkül, alkalmas arra, hogy májustól októberig szinte kint lakjunk.

Logisztika

Mivel egy kocsink van, amit a családból egy ember vezet, így nagyon nem mindegy, hogy a napi szokásos útvonalak bejárása mennyi időt vesz igénybe gyalog, tömegközlekedéssel, vagy éppen autóval? Tehát két gyerek elmegy iskolába, két felnőtt pedig dolgozni, ez 4 különböző úti célt jelent:

• Egy iskola helyben, de gyalog bő 15 percre. Ez így nem tűnik soknak, de reggel, nagy táskával, szakadó esőben máris nem az igazi… Hát még ha a furulya, a szolfézs koraeste van, tehát közben haza is megyünk. Heti 2x balett a szomszéd városban, ilyenkor papataxi beizzít, és vagy 5-re oda, üldögélés fél hétig, majd haza, vagy kellemes autókázás oda-vissza, kétszer. Mivel apáról van szó, ugye nem gondoljátok, hogy üldögél az előtérben?
• Egy iskola a szomszéd városban, megközelítés pár perces vonatúttal és rollerrel, ám a vonathoz ki is kell menni, bő 15 perc gyalog, 5 perc rollerrel. A 11 éves, gimnazista (felsős) gyerek kisebb anyai szívbajt leszámítva kb. képes az önálló mozgásra, de azért néha kér autós segítséget. Ha este még edzés van az iskolában, akkor sötétben már megyünk érte, heti kétszer.
• Egy munkahely a másik szomszéd városban, megközelítés vonattal egy megálló és 3 perc, a munkahely a vonattól 50 méter. Királyság. Eltaláltátok, ugye, hogy ez nem az én munkahelyem, hanem az autós emberé?
• Egy munkahely Budapest Belvárosban,  a vonat megközelítése rohamtempóban és autóban reggel 7-kor, hazaérkezés szerencsés csillagállás esetén 6-kor, és a vonatút a MÁV kilengéseit nem is számolva legalább 2×40 perc naponta. Persze, drága férj reggel kivisz, este hazavisz, mert otthonról a vonathoz/vonattól séta napi további 30 percet venne el a családi élettől. Az pedig sok.

Az ideális elhelyezkedés tehát olyan lenne, ahol a jó tömegközlekedés kisebb fáradtsággal elérhető, mint hogy autóba kelljen ülni a célszemélyek összeszedéséhez. Ehhez legjobban az egyik közeli kisváros lenne megfelelő – elsősorban az, ahol a gyerekek jelenlegi/leendő gimnáziuma van, és a férjem is simán találhatna munkát, helyben van minden (sport, zeneoktatás, piac, bolt, orvos, stb.), gyalogosan bejárható távolságban, ráadásul Budapestre csúcsidőben 4 vonat megy, gyorsvonatok is. Viszont mivel város, vannak távolságok, a belvárosi részen kellene lakni, ami kellemes, zöld, csöndes – és most éppen nagyon drága. Az is kérdés, hogy akarunk-e ennyire városban lakni? Nem biztos.

Ideális B változat, a másik kisváros, ami inkább falusi jellegű, a jelenlegi lakóhelyünknél jobb a közlekedése, az ellátottsága, viszont azért változatlanul mindenki utazna reggel, tehát csakis a vonatállomás környéke – de legyen csendes! – jöhetne szóba.

Milyen az ideális ház?

A mostani házunk nem szép, de nem is csúnya kívülről, a beosztása pedig a méretéhez képest nagyon jó. Ráadásul a felújításában kb. 90%-nál tartunk, tehát majdnem teljesen olyan, mint amilyenre mindannyian vágyunk:

Az ideális új számomra nem kell, hogy új építésű ház legyen, mert egy felújított / kibővített régi feltehetően közelebb állna a szívemhez.

Persze, elfogadnék én szívesen valamelyik kedvelt céltelepülésen egy belterületi, vadonatúj okos házat is,  de ilyet építeni esélytelen a mi költségvetésünkből.

A férjem viszont nem akar más által lelakott házat megvenni. Nem akar belemenni egy bizonytalan költségvetésű, beláthatatlan idejű felújítási projektbe. Nem mond kategorikus nemet, de egy ilyen opcióban nagyon kellene látnia az előnyöket (egy potenciális zenestúdió mondjuk…), a rábeszélés itt kevés.

Mindig nézem az eladó házakat a célpontokon, és persze mostanában rengeteg az új építésű ajánlat is. Lakóparkok nem érdekelnek, nem akarunk autópálya mellé, a magasfeszültségű vezeték alá, a semmi közepére költözni, rémesen tervezett, igénytelen tucatházak közé, viszont mivel két gyerekkel ha nem is egy szenvedélyes nagy CSOK-ra, hanem csak egy picike állami puszira lennénk jogosultak új építés esetén, azért a 2,6 millió, és a fix költségvetés(?) + kivitelező csapat megléte elég vonzóvá teszi ezt az opciót is. Tehát ha új építésű házban gondolkodunk, a cél a belterületi, de csendes helyen épített ikerház, a telek minimum 400 nm, a ház pedig használható. És korszerűen tervezett, korszerű anyagokból.

Nem vagyunk elkényeztetve.

Vannak sajnos ilyenek is. Vajon a tervezőirodában 2002-ben megállt az idő?

Ez már sokkal-sokkal jobb, de azért az a sok ronda tető, ronda cseréppel elég hervasztó:

Ez pedig már egész jó! Hát még ha gondolnának olyan finomságokra, hogy egy kicsit túlhúzott tetővel akár fedett is lehetne az a terasz.. És persze a szomszédtól tehetnének ennél korrektebb elválasztást, hiszen nem szeretném az ő történeteiket hallgatni a vasárnapi ebéd közben a teraszon:

De hogyan döntsük el, hogy egy új építésű ház alkalmas-e számunkra?

Kezdjük az elhelyezkedéssel.

Drága barátaim, én csak azt tanácsolhatom, az elhelyezkedésben ne ismerjünk kompromisszumot. Olyan helyen, ami nem tetszik igazán, mert rossz az utca, barátságtalan a környék, távol van mindentől, nem szabad házat venni. A környék tudniillik adottság, sosem fog jelentősen megváltozni.

• Arra ne számítsunk, hogy a mostani ronda, régi putrikat majd lebontják körülöttünk, és a helyükre tuti valami klassz épül. Mert lehet, hogy valami új rémség épül, mondjuk egy pince+földszint+emelet+tetőteres monstrum, vagy egyéb itthon elképzelhető csemege.
• Majd egy-két év múlva leaszfaltozzák az utcát (lehet, hogy ahhoz kell tulajdonosi hozzájárulás is, és ebben az utcában az nincs meg. Földes út mellett nagyon durva tud lenni a por a lakásban.)
• A vonat, az iskola, a bolt sem fog közelebb jönni soha.

Tehát bárhogy is beleszeretünk valamibe, mert jó az elosztás, szép a ház, jó az ár, a pontos cím megismerése előtt ne köteleződjünk el szívünkben sem, hanem inkább legyünk nagyon-nagyon kritikusak. És ellenőrizzük le Google barátunkon a távolságokat, ha 17 perc a vonat, és 1400 méter, az bizony minden reggel, sőt minden este is ugyan annyi lesz, szóval mikor majd a 16 éves lányunkat várjuk haza, és neki kellene 7 percig gyalogolnia egy kihalt részen, akkor péntek-szombatonként a vonat melletti parkolóban fogjuk tölteni az éjszakákat, hogy hazavihessük a gyermeket.

Ami nekem teljesen kizárt, az a főúton, vonat mellett, vagy nagyon forgalmas úton lévő ház, ez is olyan adottság, ami a mindennapokat teszi nagyon kellemetlenné, meg egyébként is: minek lakunk zöldövezetben, ha állandó zajterheléssel kell együtt élni?

A fekvésre én pl. nem vagyok túl finnyás, mindennek tudom előnyét látni, kb. leszámítva a déli fekvésű fedetlen teraszt, ami igazán használhatatlan nyáron, már ha nem kedvelitek az 50 fokos hőséget (a napernyő és társai semmit nem érnek). A férjem pl. nem szereti, ha a villanyvezetékek a ház előtt futnak, de ez a mostani házunk esetében is így van, szóval ezt el lehet viselni.

Vajon jó lesz-e a lakás beosztása nekünk? El fogunk férni?

Kezdjük azzal, hogy ezen a ponton az új építésű lakásokhoz csatolt berendezett tervrajzok durván csalnak: 2×2,5 méterre nem fér be egy családi házba való konyha, ahogy 2×2,85-ös helyre sem fogunk betenni egy hatszemélyes, 180×90-es étkezőasztalt. Tehát ha a nappali-konyha-étkezőre összesen előirányoznak 32 négyzetmétert, és még a lépcsőt is a nappaliból indítják, akkor az a ház berendezhetetlen lesz. Legyünk résen a 16 négyzetméternél kisebb garázsokkal is, főleg, ha a nagyobb autókat kedveljük, és nem varázslattal kívánunk majd ki- és beszállni. És akkor még nem volt szó a családi házas élethez szükséges eszközök tárolásáról, mint kerékpárok, téli gumi, fűnyíró, hogy az abszolút minimumról beszéljünk. Kedvcsinálóként a fürdőszobákban is látunk dupla mosdókat, meg kád+zuhany kombinációkat, vécével, bidével, 5 négyzetméteren. Vakarnánk ám a fejünket, hogy mit tudunk ekkora helyre bevarázsolni! És akkor az olyan tervezési igénytelenségekről már nem is beszélek, mint a földszinti kisebb fürdőbe, pont a bejárattal szembe rakott vécé! Szép is lehet azt mindig csukogatni a gyerekek után, hogy a kulcsról elfelejtkező vendég esetét már ne is említsük egy vidám bulin.

Szóval vásárlás előtt tessék fogni azt az alaprajzot, és tervezni bőszen! Ebben jó barátaink az IKEA konyhatervező, a különböző alaprajzi tervezőprogramok, de mérhetjük a saját lakásunk hasonló helyiségeit is, hogy legyen fogalmunk az arányokról). Így tud kiderülni, hogy a kiszemelt új ház nappalijába csak egy garzonba is nyomorult kanapé fog beférni, hová rakjuk a tévét, hogy nézni is tudjuk, bezzeg a mosogatóba pont belelátunk, esténként a kamasz gyerekek át fognak trappolni a nappalin a csapattal, hogy felvonuljanak a szobájukba.

És ha ezeket a köröket lejátszottuk, nézzük meg, mit kínálnak műszakilag? Milyen ablakokat raknak be? Miből lesz a szigetelés? Hogyan kerítik le a telket (mondjuk kutyával alapfelszereltség a betonalapú kerítés), lesz-e tereprendezés, stb. A háromrétegű üveg, az A energiaosztály, a cirkóhoz kapcsolódó melegvíz-tartály, a grafitos/kőzetgyapot szigetelés, a beépített redőnyök vagy zsalúzia bizony kell, ahogy a távirányítós kapu és garázskapu is hasznos lehet, hogy csak a legfontosabbakat említsem.  Vagy kiderül, hogy ezek mind extrák, tehát meredeken emelkedik az ár, ha korszerű házat szeretnénk?

Ez a poszt egyébként úgy született, hogy múlt hétvégén megnéztünk egy épülő házat. Előtte én kb. egy hétig bűvöltem az alaprajzot. Mert tudnunk kell, hogy amit elvárunk a háztól és az egyes szobáktól, az be is fog férni! Mekkora étkezőasztal, kanapé kell, hová kerül a kedvenc fotelünk, mi a titkos vágyunk az étkezőben, általában milyen berendezést viszünk magunkkal és szeretnénk az új otthonunkban is elhelyezni? Mert ha a végén kiderül, hogy semmi sem fér el úgy, vagy egyáltalán, akkor nem leszünk boldogok!

Arra hamar rájöttem, hogy a felső szint közel van a tökéleteshez, mert a 17 négyzetméteres szülői háló egyenesen pazar, a két méretes gyerekszoba a saját erkéllyel szintén nagyon jó – az elválasztó falat megtörnénk, és a nagyobbik szobából kicsit kipótolnánk a keskeny kisebb szélességét. A háztartási helyiség és gardrób létezése, sőt kialakítása, mérete pedig már-már álomba illő:)

Az alsó szint sokkal több fejtörés igényelt, mert beterveztek ugyan mindent, de az a minden bizony kicsi. Kicsi a garázs, kicsi a dolgozószoba – amit mi vendégszobának is használnánk -, apró a zuhanyzós fürdőszoba, de a legnagyobb kompromisszum a kis jóindulattal 37 négyzetméteres nappali-konyha-étkező.

Most is kicsi az alsó fürdőnk, de teljesen használható, a konyha és a nappali kényelmesek, tágasak. Persze, hiányzik alulról egy szoba, ami itt meglenne. Az alsó fürdő egy új házban fekete-fehér lenne, mint az előszoba, azonos burkolattal. Bele kell férjen egy vécé, egy legalább 80×100-as zuhanykabin (inkább fallal, mint üvegpanellel), és egy normális mosdó, egy fiókos szekrénnyel – mint a Hemnes, stb. Úgy gondoljuk, hogy ezeket a kívánságokat bele tudnánk kanalazni a 180×170 centibe, úgy, hogy az ajtó nem az ablak alatti vécére, hanem a mosdóra nyílna.

Azt már tudom, hogy a dolgozószobát nem kell igazságosan elosztanunk egymás között a férjemmel, mert azt elsősorban ő használja. Berendezés alapszintű, minden funkcionális: nagy fa asztallap, fiókos asztallábak, kényelmes dolgozószék, könyvespolcok, vendégágy. Ha én lemondok a nagy asztalról – lemondok -, ez is beférne a 270×340 alapterületű szobába.

A számunkra használható konyha minimális mérete valahol 3×3,5 körüli területet igényel, egy ilyen építészetileg tagolatlan térben mindenképpen U alakú elrendezéssel. Itt cipőkanállal éppen beszorítható lenne az elfogadható konyha.

Nem valószínű, hogy ebben az esetben külön burkolatot kapna a konyha, hanem utálkozva egybeburkolnám a nappalival – kutya, konyhai balesetek és anyagi okok miatt valószínűleg nem túl lelkesen egy normálisabb laminált burkolattal – amit egyébként a fürdőkön és az előszobán kívül az egész házban használnék.

Egyterű konyha-nappaliban azt hiszem nem akarnék fehér konyhabútort, hanem maradnék a régi szerelem és már-már kínosan egyszerű rétegelt lemez egyedi ajtóknál, feltehetően IKEA korpuszra, amit a magas elemeknél kiegészíttetnék plafonig. Felső elem helyett koppintanám Nikoletti Petra burkolt szagelszívóval futó sima polcait, de inkább a meglevő öreg deszkáink felhasználásával.

Nappalival egyterű konyhában a falicsempe sem egyszerű ügy, de azért én a körbefutó polc alatt bizony tennék csempét, mert jobb a békesség. Ami most azt gondolom, hogy a szürke (beton?) pulthoz illeszkedne. Mondjuk metrócsempéből.

Az étkezőben a lényeg a hatalmas asztal, inkább vegyes székekkel és két klassz nagy lámpával. Nagyon örülnék egy igazán méretes tálalónak, felül üveges, alul fiókos-polcos kivitelben. Ha nem tudnám az étkezőt az ablakhoz rakni, valami klassz tapétaposzterrel vidámítanám a teret – mivel az ablakot kellene pótolni, így valami pazar fással, bár az építészeti lenne a kedvencem.

Szerintem egyterű konyha-nappaliban semmiképpen ne a konyha legyen a középpontban, hanem inkább az ülőrész – vagy az étkező. Az egészen biztos, hogy leküzdve gyerekeim viszolygását, egy nagy perzsaszőnyeg kerülne a kanapé(k) alá, és minden más a helyiségben csak tisztelettel aládolgozna a perzsaszőnyeg látványának. Egy perzsaszőnyeg minden kívánságomnak eleget tesz: színek kipipálva, puha, viszonylag bírja a koszolást, ráadásul a kutyaszőr sem üt rajta, bár nálunk a kutya nem hever a nappaliban, főleg nem a szőnyegen, de ettől a szőr még bejön.

Amire aztán múlt szombaton elmentünk megnézni a házat, én már régen le is mondtam az egészről, mert úgy tűnt, hogy az 50 négyzetméteres pincénk és a tágas nappali plusz étkezőkonyha elvesztéséhez képest a plusz egy szoba nem lenne elég vonzerő, nem beszélve arról a mizériáról, amit egy ilyen házeladás-vétel hozna most az életünkbe. Persze, arra azért szörnyen kíváncsi voltam, hogy hol lenne ez a ház, mert a jó lokáció miatt én pl. mindenféle őrültségre hajlamos lennék.

(Azt majd egyszer magyarázza el nekem valaki, hogy egy épülő ház pontos címét (az építtető árulja) miért nem mondja meg azonnal? Minek raboljuk egymást idejét? Bár ha megmondta volna, lehet, hogy el sem megyünk megnézni.)

Amikor elkezdtük követni az ingatlanos kocsiját, eljött az a pont, amikor éreztem, hogy most megyünk le a térképemről, és baromi dühös voltam, hogy minek az egész felhajtás a marhára kelletlen Urammal. Az utca különösen lehangoló volt: földút, összevissza, ócska házak.

Már csak az épülő ház, vagy a telek nyűgözhetett le, és meg kell mondanom, ez részben sikerült is.

• A telek tök rendben volt, kb. azt kapnánk, ami most is van, ez megfelelő.
• Az a helyzet, hogy én már-már perverz vonzalmat érzek az építkezések iránt. Egy épülő ház nekem mesés. A férjem, aki  két komplett építkezést csinált végig nem került flowba a tégla és malter szagától, de amit látott, azt rendben találta. A legjobbak a leendő ablakok voltak, mert a nappali a kert felé egy hatalmas üvegfal lesz, és az étkezőben(?) is lenne egy földig érő ablak, ami a gyengém. A kicsi dolgozószoba két hatalmas ablakkal néz az utcára, és a hálókban is jut ablak bőven, kinek sarok, kinek erkélyajtó is. (Bocs a képek minőségéért, szakadt az eső, mivel a ház még épül, ezért a nyakamba is…)

 

Aztán hazamentem, lecsekkoltam a címet a Google Maps-en, és megállapítottam, hogy ez a ház pont olyan messze van a vasútállomástól, mint a miénk – azaz mindenki hazaszól, hogy gyere ki értem kocsival, viszont a házunk egy kellemes, aszfaltos utcában, nem jó, de elfogadható házak között áll, hátul kilátással a tóra, elől pedig a Pilisre. Vagyis mindent összevetve a meglévő lokáció jobb. A ház beosztása ugyan jó, de sok szempontból visszalépés a jelenlegihez képest.

Tehát ez nem lesz a mi házunk, de a bogarat beültették a fülünkbe, és a férjem egy másik ház alaprajzára azt mondta: ezt megvenné, ha még eladó lenne.

Mindenesetre már van lakástakarékunk, és figyelünk:)