A karácsony az egy olyan kedves ünnep, akár keresztény az ember, akár nem. Mert ha nem is ünnepli, hogy “az Ige testté lett és közöttünk lakozik”, akkor sem nehéz arra gondolni, hogy ez az egész felfordulás azon alapszik, hogy egyesek a Megváltó születésére emlékeznek ilyenkor. Van itt nekünk kisbaba, szép, könnyes szemű kismama, jászol, jóságos József a háttérben, kedves pásztorok, bárány/tehén/szamár, betlehemi csillag, királyok, karácsonyfa, advent, koszorú. Ezzel a szereplő- és kellékkészlettel könnyen kitalálhatunk valami ütős ünnepi dekort is.

De ott a húsvét. Az már nem annyira könnyed, vidám kis ünnepecske. Már persze ha van minimális vallási műveltségünk. A vallási műveltségnek nincs semmi köze ahhoz, hogy mi magunk hívők vagyunk-e. Csak tudunk néhány összefüggő mondatot mondani a fő világvallásokról, leginkább talán azokról, amelyek a mi környezetünkben jellemzőek – mert magunkat művelt értelmiséginek tartjuk. Így tudjuk, hogy a húsvét egy zsidó-keresztény ünnep, ami közös gyökerekből táplálkozik, ám a fő üzenetek eltérőek. A zsidók az Egyiptomból való szabadulást ünneplik, a keresztények pedig Jézus kereszthalálát és feltámadását – a 12 apostollal elfogyasztott utolsó vacsora után nagycsütörtök éjszaka Jézust elfogják, megkínozzák, másnap halálra ítélik, keresztre feszítik, eltemetik, de vasárnap hajnalban üresen találják a sírt, mert Jézus feltámadt.

Na, ehhez adjál dekort!

Az igazi ünnepeknek megvan a saját szimbólumrendszerük, a saját szertartásaik, amik abban segíthetnek minket, hogy megértsük a lényeget. A húsvéti szimbólumok és szertartások esetében ez számomra különösen igaz, kezdve a nagyböjttel, a hamvazó szerdával, a csöndes pénteki böjti napokkal, aztán a virágvasárnap – nagypéntek – húsvét éjszaka ívével. Ennek az időszaknak vannak tárgyi kellékei, mint például a lila szín, a virágvasárnapi barka, a keresztút, de a lényeg a szemnek láthatatlan. Annál erősebbek viszont a szertartások, mert Jézus a tanítványok lábát az utolsó vacsorán mosta meg, ahogy a pap a hívek lábát a nagycsütörtöki misén, a néma orgonák és harangok, a földre borulva kezdett nagypénteki szertartás, a Passió éneklése is csak a nagyhétre jellemző.

Aztán a teljes sötétben kezdett nagyszombati vigília, ahol a húsvéti gyertyáról árad ki a fény, szimbolizálva Jézus feltámadását és a győzelmét a bűn felett. A húsvéti énekek, Handel Messiás oratóriumának Allelujája.

A húsvéti ünnepkörhöz kötődő tárgyi szimbólumok arra hivatottak, hogy az ünnepre való felkészülésünket kézzelfoghatóvá tegyék. Nagyon kevés ilyen tárgyunk van, és az sem hetekkel húsvét előtt jelenik meg, hiszen a nagyböjt csöndjét és húsvét világosságát és örömét nem érdemes összekeverni.

Az otthonainkban virágvasárnapon (húsvét előtti vasárnapon) megjelenik a barka, ami az európai megfelelője a pálmaágaknak, amit a zsidók a Jeruzsálembe érkező Jézus lábai alá tettek hódolatuk jeléül – majd egy hét múlva halálra ítélték.

Az otthonainkat mással nem is díszítjük a nagyszombati ünnepi vacsoráig, ahol a piros tojás (piros, mint Jézus vére és tojás, mint az új élet és a sírból való kiemelkedés szimbóluma) jelképezi a feltámadást.

Viszont a húsvéti asztalnak gyönyörűnek kell lennie a hosszú böjt után, nem véletlen, hogy a gyerekeink nem is a karácsonyi vacsorát, hanem a húsvétit szeretik a legjobban. Szombat délelőtt körbejárjuk a környék templomait és csöndesen imádkozunk Jézus sírjánál (Vácon van választék!), aztán megsütjük együtt a kalácsot. Az asztalra kerül még sonka, főtt tojás, sok tavaszi zöldség és persze friss virág!

Az alábbi gyönyörű képek egy hasonlóan gyönyörű cikkhez tartoznak a Nem Art Decor blogról:

Ha állatos szimbólumot is kell választani, akkor számunkra a húsvét állata a bárány, ami a zsidó kivonulás áldozati állata volt, és Jézust is Isten bárányának nevezzük. De azért nem fogjuk telerakni a lakást jópofa, a pinterestről letöltött bárányos képekkel:)

Szóval például húsvétkor érdemes kipróbálni, mi van, ha az ünnep üzenetére figyelünk? Attól még persze készülhet csodás dekoráció otthon!

Jó készülődést és szép húsvétot mindenkinek!