Tartok tőle, hogy ez rajtunk kívül mindenkinek egy nagyon unalmas poszt lesz.

Volt egy elég gázos nappalink, ami kezd rendesebb formát ölteni. De még mindig messze van a pazartól, vagy az olyantól, amit bárki a világon tátott szájjal nézne. Vagy akár elmentene az inspirációs albumába. Érdemes ilyenről egyáltalán posztot írni?

10 éve lakunk itt. Ezalatt született egy gyerekünk, azóta másodikos, amelyik pedig költözéskor kicsi volt, éppen ma írt próbafelvételit 8 osztályos gimnáziumba. Ezalatt a 10 év alatt tehát rengeteg esemény történt velünk, ezek sodrásában a házunkkal is sok jót tettünk annak érdekében, hogy jól szolgálja a családot.

Mikor 2007 őszén megvettük, már tudtuk, hogy nem lesz elég pénzünk arra, hogy minden egy lakásműsor / lakásbemutató szintjén elkészüljön – pedig a nagyon is szükséges autócseréről rettegve lemondtunk. De a 100 lakásos óbudai társasházi lakás helyett saját házunk lett, saját kerttel. Azóta is minden nap örülünk ennek.

Akkor az volt a cél, hogy a meglévő keretből – ami nagyságrendileg 8 millió forint volt – kialakítsuk a végleges alaprajzot, amihez lépcsőházat kellett nyitni és lépcsőt építeni, a felső szintet átrajzolni és a közfalakat újrahúzni, az összes külső nyílászárót és minden vezetéket (víz, gáz, fűtés, villany) cserélni, teljesen újraburkolni, kifesteni, beépíteni a két fürdőszobát nulláról és a teljes anyagi csődhöz még a gépesített konyhát. 120 négyzetméteren ez már 2007-ben is elvitte az összes pénzt, sőt azóta is csodálom, hogy mindez egyáltalán belefért!

Tudtuk, hogy a fűtési rendszer űbergáz, de azt ugye a pincében (meg a kéményben, meg a tetőn) kell csak bolygatni. Mindenesetre életünk megóvása érdekében és a pénztárcánk több évre való teljes kiürítése mellett 2011-ben megcsináltattuk: bekerült a legkorszerűbb kondenzációs kazán egy 160 literes melegvíz tartállyal. Ez a művelet egyébként azonnal harmadolta a gáz és villanyszámlánkat, mivel nem csak a halálos gázkazánnak, hanem a pénzzabáló villanybojlernek is búcsút mondhattunk. Ráadásul bátran lehet mindkét fürdőben egyszerre fürdeni, sőt a folyóvizes mosogatás is belefér eközben!

Tehát az ablakok már (viszonylag) energiatakarékosak voltak, ahogy a fűtés is, ezért “csak” a 80-as évek végén, B30-as téglából épült falakat kellett felöltöztetni ahhoz, hogy ne járjunk minden évben úgy mint az egyik őszön: augusztus utolsó hetében még kapkodtuk a levegőt a hőségben, aztán egy hét múlva be kellett fűtenünk. A ház hőtartása pocsék volt. (Ezt a posztot most a leghidegebb téli éjszakán írom, és ritkán megy a fűtés, mert nem hűl ki a ház, noha kint -15 fok lehet, bent tartja 21-et.) Tehát éppen lejárt a lakástakarék, felszabadult egy tényleg kedvezményes hitelkeret, belevágtunk. 2013 legforróbb nyarán a ház a terasz megszépítése mellett kapott egy 12 centis kabátot, és ez bizony nem csak télen, de nyáron is jól végzi a dolgát. A padlást már korábban leszigeteltük 15 centi kőzetgyapottal (nem használjuk, tehát egyszerűen le kellett gurítani a Knauf cuccok a födémre/padlás aljzatra?), és ez is rengeteget segít télen-nyáron.

A leglátványosabb talán 2014 nyarán történt, mikor belaktuk a felújított teraszt és nagy lendülettel kertet formáltunk az addigi hol kusza, hol kihalt földünkből.

Mielőtt valaki azt gondolja, hogy ebből a gyenge 10-12 millióból igazán juthatott volna szép berendezésre is, jelezném, hogy a lakberendezés és felújítás marha drága történet! Megy a pénz (gyorsabban mint jön!), ám még mindig nincs rendes kerítés, bejáró, garázskapu, sőt a pince átalakítása is hátra van. Ezek pedig tényleg a napi életet tennék egyszerűbbé, ami kicsit fontosabb, mint a kanapé színe, vagy egy új munkapult.

De mindenkit megnyugtatok, néha belül is haladunk: öt éve új ruhát kapott a gyerekszoba (időnként kicsit szabunk rajta, ám most nyáron két gyerekszobát alakítunk ki, avval majd villantunk!), kifestettük a konyhát és az IKEA jófejsége miatt a már nem garanciális, ám romra ment konyhaajtókat ingyen lecseréltük, most nyáron majdnem elkészültünk a hálószobánkkal, amivel nem is lehetnénk elégedettebbek.

Ám ahogy tavaly ilyenkor írtam: évek óta a nappalit szerettem volna helyrehozni, mert ez egy jó ház, de a nappali nagyon bitangul nézett ki! Ahogy leültem, csak arra tudtam gondolni: itt is, ott is BORZALMAS! 15-20 éves bútorok, egy része pusztán unalmas, de van szörnyű és ciki is. Rengeteg IVAR könyvespolc, két leharcolt IKEA Poang (jellegű) fotel, egy rémes kanapé, elheverő mappák, dvd-k, megsárgult fenyő bútorok. Ehhez rossz falszin, az is elpiszkolódva. És a “mediterrán” padlócsempe, mivel padlófűtés van.

Viszont az építészeti adottságokkal meg vagyunk elégedve! A földszintre jutott minden, ami szükséges, a takarékos méretek ellenére is: előszoba, zuhanyzós fürdő, méretes nappali, kényelmes étkezőkonyha, kamra. Az ominózus nappaliból átlátni az egész földszintet, a konyhán és a teraszon át a gyönyörű fenyőkig. Három hatalmas ablak, dél-nyugati fekvés. 26 négyzetméter, ami a nyitott tér miatt még tágasabbnak néz ki.

Ilyen volt:

Az átalakításhoz persze volt inspirációs kép, készült látványterv, hiszen nem csak úgy belecsapunk a lecsóba!

 

A sok erős, pirosas szín után valami sokkal egyszerűbbre vágytam, azzal együtt, hogy a meleg összhatásról nem akartunk lemondani. A padlócsempe adottság, az marad, nem “gurítjuk át” – normális ember 2 gyerekkel, akik mondjuk peonzáznak nem fest járólapot, hiszen a mostaninak 10 év használat után sincs egy hibája sem, és bár nem divatos, egyáltalán nem csúnya:

Tehát az új beszerzések tompítsák a padló hangulatát, erre a bézs és krém textilek, falszín a leginkább alkalmasak. Ám időközben életem legjobb üzlete behozta a világ legjobb vadul sárga fotelét lábtartóval nagyon-nagyon kedvező áron, így nem beszélhetünk csupa sápadt színről:

Azt tudtam, hogy első a festés, ám az én Uram elég érthetően kifejezte: amennyiben ezügyben számítanék ügyes kezére, úgy még lesz időm tervezgetni, mert talán majd nyáron, de lehet, hogy inkább majd egy másik nyáron iktatná be a feladatot. Volt abban valami, amit mondott, mert a nyitott tér remek, de sajnos ebből az is következik, hogy a festést nehéz abbahagyni… Ez nálunk pontosan azt jelentette, hogy a bejárattól kellett festeni, mert ott rémes volt a helyzet, továbbá a közlekedőt, a nappalit és a teljes lépcsőteret. Na ez utóbbi verte ki drága férjemnél a biztosítékot, jogosan, mert a festők sem voltak túl boldogok! Magas is, nehezen is hozzáférhető, stb.

Szóval elsőként összespóroltam a festés árát, ez nagyon kedvező ajánlat mellett olyan 100-120 ezer forint volt, anyaggal. Mi ezt az összeget sem tudjuk lecsípni csak úgy a havi büdzséből, szóval fogtam az online malacperselyt és gyűjtögettem.

Aztán a bolygók állásának is jónak kellett lenni, azaz a malacpersely legyen tele, festő érjen rá, mi valahogy szuszakoljuk be ezt a kis projektet a zsúfolt naptárba! Nekem totál beakadt a nyáron, hogy én bizony karácsonykor minimum az újrafestett falakat fogom csodálni a nappaliban, tehát mikor a persely megtelt, felhívtam kedvenc festőművész barátunkat, aki közölte, hogy ugyan fest, de most svájci galériáknak szuper festményeket, úgyhogy majd máskor szórakoztassam. Jött szobafestési szempontból kedvenc festőnk, aki december 19-20-re be is vállalta, aminek én nagyon-nagyon örültem, hiszen a karácsonyi ajándékot sem augusztusban szokás megkapni, így legalább friss lesz az élmény Szentestére. Mindenki más – beleértve a férjemet – komplett őrültségnek találta a karácsony előtti mókát.

A festéket kevertetni akartam, meg is volt nekem a tökéletes árnyalat, Dulux Chalky Downs 6. Kevert festéket nem érdemes sokkal a festés előtt megcsináltatni, így december 17-én elmentünk a Bauhausba, bemondtam büszkén a kódot, erre az eladó mutatott egy rózsaszínes mintát, mert az olyan lesz. Szívhalál. Most mi legyen? Unottan közölte, hogy válasszak kész színt, úgyis sokkal olcsóbb. Mivel a sárgást és a rózsaszínest mindenképpen kerülni akartam, ezért nagy tanakodás után kiválasztottam a Dulux Pirított Szezám színt, ami egy kicsit krémes törtfehérnek látszott. Azóta mindenki azt mondja: milyen jó, hogy végre fehér lett a fal! Sebaj. Bár ugye nem fehér, mert pirított szezám, vagy mi a fene, de ez a festékválasztás kutya egy dolog!

Mivel nem szeretjük elkapkodni a dolgokat, 18-án délután neki is láttunk kipakolni, aztán még az unokatesómék, mint családi futárszolgálat meghozták Brüsszelből az új lerakómat, tehát tényleg bele kellett lendülni a munkába!

Mondjuk hajnali 1 felé a férjem elég rondán nézett rám, mikor a fareluxákat csavarozta le a nappaliban… Én meg átmozgattam egy mázsa könyvet (éjfélkor már tonnának tűnt):

A festés tényleg hipphopp megtörtént, két nap, kb. nulla kosz maradt utánuk, Innen jött a jutalomjáték: bár még kanapé és szőnyeg nélkül, szigorúan hozott anyagból, de mégis megcsinálni a nappalit, amit évek óta tervezek! Azaz tud-e jobban kinézni a meglévő készlet, ha az tervezés után kerül a szobába?

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy volt egy kiruccanás az IKEA-ba egy héttel a festés előtt, és durva 70 ezer forintot hagytunk ott, pedig “nem vettünk semmit”! Csak két Ingert függönyt (13990/pár), hozzá karnist, stb, egy csomó egyenként olcsó képkeretet, új előszoba lámpát (Hektar, 5990), hiányzó LED izzókat. Tehát, barátaim, ez a kis “öltöztetés” nem két fillér, bárhol is olvasnátok, és én mint tudjuk utálom a dekorációt, nem kap el a gépszíj a boltban, stb.

Elsőként összeraktam az IVAR polcokat. Szétszórva a szobákban volt itthon keskeny elem, széles elem, összegyűjtöttem tehát a még hiányzó darabokat (utánam azóta csatatér, de szerencsére van egy használaton kívüli dolgozósarkunk…). Tehát a négy széles, magas elem helyett lett 2×2,5 és közte egy komód, felette képekkel. Nem volt szükségünk teljes falnyi könyvszekrényre (5,2 mx2,3m, azaz 36 hosszú polcra). Jó, hogy megtöri valami a polcok szigorú sorát, viszont mindenképpen az akartam, hogy a szobának legyen könyvtár jellege, a könyvek domináljanak, hátteret adjanak, tehát jöjjenek a majd’ plafonig érő polcok, a sok-sok színes könyv, a csak számunkra logikus “shelf-styling”.

1. Nyitott polcon nem tárolj sok könyvet. Ha van nektek összesen 20 könyvetek, akkor persze, de sok könyv nyitott polcon=irgalmatlan mennyiségű por és porcica, pedig néha takarítjuk, de alaposan csak lerámolással lehet.
2. Az IVAR nagyon flexibilis. Fából van. Olcsó. Meg totál alkalmatlan könyvtárolásra, nem véletlen, hogy az IKEA már kamrapolcnak reklámozza. Mivel a műanyagtól tartózkodnék a nappaliban, ráadásul a fehér Billy nem illik ide, a fának látszó laminált pedig nem a szívem csücske, a fa és üveges könyvszekrény (mondjuk a Hemnes) pedig kb. félmilliócska lenne ekkora helyre, ezért bár gondoltam pakolás közben arra, hogy az IVAR tüzelőnek lenne a legjobb, most ismét a helyén áll. És szeretem, mint mindig. Nekem ez az igazi svéd IKEA, iszonyat egyszerű, valódi, variálható. De meg ne vegyétek könyvespolcnak!
3. Marad-e a könyvespolc ciki fenyő színe? Egyrészt kb. ezt a színt éppen most hozta vissza az IKEA a Hemnes sorozatban, világosbarna néven. Másrészt amilyen rémes volt a fenyő a répaszínű fal előtt, a tört!fehérrel egészen jól állnak egymásnak. Mert ha festeném, akkor leginkább is teljesen a fal színére, de őszintén megmondom, kicsit sajnálnám azt a kellemes “fa” hangulatot, amit egy majd’ 20 éves, nem lakkozott fenyőbútor ad. De soha nem mondd, hogy soha, mert a férjem még tervezi, hogy rétegelt lemezből csinálna a polcoknak oldal- és hátlapot, sőt üveges ajtókon is töri a fejét (világhírű IKEA hack lesz, már látom), szóval ha ennyire hozzányúlunk még egyszer, akkor akár még festés is lehet a dologból, de az nem holnap lesz…

Összegezve a könyvespolc újrarendezésével nagyon-nagyon meg vagyunk elégedve!

• Az elemek tetejére most került polc, aminek így ugyan nincsen funkciója, viszont vizuálisan zár (legalább felül).
• A komód is kellett, bár azzal még tavasszal fog történni kisebb fazonírozás, de a családi emlékek a “régi sarokban” nagyon jók együtt. A képeket kicsit feljebb kell fúrni, mert a férjem nagymamájának rádiója, ami szintén karácsonykor érkezett hozzánk, magasabb, mint amire számítottunk.
• A lámpa remélem nektek is annyira tetszik, mint nekem: a férjem egyik karácsonyi ajándéka, régi kottákkal és decoupage technikával tette egyedivé a jó formájú, de elhasználódott IKEA ernyőt:)
• Végül a könyvespolc, mint háttér: mindig így akartam, hogy a könyvespolcra lássunk, az előtt legyen a kanapé. Aki szereti a könyveket, annak nagyon be fog jönni ez az elrendezés, minden percben örülök a látványnak, mikor itt vagyok!

Szóval térjünk vissza a komódra. A forma elmegy, a fa jó, de ez így halálunalom: fenyő könyvespolcok között fenyő komód, fenyő bútorgombbal. A vörös komódok mindig bejöttek. Ami ráadásul köszön a padlónak, tehát a padló nem egy idegen test lesz a szobában. De mivel fessem, mert a színnek nem pirosnak, hanem vörösnek kell lennie? Az Annie Sloan nem jó, nincs ilyen árnyalat. Kevertetésben béna vagyok. Aztán szembe jött a tejfesték, annak is a csűrvörös (Barn Red) változata. Pont ez kell nekünk, a bútorgombok feketék lesznek. Én fogom elkövetni az akciót, a festéket avval reklámozzák, hogy hülyéknek is alkalmas. Még szerencse.

Tehát mi lenne akkor a nappaliban a nagy dobás? Az új falszín, amin sokáig gondolkoztam, de kvázi fehér lett? Vagy a ma már csak kamrapolcként használt IVAR újrarendezése?

Van néhány dolog van, ami lényegesen megdobja a szoba hangulatát:

• A “csak” festés bizony nagy változás. A rossz szín nem csak a fényviszonyok, hangulat miatt lehet kellemetlen, hanem a berendezést is agyonvágja. Most mindenkinek azt javasolnám, maradjon akár a fehérnél, törtfehérnél, tuti krémnél, egész halvány szürkénél, mert visszafesteni alkalmasint sok réteget=sok munkát kíván, amihez vagy felgyűrjük az ingujjat, vagy fizetünk. Persze különlegesen szép, erős színek egészen kivételes hangulatot tudnak teremteni. Csak legyünk benne biztosak, hogy valóban különlegesen szép lesz az a szín:)
• A jó ritmusú könyvespolcok tényleg öltöztetik a teret, noha ma inkább “polc-stylingról” beszélünk, és már alig látunk könyveket. Én ehhez csak annyit tudok hozzátenni, hogy néhány száz tarka könyv egy jó szobát nem tud tönkretenni. Amelyik szobához nem illenek a könyvek, ott a szobával van a baj.
• Nem kell minden bútornak egyedi, kidolgozott, igazán szép darabnak lennie, mert egyszerű, ám jól tervezett tucatbútorok is jól nézhetnek ki. De egy-két jó darab feldobja a teret, anélkül félő, hogy szegényes, jellegtelen lesz. Nálunk a fotel azonnal emelte a szintet. A családi szótárban “kényelmes, sárga fotel” elnevezéssel kapott helyet, az én szótáramban csak a szép fotel. Színre egyáltalán nem illik ide, de még annyira kifogástalan állapotban van, hogy bár áthúzással számolva vettem, ezt még nincs szívem megtenni. Szóval a szín ellenére is egészen más hangulatot ad a szobának egy ilyen szép darab. A két Poang (jellegű) rémségnek is van “hangulata”, de azt inkább hagyjuk. Tehát nagy várakozással gondolok arra, hogy milyen lenne ez a hely egy jó kanapéval?
• Megfelelő bútordarab kerül a megfelelő helyre. Nem túl kicsi, nem túl nagy, funkcionálisan hibátlan. Ide reklámáron szereztünk új tévészekrényt (IKEA Hemnes, a két fiókos, már nem kapható), ami elnyeli majd profi fiókokkal az összes tévés izét, ráadásul pazarul beül a rendelkezésre álló helyre, és nem lötyög, mint a mostani tévépolc. Még festésre vár, reméljük nagyon össze fogja dobni a tévés falat.

Ilyen volt:

Ilyen most, de még sokkal jobb lesz:)

Aztán kedves barátunknak hála, a tévészekrény átfújása koromfeketére időközben megtörtént (fekete bútor tényleg csak erős idegzetűeknek, vagy akik élvezik a napi portörlést. Mi nem.)

• A képek, drága barátaim, a képek. A tévéfalnál is a képeken a hangsúly, nem a szekrényen, de kerültek képek a régi sarokba, a “főfalra”, a sárga fotel mögé. Bár még csak az kéményfalra tett képek “véglegesek”, ám az látszik, hogy a legegyszerűbb tereknek is karaktert adnak a jó képek. Nekünk fontos, hogy a képek személyesek legyenek, hogy ne olyan printeket állítsunk ki, amik minden svéd ingatlanos által feltuningolt lakásban ott lógnak, ezért családi-baráti remek grafikák, saját fotók, nagyszülőktől örökölt festmények kerültek a falra. Az igazi nagy dobás, férjem John Pattitucciról készült méretes grafikája még nem járta meg a keretezőt, a házunk látványtervei és alaprajza még más elrendezésben és kibővítve fog felkerülni, a sárga fotelhez választott sárga fotókhoz kicsi a keret, de már így is nagyon-nagyon elégedettek vagyunk az eredménnyel.

 

 

És ami a lényeg: a festés és átrendezés óta még sokkal többet vagyunk itt, mert jó az “új” nappaliban! Jó lenne, ha teljesen készen lenne? Már itt állna az új kanapé? Lenne egy puha szőnyeg?  Biztosan. Ha a malacpersely újra megtelt, jelentkezem:)

 

Update:

Kanapécsere használt anyagból megoldva – Karlstad 2+3-as sarok, szerintem Sivik bézs huzattal. 85 ezerből. Nagyon pepec, odavagyunk érte.