Sose higgyük el, ha valaki azt mondja, hogy a lakásfelújítási csodák elérése csak ízlés és kreativitás kérdése. Vagy a rémes adottságok, mint ócska nyílászárók, rossz beosztás, elavult közművek tákolása után, pusztán egy kis dekorral menthető a helyzet.

Egy jó potenciállal rendelkező, ám leharcolt ház felújítása simán lehet újra az ára – ha az átlagos négyzetméter árakkal számolunk. Prémium környéken (lásd alább) persze egy nagyon lerobbant ház is nagyon drága, míg vidéken meg lehet kapni klassz régi házakat olcsón, viszont a nyílászáró, kazán, burkolat ott is pont olyan drága, sőt szerintem a munkadíjon sem lehet jelentősen spórolni.

Ha házról beszélünk, a jó felújítás kulcsa a jó építész. Valahogy én úgy látom, hogy a számomra lenyűgöző felújításokhoz nem lakberendezőket kérnek fel, hanem építészt. Aki képes a lényegtől kezdeni: környék, épület, térkapcsolatok, fény. Ha ez már mind stimmel és a családban van megfelelő érzékkel rendelkező családtag, innen 50 jó lakás áttanulmányozása után, kellő önmérséklettel már nagyon szép eredményt lehet elérni, ha rendelkezésre áll megfelelő berendezési alapanyag (értsd időtálló bútorok, lámpák, képek, szőnyegek) és/vagy a kritikus mennyiségű pénz.

A téma demonstrálására nézzük ezt az irigylésre méltó rózsadombi majdnem bauhaus villát. A helyszín, az épület kora, stílusa mind szupermenő. Ám az “ilyen volt” képek alapján a kevésbé dörzsölt érdeklődőnek rögvest elmegy a kedve: lehangoló külső, állapot, terek.

Mivel lehet ilyen esetben varázsolni?

Növényzet kell. A növényzet jó. Azokra a környékekre mondjuk, hogy kellemes, hangulatos, ahol a növényzet mögé bújnak a házak. Sőt, akár a buja növényzet is izgalmas lehet. De mindenképpen kell a rendszer, vagyis ehhez a stílushoz tervezett és természetesen ápolt kert a minimum. A prémium környéken kötelező a jó kapu, az igényes kerítés – itt amúgy nagyon egyszerűt készítettek. És ha van egy csaknem bauhaus villánk, azért jó, ha az látszik is:)

Bár a bauhausról azt gondoljuk, hogy az nagyon jó már eredetiben is, mégis mást várunk ma egy lakástól, mint a 20-as 30-as években: nagy közösségi tereket, hatalmas, kifogástalan nyílászárókat, energiahatékony fűtést és lehetőleg rásegítés nélkül kellemes hőmérsékletet nyáron. Itt az építészek kiváló érzékkel nyúltak a térhez és a nyílászárókhoz: egybenyitották, aminek együtt van helye, és az étkezőben kialakított földig érő üvegfal gyökeresen megváltoztatja a kint és bent kapcsolatát:

Kedves barátnőm a lakásvásárlásai során már a lépcsőházban eldöntötte, hogy lesz-e adásvétel. Aztán már csak új házakban nézelődött. Na most új házban izgalmas lépcsőházat még nem sokat láttam. A régiekben inkább van potenciál. Ez szerintem egyébként nem 5*, de azért kellemes lett!

(Mondjuk ezek az 5* – képek forrás: kép-tér blog)

Nem vagyok feltétlen híve a családi házaknál az emeleti erkélyeknek, teraszoknak, mert úgyis lemegyünk a kertbe, ezért élünk kertes házban és nem egy nagyteraszos városi lakásban. Ha viszont kicsi a kert, a kertkapcsolat sem feltétlenül ideális, sőt még remek kilátás is adódik a legfelső szintről, akkor már csak egy igényesen kialakított terasz hiányzik!

Fürdőből több kell és jól felszerelt – bár én a márványt már csak társadalmi igazságossági okokból is kihagynám:)

Van ezekben a régi házakban potenciál, ugye?

Erről a házról még többet az Építészfórum oldalán találsz!

És aki a ház építészeti munkáiért felelős: az FBIS architects csapata, Juhász Janka és Reisz Ádám.