Időnként előfordul, hogy barátaim kérnek tanácsot, ez történt legutóbb is. Egy nagyon kedves háromgyerekes család legidősebb gyermeke, a majdnem 8 éves nagylány hamarosan külön szobát kap. Elképzelések vannak, csak nem pontosan stimmel a kiváló ízlésű anyuka és a fiatal megrendelő elképzelése az “álomszobáról”:
“Képzeld, úgy tűnik, hogy néhány hónap múlva bővülni fog az alapterületünk, mivel felköltözhetünk a tetőtérbe is. Jelenleg egy külön lakásként van kialakítva ez a szint. Amikor beépítésre került, meglehetősen szedett-vedetten készült el, és azóta sok lakója volt, szóval egy alapos átalakításra, felújításra van szükség.
Ötletelésben szeretném segítségedet kérni, elsősorban a nagylányom szobájához. Természetesen neki konkrét elképzelései vannak, pl. sötétlila falszín, mindenképpen a plafonon is!!! “Mama, utálom a fehéret, a mostani gyerekszobában minden fehér!”
Olyan berendezést szeretnék majd vele együtt kitalálni, ami már valamennyire nagylányos (8 éves lesz ősszel), de azért bájos és szerethető is a számára. Nyilván nem tudunk és akarunk évente falfestést, bútorfestést… Szereti a lilát, kéket, türkizt, és mindenképpen szüksége lesz egy “elvonuló kuckóra” rosszkedv esetére.
Nem konkrét berendezésben szeretnék segítséget kérni, de ha esetleg van már egy adag jól összegyűjtött képed, lányszoba témában, akkor szívesen nézegetnénk. Hátha találunk olyan megvalósítható ötleteket, ami neki már most tetszik, és én pedig el tudom képzelni, hogy még 5 év múlva sem fogja cikinek tartani. :)”
Azt gondolom, hogy Márti már levelében kiemelte a poszt lényegét: egy iskolás szobáját vele együtt kell kitalálni, és minél inkább jófej az anya, annál jobban el tudja elengedni a saját “álomszoba” ötletét, és az ésszerűség keretei között átengedni az irányítást a gyereknek. Mert a vizuális nevelés nem az, hogy a saját álomszobánkat adjuk ajándékba, hanem a berendezést közös játéknak fogjuk fel, ahol ha lehet megtanítjuk neki a lakberendezés csínját-bínját, úgy mint térrendezés, színek, anyagok, harmónia, mértékletesség és kreativitás egyensúlya. Sőt, ez lehet az első lecke a fenntarthatóság megvalósításából is: hogyan alakítjuk úgy a környezetünket, hogy azt ne unjuk meg rövid idő alatt, melyek azok az anyagok és megoldások, amelyek nem károsítják a környezetet, mi az, aminek hosszú ideig kell szolgálnia a kényelmünket és ízlésünket, illetve hol tudunk úgy frissíteni a dizájnon, hogy az nem jár felesleges pazarlással!
Helyes. De nem egy nyolcévesnek.
Nagyon praktikus. De egy kislánynak még túl kemény.
Ezt összerakták. Lakberendezési oldalakon – sajnos – még mindig legtöbbet ilyet látni. Borzasztó unalmas. Szerintetek egy gyerekszoba majd ilyen színre koordinált lesz?
Ha nem monokróm és minimál, akkor sokszor shabby chic. Talán olyan 13 éves korban már bejön a romantika. De ez nem egy nyolcévesről szól.
Helyes szoba, kiváló kialakítás, ötletes a festés, ráadásul a szoba valójában fehér, mégis színesnek tűnik. De szerintünk a rózsaszín meddig menő egy kamaszlánynak?
Könyörgöm: ezt felejtsük el. Csak semmi francia, sőt franciás vintage. Gyerek. Már nem is tudjuk milyen generációnak fogják őket hívni. Hagyjuk ezt a közhelyes romantikát.
A színek beviteléhez gondolkodhatunk tapétában. Például próbálhatjuk meggyőzni az “ügyfelet” azzal, hogy a lila színvilágot így hozzuk be:
8 éves. Nem baba. Lehet, hogy most még tetszik, de 10 évesen tuti utálni fogja.
A pöttyös nyerő lehet. A színt hozza egy finom megoldással, remek lehet kiemelni egy-egy területet. Körbe nekem sok lenne.
Aztán mondhatjuk azt: felejtsük el a gyerektapétákat, legyen inkább érdekes:
Ezt az utolsót boldogan megvenném, esetleg megpróbálom rábeszélni a saját lányomat jövőre:) Egy ilyen szobában azt hiszem tudnék miről ábrándozni! De a témákkal érdemes óvatosnak lenni, mert ha megunja az ember, azonnal elviselhetetlen lesz.
Persze simán elszakadhatunk a színbéli kötöttségtől, és lehet a motívum a meghatározó:
Természetesen a festéket sem kell elvetni, de igyekezzünk tényleg jó színeket és vagány festést alkalmazni, szerintem az utóbbihoz előny egy profi festő, hacsak nem vagyunk extra ügyesek és tapasztaltak!
Úgy általában: akkor válassz erősebb hátteret (tapétát vagy festéket), ha nem a legjobb minőségű bútorokat használod a szobában. Így az erős háttér összehozza az innen-onnan összeszedett, átfestett darabokat! Ha a bútorok klasszak, hagyd őket érvényesülni és legyenek a kiegészítők színesek.
Az is lehet, hogy a festést, tapétát túl soknak érezzük, azt gondoljuk, hogy túlságosan megköti a kezünket egy ilyen fókusz. Választhatjuk a textileket is színfoltoknak – de a színfolt nem feltétlenül színes! Nekem pl. a felső kép sok, az alsó telitalálat:
Ahogy egy tömött könyvespolc is rengeteg színt hoz be – csak nehogy színek alapján “stylingoljuk” egy gyerek könyvespolcát! De színt hoznak persze a játékok is, vagy akár a képdekor. Abban biztosak lehetünk: ha egy-két napra a tulaj veszi birtokba a szobát, unalmas tuti nem lesz!
És ha a rengeteg színes lehetőségnek csak kis részét felhasználjuk, végül maradhatunk abban, hogy legjobban akkor járunk, ha ehhez fehér bútorokat választunk. Ebben az a jó, hogy ez lehet igényesebb fabútor (pl. IKEA Hemnes vagy Liatorp), vagy akár egyszerűbb laminált is (pl. IKEA Malm, Billy, Lack, Kallax). De fehérre minden meglévő bútort is le lehet festeni, ehhez az Annie Sloan Chalkpaint alkalmas, akkor érdemes ilyet használni, ha pl. lakkozott vagy laminált bútort festenél át, mert arra is tapad, ráadásul elveszi az olcsóbb, műanyag bútorok olcsó jellegét. (A fenti IKEA bútorokat pl. nem gondolom olcsó jellegű lamináltnak). Szóval a fehér megy egymáshoz, és a fehér bútor mindig menő marad.
Ha jó a belmagasság, akkor lehet a lámpa is fókuszpont. Egy mutatós csillár, egy helyes asztali lámpa, már karaktert ad, de pl. a lila-türkiz stb. színeket egy Cotton Balls válogatás is behozza, van szín, olcsó, ha már nem tetszik akkor is 7000 forintot bukunk.
A kiskamasz szobájában szerintem már alapvető, hogy megteremtsük a lehetőséget arra, hogy minél kevésbé fájó legyen nekünk, ha majd a saját dekoráció kerül a falakra – elég hervasztó, mikor anyuka megtervezi a képeket is a szobába… Szóval hová kerüljenek a lovak/pónik/sztárok képei? Minden megoldás jól jön: kitűző fal, mágnesfal, képtartó polc, nadrágtartóból képkeret. Sőt, valójában már az is jó, ha betervezünk egy csomó képkeretet (most még képet is rakhatunk bele, aztán ha acélosodik a saját ízlés, akkor majd lecseréli őket).
Aztán jöjjön a krétatábla. Egyrészt létezik már színes táblafesték, de egy sötétebb falszakasz éppen megnyugtató, mélységet ad a színkavalkádban! Nagyon jól néz ki, ha készítetek dekorlécből egy keretet a falra, és azon belül festitek táblafestékkel.
Szóval a lényeg szerintem az, hogy
a bútorok fehérek,
ha még nincs padló, az is legyen inkább világosabb, akár fehérített laminált parketta,
a szoba pedig ne akkor legyen kész, amikor a festéssel, bútorokkal megvagyunk, hanem amikor a fiatal tulajdonos beköltözött, berendezkedett!
Mert ha a fenti összes varázslatot beteszitek, az bizony egy színes szoba lesz:) És amellett, hogy persze legyen a szoba rendezett, nem kell mindennek kínosan “stimmelni”. Szerintem kerülni kell a cukros, “csajos” berendezést. Tehát egy kis szürke, fekete nagyon is jót tehet a liláknak és egyéb lányos megoldásoknak.
A remek szoba forrása az IKEA Family
Nektek van egy vagány kiskamasz szobátok? Küldj egy jó képet: lakasszabo@gmail.com
Berendezési ötletek azoknak, akik nem nyerték meg a lottón a telitalálatost, akiknek fontos, hogy az otthonuk közösségi tér legyen, ráadásul még az unokáik unokái is jó körülmények között lakhassanak.
Nem vagyok építész, lakberendező, ingatlanügynök. Csak keresem az igazit. Sosem a tökéletest, hanem azt, ami tökéletes lehet. Szerelem, ha nem is első látásra.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: