Kedves levelet kaptam Gabitól. Megvették a szülők lakását, ami egy vidéki nagyvárosban, 12 lakásos, parkos társasház 4. emeletén található, 110 nm. Négyen költöznek, két kislánnyal, pár év múlva további két gyereket szeretnének. Hosszabb távú terveikben egy kertes ház szerepel, de amíg oda elérnek, mindent ebben a lakásban szeretnék megvalósítani. A felújításra, berendezésre 2 millió forintot tudtak félrerakni, és a családon belüli adásvételnek hála, a felújítást még beköltözés előtt meg tudják csinálni.
Miből főzünk?
Az előző generáció ízlése szerint kialakított, nagyon kellemes lakásból:
Azaz mondhatnánk, hogy van egy teljesen használható, jó minőségű, ám erőteljesen a 90-es évek formavilágába ragadt lakás. Mit lehet ezen szeretni? Például a családi emlékeket, a remek beosztást, és még valamit:
Kezdjük az alaprajzzal – mert mindig onnan indulunk. Nincs jó lakás jó tér nélkül, akármit is varázsolnánk a dekorációval. Ennek a lakásnak számomra van egy rejtett kincse (lakóelőtér) és néhány hibája. Kezdjük az utóbbiakkal.
Bár az alaprajzhoz nem akarnak nyúlni (miért nem akarunk az alaprajzhoz nyúlni? az nem ördögtől való! ha nem bolygatjuk a vizes helyiségeket, akkor néhány válaszfal megszüntetése, néhány gipszkarton fal beépítése nem lesz fájdalmas. cserébe lesz egy használható lakásunk!), én mégis azzal kezdeném.
Ha nincs ennyi bútor, bátran iktassunk be leülős részt, ahol a pult alatt üres hely lesz, jó hasznát vehetjük gyors reggeli, laptopozás esetén! A konyhából így lesz átjáró a nappaliba, ám az étkező nem ide kerül.
A szerkezeti átalakítással egy füst alatt lecserélném fekete, egyenes vonalúra a pultot, és a tűzhely feletti csempe-csendéletet egy csiszolt acéllemezzel takarnám. 20 évvel fiatalabb konyha lehetne az eredmény!
A fenti két változtatás nem csak a család mindennapjait teszi sokkal-sokkal élhetőbbé, hanem komoly értéknövelés is a lakáson, hiszen ez jellemzően egy nagycsaládos otthon, abból pedig mindenki olyat keres, ahol a közösségi tér egyben van.
Van három hálónk, ám az apuka otthon dolgozik, tehát egy szoba legyen az ő dolgozója (pl. a loggiás, mert nekem 3 éves gyereknek erkélyajtós szoba kicsit meredek). A két kislánynak lesz egy klassz közös hálószobája, mondjuk a legkisebb, mert úgyis a közösségi térben játszanak. (Mivel a család szeretne még gyerekeket, el se kezdjük a külön szobába költöztetést, mert itt négy gyerekszobára nem lesz hely!) A középső hálóba – mivel az a legszélesebb – tesszük a szülői hálót. Cipőkanállal befér egy franciaágy, és ha az ajtót a fal közepéről a szélére helyeznénk, még egy normális gardrób is bekerülhetne. Szerintem ez az elosztás a család jelenlegi létszámának megfelel.
Szerencsére a lakásban még van tartalék, hiszen a nappali hatalmas. Ha konyhával szembeni, másik végét gipszkarton fallal leválasztják, ott egy kiváló dolgozó, de ügyes kialakítással akár hálószoba is elhelyezhető! A kisebb nappali a konyhával és az egybenyitott lakóelőtér-étkezővel még így is minden igényt kiszolgálhat.
Ennyit a térről. Mert ha az jó, törhetjük a fejünket a dizájnon.
Színek, burkolatok
Nincs egyszerű dolgunk, mert a lakás vastagon 90-es évek, az pedig nagyon nem menő. Bútorlapból készült beépített bútorok, ívek mindenhol, nem éppen korszerű hidegburkolatok.
Mit tehetünk?
Legyenek a falak fehérek, minden nyílászáró fehér (igen, a fenyő ajtók és ablakok is!). Ezzel máris nagyot lépünk előre. Mivel laminált parkettát szeretnének, a fürdő kivételével mindenhová középbarna, széles, lehetőleg tölgy színű parkettát tennék, ha lehet, a közösségi térbe küszöbök nélkül. Azt persze mondanom sem kell, hogy burkolatot csak olyan lakásban festünk, amiben nincs gyerek, valójában repülünk, fotóra szánjuk, nagyon kevés időre alakítjuk ki. Az, hogy a burkolatot lehet-e a meglévőre tenni, pénz és adottságok kérdése, én a rendes munka híve vagyok, azaz felszedném. Inkább most, mint utálnám 10 évig az eredményt.
Lassan kezd a lakás beérni a 2010-es évekbe!
Berendezés
A család nem csak nehéz berendezést örököl:
hanem a levél alapján olyat is hoz magával:
Mit tehetünk ilyen bútorokkal? Nincsenek jó híreim: hullaszínű, elavult (íves, bemart), műanyag bútorral nem lehet szép lakást berendezni. Sőt, a legrosszabb, amit tehetünk, ha úgy alakítjuk a berendezést, hogy az új illeszkedjen ezekhez a darabokhoz. Ez felejtős.
A két középső elemet felhasználjuk a nappaliban. Ehhez az alsó részt leszámítva az ajtókat eltávolítjuk, maradjon nyitott polcos.
A nappaliban ne tartsunk vitrinben porcelánt meg kristálypoharat, az kissé öreges. Ha erre van igény, akkor azt a – tálalót? szélső elem – helyezzük az étkezőbe, ott remekül fog mutatni.
Már csak arra van szükség, hogy a költségvetésünket újraszámoljuk.
Várjuk az ilyen lett képeket!
fotók: Annie Sloan, Kedvenc Otthon és Pinterest