Ti küldtétek: régi villa 21. századi köntösben
A héten nagy öröm ért: egy kedves olvasó kedves levél kíséretében a frissen felújított, csodás házukról küldött beszámolót! Mikor megláttam a képeket tényleg alig hittem a szememnek: a legmerészebb álmaimat láttam viszont a fotókon.
“Két évvel ezelőtt vettünk egy felújítandó házat egy kellemes, polgári hangulatú kertvárosban. Ehhez keresve inspirációkat találtam rá többek között a “Lakjunk jól!” blogra és azóta is rendszeres olvasója vagyok, Facebook-on is szívesen nézegetem a naponta megosztott képeket a lakásokról. Nekem nagyon tetszettek a skandináv lakások, a letisztultságuk és ahogy a budapesti polgári lakásokhoz hasonlóakat berendeznek kombinálva a modern bútorokat a régi ajtókkal, ablakokkal és tárgyakkal. A mi házunk is valamikor az 1920-as, 30-as években épült, polgári villa jellegű, arra gondoltam küldök róla néhány képet megköszönve az inspirációkat és kíváncsi lennék a véleményedre. Ildikó”
Természetesen még leveleztünk egy kicsit, mert Ildikó szerencsére nem csak velem osztotta meg gyönyörű otthonuk képeit és történetét, de beleegyezett, hogy a blogon is megjelenjen. Lássuk tehát a házvásárlás, felújítás és berendezés történetét!
“Két gyerekünk van, egy fiú és egy lány, most már mindketten iskolások. Abban mindig is egyetértettünk a férjemmel, hogy a túl messziről ingázás nem nekünk való, a fiunk már másodikos volt, amikor elkezdtünk házat nézni és csak olyan környék jött szóba, ahonnan vissza tudunk járni a suliba, illetve később tömegközlekedéssel is haza tudnak majd jönni. Mindenféle hirdetést néztünk, arra viszont hamar rájöttünk, hogy abban az árkategóriában, amit rá tudunk szánni az újszerűnek vagy felújítottnak hirdetett házak között nem igazán találunk olyat, ami annyira tetszene, hogy csak egy festésre lenne szükség. Ezen a környéken egy másik házat néztünk meg, aztán csak úgy sétáltunk a környező utcákban és megláttuk az eladó táblát ezen a házon.
Évek óta lakatlan volt, megnéztük és rögtön megláttuk benne a lehetőséget, hogy szépen fel lehetne újítani úgy, ahogy nekünk tetszik.
Mielőtt megvettük, megnézettük statikussal és már építész véleményét is kikértük. Ő is lelkesedett érte, hogy jól meg lehet csinálni.
Az építész egyébként Szalonna Hedvig volt (Presshaus), egyszer az ő házukat is megosztottad a blogon jó példaként a modern kategóriában.
Az elkészült látványtervek
2014 októberben kezdődött a munka és 2015. augusztusban sikerült beköltözni.
Az alaprajz szerintem tökéletes: kényelmes közösségi terek, amelyek a remek terasszal a kertre nyílnak, szintén ezen a szinten egy szülői “apartman”, illetve kényelmesen méretezett kiegészítő helyiségek (kamra, előszoba, vendégvécé, pazar lépcsőház), az emeletre pedig három kényelmes háló került, fürdővel gardróbbal:
“Ami szép volt a régi házban igyekeztünk megtartani, a magas kétszárnyú ajtók más helyre ugyan, de visszakerültek, a kisebb eredeti ajtók viszont csak 180 cm magasak voltak, így sajnos nem tudtuk felhasználni. A két homlokzati ablakot is mindenképp meg akartuk tartani, a hálóban maradt az eredeti helyén, a nappaliét viszont áthelyeztük, mert a bejárati ajtó került a helyére. Az ablakszárnyakat lecseréltük két rétegű hőszigetelt üvegesre, de a keret eredeti. A kert felé teljesen új nyílászárók kerültek be, ott volt eredetileg a bejárat, ahelyett és a konyhaablak helyére teraszajtó került.
A bútorokat nagyrészt az előző lakásunkból hoztuk, a burkolatokat és a kiegészítőket válogattuk hozzájuk. Ott például a nappaliban csak a kanapé volt, itt viszont elfért mellette a két fotel is, amit az előző tulajdonos hagyott a házban, rögtön tudtuk, hogy jól ki fogják egészíteni a modern berendezést. Egy-két kiegészítővel próbáltunk visszautalni a ház eredeti építésének korára, a régi Budapest kép a fatároló mellett, a részvények a lépcsőházban a férjem ötletei voltak, míg az étkező órája a dédnagyszüleim házából származik. A régi kilincseket is megtartottuk, így szinte minden ajtón másféle van, de pont ez adja a báját.”
Akkor lépjünk be!
Vendégvécé az előszobából
A nappali is kiválóan sikerült:
Természetesen egy térben a modern konyhával és kényelmes étkezővel:
Sőt, még ide került egy kisebb dolgozó is. Ez a tapéta… irigykedek, vagy
mindjárt rendelek?
A szülői háló a földszinten: nézzük például a belmagasságot! De gondolom a saját fürdő és gardróbszoba is sokunk szívét megdobogtatja!
Az emeleten a két kisiskolás gyerek még egy szobában lakik, a másik háló játszószobaként funkcionál:
A kényelmes, semleges (=időtlen) fürdő természetesen itt sem maradt el:
Hogyan lett ez a lakás ilyen szép? Ildikó mesélt róla:
“Engem régóta érdekel a lakberendezés, sok újságot olvastam, nézegettem a témában, újabban pedig blogokat olvasok. Amikor megvettük a házat különösen sokat keresgéltem a témában, lementettem rengeteg képet, ami tetszett és azok alapján próbáltam kitalálni hova mit válasszunk. PPT-ben moodboard-okat készítettem minden szobáról, ott könnyen tudtam cserélgetni, hogy pl. melyik lámpa illene legjobban az adott enteriőrbe, illetve a floorplanner-en megrajzoltam a ház alaprajzát és virtuálisan tologattam a bútorokat. Az okozott még időnként nehézséget, hogy megláttam egy-egy bútort / tárgyat külföldi lakásbemutatókban, ami nagyon megtetszett viszont találni kellett magyarországi forrást, ahol hasonlót be lehet szerezni. A blogok ebben is segítettek, így találtam rá például a Vakum Design-ra vagy a Vivre-re, de volt olyan is, hogy nem találtam az igazit és én alakítottam át, fújtam le megfelelő színűre berendezési tárgyakat.
A polgári hangulatot a földszint képviseli, a gyerekek birodalma az emeleten modernebb stílusú. Az ő bútoraikat is az előző lakásból hoztuk, mindig is semleges, fehér bútorokat választottunk nekik, a játékok úgyis visznek elég színt egy gyerekszobába, a fehér bútorok pedig jól megférnek egymás mellett, akkor is, ha nem egy családból származnak. Az emeletes ágy például “kényszer” volt az előző lakásban, itt viszont a nagyobb helyen nem kellett alá tenni a másik gyerekágyat így babzsákokkal kialakítottunk egy olvasókuckót alatta, ez az egyik kedvencük. A játszó szobát is nagyon szeretem, ott nyugodtan szétpakolhatnak és nem a nappali van tele játékkal, mint az előző lakásunkban. A falra a képeket például a lányommal készítettük, neten talált jópofa grafikákat nyomtattam és Ikeában kapható méhsejt gömbökkel tettük térbelivé őket. A kanapéra anyukám varrta a színezhető párnákat.”
Ez tehát egy jó házprojekt volt, hiszen:
“A projekt olyan egyedi folyamatrendszer, amely kezdési és befejezési időpontokkal megjelölt, specifikus követelményeknek – határidő, költségek, erőforrás – megfelelő, célkitűzés elérése érdekében vállalt, koordinált és kontrollált tevékenységek csoportja. (ISO)”
A fenti definíció pedig egy házfelújításra nagyon is érvényes! Ildikóék projektje jól láthatóan megfelelt ezeknek a követelményeknek. Belátható időn belül elkészült, nagyon színvonalas, remek alapokkal rendelkezik. Egy ház mindig fejlődik – nem a beköltözés pillanatában belakott, olyan csak az idétlen amerikai lakberendezési műsorokban van -, megérezzük a helyet, alakítjuk.
Köszönjük az élményt, kedves Ildikó!
U.i: A poszt megjelenése után üzenet ment a kedvenc lakásfotósomnak, majd a házról készült kiváló riport az Otthon Magazin 2016. szeptemberi számában olvasható, London Katalin csodás fotóival és írásával!