Varázslatosan szabálytalan

2016. Feb. 27.

Evidens: lakber blogon szép lakásokat mutatunk be. Tehát igyekszünk kerülni az olyat, ami súlyos, vagy akár enyhe esztétikai problémákkal küzd. De a szépség persze relatív: kinek az elegáns, kinek a minimál, kinek a bohém, az eklektikus tetszik. Van aki arra vágyik, hogy egyszer kész legyen, és akkor az otthon kipipálva, jöhet a következő álom (mondjuk egy nagy utazás?). Más folyton átrendezi, mert ez a szenvedélye.

A mai otthonunk nem lesz visszafogott, tökéletes. Nem fog tetszeni mindenkinek. Vannak húzós részei, van, ami nekem már biztosan sok, a mindennapi használatban meg főleg. A nagy kérdés azonban: milyen lehet gyerekként egy ilyen otthonban felnőni?

A család sem hétköznapi: a szülők netes társkeresőn találkoztak, majd a vakrandin kiderült, hogy valójában szomszédok. (Úgyhogy aki pl. ilyesmiben töri a fejét, jó, ha körülnéz a szomszédok között!) Az összebútorozás is izgalmas volt: férj menő agglegénylakást hozott, egy kamasz lányt és az anyóst, a feleség pedig a legvagányabb divatvilág kényes ízlését. A családi helyzet hamarosan ikrekkel lett teljes. Az otthont pedig úgy alakították ki, hogy mindenki remekül érezze magát!

Üldögélős hely akad számtalan: van családos-tévézős, bulis, merengős.

Itt semmi sem szokványos! A konyhában nyoma sincs a divatosan megszokott berendezésnek. Cserébe minden részlet izgalmas!

A fürdők is emlékezetesek. (Bár a zebramintát én már pont kihagytam volna, anélkül is van éppen elég látnivaló!)

Van, aki azt hiszi, hogy a gyerekszobának cukinak kell lennie. Más szerint legyen irtó kúl. De igazán azoktól a gyerekszobáktól esik le az állunk, ahol azt látjuk: aki készítette valóban képes volt gyerekfejjel gondolkodni!

A jó családi házban a gyerekbarát terek persze nem érnek véget a gyerekszobáknál! A családi dolgozóért konkrétan odavagyok: mennyire jó lenne, ha a leckeírás, a dolgozatjavítás, a munkahelyről hazahozott feladatok egy térben, együtt készülhetnének, így azt a kevés közös időt mennyivel jobban ki lehetne használni!