Biztos van, aki minden év elején nagy terveket sző, elhatározásokat tesz – leszokik a dohányzásról, lefogy, férjhez megy, leteszi a nyelvvizsgát. Én minden év elején azt gondolom, talán idén meg tudjuk csinálni a nappalit, és akkor végre az alsó szint azt fogja mutatni, amit valójában tud: nyitott, szellős, világos tér, kilátással a kertre.
Mitől lenne olyan a nappali, amitől azt mondanám: ez így maradhat most egy ideig?
Elsőként meg kellene szabadulni a rettenetes falszínektől, amit magamban csak sárgarépának és piszkosnak tudok nevezni.
Több kevéssé jól hangzó érvem is van arra, hogy ez így alakult:
Szóval első a festés, hogy a követ ilyen bézs berendezéssel lehessen szelídíteni. Minden bekerülő nagyobb textil – kanapé, szőnyeg, függöny világos bézs-homokszín lesz:
A második a berendezés. Van egy méretes IVAR könyvespolcunk. Lesz egy kisebb átalakítás, mert nagyon béna, hogy nincs a polcoknak hátfala, oldalfala, a könyvek dőlnek erre-arra, hátul leesnek, szörnyen porosodnak. A polc nyers fenyő színű, kis esély van rá, hogy veszünk egy nagy levegőt, és a fallal teljesen egyforma színre festjük, átalakítás után. Hat elem, 5 méter hosszú, 32-40 polc + az oldalelemek. De az IVAR marad, mert amúgy szeretem.
Nincs rendes tévészekrény, ami persze manapság nem is kell annyira, hiszen a TV a falon van, de őrzünk még sok DVD-t, azokat szeretném a használat helyén fiókba zárni. Ha az IKEA Besta végre kihozna fekete és nem feketés-barna vázakat, minden gondom megszűnne. Mert fekete tévészekrényt szeretnénk. 120 széles, két nyitott rész és két célirányos fiók.
Függönyök: most IKEA nyír reluxa van, amit a porosodáson kívül nagyon szeretnék. Főleg akkor, ha nem lenne ilyen pocsék minőségű. Ha valaki tud olyan helyet, ahol az összefűzést és a szerkezetet cserélik, a tökéletes fa reluxák megtartásával, kérem ne tartsa magában az infót. De a reluxán kívül még lesz függöny is, mert tetszik a többrétegű ablakmegoldás, de nem a nájlonfüggöny+sötétítő kombó:) Inkább az ilyen:
A függöny pipa, IKEA Merete vagy Ingert, világos:
Bár szívesen választanék egy klassz szőnyeget, de itt a szőnyeg azért kell, hogy kicsit takarja a követ, levegyen a toszkán hangulatból, semlegesítse a teret. Minden bizonnyal az IKEA Adumot fogjuk választani. A család puhát szeretne, ez pedig igazán kellemes.
És akkor az ülősarok.
Nem fárasztalak benneteket a részletekkel, ide egy max. 2,5×2,5-ös, jobbos sarokkanapé fér el és egy fotel. Mivel mi négyen vagyunk, ezért kell négy kényelmes, ebből két elnyúlós hely. A kanapé színe legyen homokszín, és a szövet jellege ilyesmi:
Funkcionálisan, formára, masszívságra egy pont ilyennel pont nagyon ki lennénk békülve, a fenti színekben:
Mert fa láb, egyenes karfa a cél. Nem szeretem, mikor a kanapé csak extra párnákkal kényelmes, mert a párnák elmásznak, egyesek begyűjtik őket, folyton össze-vissza állnak. Szóval a kanapé működjön magában is. És van irányár is: kb. 300 ezer forint.
Ám a puding próbája az evés, a kanapénak meg az ülés. Sok hozzávaló kell ahhoz, hogy egy kanapé kényelmes legyen:
Fordítsuk ezt le a kapható kanapékra!
Ektorp:
Méret: tökéletes (243×243), az új huzatok közül a fenti Nordvalla sötét bézs vagy a Lofallet bézs, nagyon jó lenne. Kicsit féltem, hogy a kanapé nem elég mély, túl puha. Az íves karfát, és az alsó szoknyácskás huzatot valahogy elviselném, az ócska műanyag lábat nehezen. De az Uram beleült, és tetszik neki.
Kivik sarok:
Itthon nem, ám Bécsben kapható, a szín, a stílus pont tökéletes, a méret (257×257) kissé nagy, de még belefér. Nem kényelmes: alacsony a karfa, alacsony a háttámla. Fenébe.
A Karlstad utódjának szánt Norsborg szerintem egy gnóm, mert a lábak és a karfa nem futnak. A lábak nagyon rossz helyre kerültek. Drága. Nincs jó színben. Pont az a hibája, mint a Karlstadnak, az alacsony háttámla. De míg a Karlstad dizájn szempontból pont tökéletes volt, erről ez az egy jó kép, amit találtam:
Söderhamn: a dizájn menő, bár a fém láb sajnos kizáró tényező. Pedig a színe tetszik. Az ülésmélység miatt viszont ez a 30-as korosztály kanapéja. Meg a méret nagy is lenne hozzánk:
Tidafors: a tökéletes kényelem. Magas háttámla (99 centi), tökéletes ülésmagasság, ülésmélység, karfa. Egy ilyen kanapéra be lehet vackolni. Ha a férjemen múlik, azonnal hazaviszi, a színét meg sem nézi. Mert a színek nekünk nem jók. És a dizájn: egy nagy belmagasságú polgári lakásban szerintem kell ekkora. Nálunk már bumfordi. A sarokkanapéja (ami itthon nem is kapható) pedig gáz. Egyébként ennél a kanapénál látszik igazán: a dizájn minden része fontos az összbenyomás szempontjából. Létezik ez a kanapé kétszemélyesben is, ám az torz arányú: túl magas, túl nagydarab ahhoz képest, hogy milyen széles. Amúgy ha lenne elég helyünk, belmagasságunk meg pénzünk két háromszemélyeshez, az egy fotellel a tökéletesnél is tökéletesebb lenne. Persze jó színre kárpitozva.
Stockholm: ez pont úgy néz ki, mint a kanapé, amit keresek. Van jó színben is. És ezzel ki is fújt. Nem igazán kényelmes az ülés, nem elég magas a fejtámla, és borzasztóan drága.
Nockeby: a dizájn klassz, kényelmes, kemény az ülés, nagyon rendezetten néz ki. Kicsit magas a karfa, kicsit alacsony az ülésmagasság, de ez volt messze a legkényelmesebb. A méret kb. oké. Nincs megfelelő színű huzat, ám megvehető huzat nélkül. A lábat feketére festenénk. És csináltatnák hozzá egy homokszínű huzatot. Szóval ő versenyben van:
Egyébként ha olyan országban élnék, ahol pl. lehet a West Elmben vagy hasonló remek helyeken vásárolni, bajban lennék, hogy melyik kettőt válasszam – mert valójában nem a sarokkanapé, hanem a két kisebb kanapé sarkosan + egy fotel lenne a tökéletes megoldás…
Itthon néztem más boltokban is. Nem szerettem beléjük…
De ha egyszer ilyen lesz a nappalink, én örülni fogok:)
