Biztos van, aki minden év elején nagy terveket sző, elhatározásokat tesz – leszokik a dohányzásról, lefogy, férjhez megy, leteszi a nyelvvizsgát. Én minden év elején azt gondolom, talán idén meg tudjuk csinálni a nappalit, és akkor végre az alsó szint azt fogja mutatni, amit valójában tud: nyitott, szellős, világos tér, kilátással a kertre.

Mitől lenne olyan a nappali, amitől azt mondanám: ez így maradhat most egy ideig?

Elsőként meg kellene szabadulni a rettenetes falszínektől, amit magamban csak sárgarépának és piszkosnak tudok nevezni.

Több kevéssé jól hangzó érvem is van arra, hogy ez így alakult:

• A ház, amikor megvettük, márványos fehér kővel és sötétbarna nyílászárókkal bírt. Rémes volt. Mi valami melegebbre vágytunk, és akkoriban becsszó mindenki ilyen köveket választott, meg ez is volt a kínálat.
• Padlófűtés adottság, ráadásul nem a legjobb fajta, vastag rajta a beton. Ahhoz, hogy ne gyilkoljuk meg a teljesítményt, követ lehetett lerakni. (Mai eszemmel lemondanék a meglévő padlófűtésről, radiátort és parkettát választanék…). A kő egy adottság, az egész földszint ilyen lett, ezen nem változtatunk, természetesen két gyerek és intenzív használat + padlófűtés mellett nem festegetjük, mert az buhera megoldás. Amúgy a kő nem csúnya, szebb, mint a monitoron.

• A kőhöz nem illik a fehér fal, max a törtfehér. Ez is lesz az új irány. A nappaliban semmi nem fehér, és nincs is ilyen célunk. A konyhai fehér bútor az egyetlen, amit a férjem így eltűr. Mivel az egész földszint + a lépcsőház is egy tér, a festés nem kis összeg. Nem s.k. fog készülni, az Uram erre kategorikusan nemet mondott.
• Terhes voltam, rosszul voltam, volt egy másfél éves “nagy” gyerekem. Hihetetlen, ám igaz: abban a helyzetben a lakásfelújítás érdekelt kb. legkevésbé. A színminták alapján – két hányás között – a kő és a falszín remek volt együtt. Valójában újkorában nem volt vészes, de jó sem.

Szóval első a festés, hogy a követ ilyen bézs berendezéssel lehessen szelídíteni. Minden bekerülő nagyobb textil – kanapé, szőnyeg, függöny világos bézs-homokszín lesz:

A második a berendezés. Van egy  méretes IVAR könyvespolcunk. Lesz egy kisebb átalakítás, mert nagyon béna, hogy nincs a polcoknak hátfala, oldalfala, a könyvek dőlnek erre-arra, hátul leesnek, szörnyen porosodnak. A polc nyers fenyő színű, kis esély van rá, hogy veszünk egy nagy levegőt, és a fallal teljesen egyforma színre festjük, átalakítás után. Hat elem, 5 méter hosszú, 32-40 polc + az oldalelemek. De az IVAR marad, mert amúgy szeretem.

Nincs rendes tévészekrény, ami persze manapság nem is kell annyira, hiszen a TV a falon van, de őrzünk még sok DVD-t, azokat szeretném a használat helyén fiókba zárni. Ha az IKEA Besta végre kihozna fekete és nem feketés-barna vázakat, minden gondom megszűnne. Mert fekete tévészekrényt szeretnénk. 120 széles, két nyitott rész és két célirányos fiók.

Függönyök: most IKEA nyír reluxa van, amit a porosodáson kívül nagyon szeretnék. Főleg akkor, ha nem lenne ilyen pocsék minőségű. Ha valaki tud olyan helyet, ahol az összefűzést és a szerkezetet cserélik, a tökéletes fa reluxák megtartásával, kérem ne tartsa magában az infót. De a reluxán kívül még lesz függöny is, mert tetszik a többrétegű ablakmegoldás, de nem a nájlonfüggöny+sötétítő kombó:) Inkább az ilyen:

A függöny pipa, IKEA Merete vagy Ingert, világos:

Bár szívesen választanék egy klassz szőnyeget, de itt a szőnyeg azért kell, hogy kicsit takarja a követ, levegyen a toszkán hangulatból, semlegesítse a teret. Minden bizonnyal az IKEA Adumot fogjuk választani. A család puhát szeretne, ez pedig igazán kellemes.

És akkor az ülősarok.

Nem fárasztalak benneteket a részletekkel, ide egy max. 2,5×2,5-ös, jobbos sarokkanapé fér el és egy fotel. Mivel mi négyen vagyunk, ezért kell négy kényelmes, ebből két elnyúlós hely. A kanapé színe legyen homokszín, és a szövet jellege ilyesmi:

Funkcionálisan, formára, masszívságra egy pont ilyennel pont nagyon ki lennénk békülve, a fenti színekben:

Mert fa láb, egyenes karfa a cél. Nem szeretem, mikor a kanapé csak extra párnákkal kényelmes, mert a párnák elmásznak, egyesek begyűjtik őket, folyton össze-vissza állnak. Szóval a kanapé működjön magában is. És van irányár is: kb. 300 ezer forint.

Ám a puding próbája az evés, a kanapénak meg az ülés.  Sok hozzávaló kell ahhoz, hogy egy kanapé kényelmes legyen:

• Ülésmagasság. Kb. 45+. Különben a pincéből kell felállni. Meg vetődni kell leülésnél.
• Ülésmélység. Szerintem valahol 60 centi körül kényelmes. A kevésbé mélyen úgy ülsz, hogy végig azt gondolod, miért ilyen kurtácska ez a cucc? (170 centi magas vagyok, tehát a férjemnek még kevésbé kényelmes a kis ülésmélység). Ami ennél mélyebb, ott családilag kellemesen elhentergünk, ám egy vendégségnél már nem jó, mert csak fekve lehet ülni, az meg 40 felett, kisebb-nagyobb úszógumival már senkinek sem áll olyan jól:). Tehát a szélén ülünk, nem tudunk hátradűlni.
• Karfa. Karfa kell, karfa nélkül se olvasni, se tévézni, se kényelmesen ülni nem lehet. A karfa akkor kényelmes, ha kellően, de nem túlzottan magas (úgy nem tudjuk igazán karfának használni, ám nekidűlni lehet). Pl. az IKEA Kivik karfája kényelmetlenül alacsony.
• Háttámla magassága. Az akkor jó, ha neki tudjuk támasztani a fejünket. Pont. Ha olvasunk, ha tévézünk, ez alapszükséglet. Különben le kell csúszni egy idő múlva, és akkor meg már nem elég mély az ülés, stb. Nekünk a 90+-os magasságnál kezd működni a dolog, a 80-as (lásd Karlstad, vagy a méregdrága Stockholm) elképesztően kényelmetlen ebből a szempontból.
• Puhaság/keménység: nekem a keményebb kanapék jönnek be, utálom, ha nyeklik-nyaklik, mikor feláll az ember, és mindig marha rendetlenül néz ki. Lásd Ektorp.
• Sarok: nekünk erre a helyre egy olyan sarokkanapé kell, ami nem egy kanapé meg egy lábtartó, mert a lábtartós kanapé nekem nem jön be. Ismét: családi fetrengésre kiváló, ám ha jönnek a vendégek, ciki a lábtartós részen feküdni – miközben valaki egy széken ül – vagy van, aki a háttámla nélküli részen ül feszesen? Szóval nem kell a sarok mindkét szárára feltétlenül karfa, ám háttámla végig mindenképpen.

Fordítsuk ezt le a kapható kanapékra!

Ektorp:

Méret: tökéletes (243×243), az új huzatok közül a fenti Nordvalla sötét bézs vagy a Lofallet bézs, nagyon jó lenne. Kicsit féltem, hogy a kanapé nem elég mély, túl puha. Az íves karfát, és az alsó szoknyácskás huzatot valahogy elviselném, az ócska műanyag lábat nehezen. De az Uram beleült, és tetszik neki.

Kivik sarok:

Itthon nem, ám Bécsben kapható, a szín, a stílus pont tökéletes, a méret (257×257) kissé nagy, de még belefér. Nem kényelmes: alacsony a karfa, alacsony a háttámla. Fenébe.

A Karlstad utódjának szánt Norsborg szerintem egy gnóm, mert a lábak és a karfa nem futnak. A lábak nagyon rossz helyre kerültek. Drága. Nincs jó színben. Pont az a hibája, mint a Karlstadnak, az alacsony háttámla. De míg a Karlstad dizájn szempontból pont tökéletes volt, erről ez az egy jó kép, amit találtam:

Söderhamn: a dizájn menő, bár a fém láb sajnos kizáró tényező. Pedig a színe tetszik. Az ülésmélység miatt viszont ez a 30-as korosztály kanapéja. Meg a méret nagy is lenne hozzánk:

Tidafors: a tökéletes kényelem. Magas háttámla (99 centi), tökéletes ülésmagasság, ülésmélység, karfa. Egy ilyen kanapéra be lehet vackolni. Ha a férjemen múlik, azonnal hazaviszi, a színét meg sem nézi. Mert a színek nekünk nem jók. És a dizájn: egy nagy belmagasságú polgári lakásban szerintem kell ekkora. Nálunk már bumfordi. A sarokkanapéja (ami itthon nem is kapható) pedig gáz. Egyébként ennél a kanapénál látszik igazán: a dizájn minden része fontos az összbenyomás szempontjából. Létezik ez a kanapé kétszemélyesben is, ám az torz arányú: túl magas, túl nagydarab ahhoz képest, hogy milyen széles. Amúgy ha lenne elég helyünk, belmagasságunk meg pénzünk két háromszemélyeshez, az egy fotellel a tökéletesnél is tökéletesebb lenne. Persze jó színre kárpitozva.

Stockholm: ez pont úgy néz ki, mint a kanapé, amit keresek. Van jó színben is. És ezzel ki is fújt. Nem igazán kényelmes az ülés, nem elég magas a fejtámla, és borzasztóan drága.

Nockeby: a dizájn klassz, kényelmes, kemény az ülés, nagyon rendezetten néz ki. Kicsit magas a karfa, kicsit alacsony az ülésmagasság, de ez volt messze a legkényelmesebb. A méret kb. oké. Nincs megfelelő színű huzat, ám megvehető huzat nélkül. A lábat feketére festenénk. És csináltatnák hozzá egy homokszínű huzatot. Szóval ő versenyben van:

Egyébként ha olyan országban élnék, ahol pl. lehet a West Elmben vagy hasonló remek helyeken vásárolni, bajban lennék, hogy melyik kettőt válasszam – mert valójában nem a sarokkanapé, hanem a két kisebb kanapé sarkosan + egy fotel lenne a tökéletes megoldás…

 

Itthon néztem más boltokban is. Nem szerettem beléjük…

De ha egyszer ilyen lesz a nappalink, én örülni fogok:)