Ti küldtétek: nagymamisból mai otthont!

Nekem ezt az olvasói lakást hozta a Mikulás! Tényleg. Egyszer csak kapok egy üzenetet, hogy mit gondolok erről a lakásról?

Már az ilyen volt képek is nagyon izgalmasak voltak!

Mi ebben a klassz? Hát a tér, barátaim. A hatalmas ablakok. Hogy nem kis dobozok sorából kell valami szépet összehozni, hanem a rút felszín alatt ott van a remek lehetőség.

Még valamit elárulok, itt az elején: az örömteli beszámolót egy férfi küldte, és ő is felelős a kiváló lakás megszületéséért. Az átalakítás történetét is férfias szűkszavúsággal írta le Csaba:

“Már majdnem letettünk a lakásvasárlásról mikor egyszer csak szembejött ez a lehetőség, ráadásul a Városliget környékén. Elsőre éreztük, hogy ez az igazi. Sok gond volt vele, meg hitelt is csak azután kaptunk, miután gipszkartonnal és harmonikaajtóval leválasztottuk az egyben lévő konyhát a fürdőtől. De megérte! Nagyon-nagyon szeretjük. Mivel ketten lakjuk, ezért úgy döntöttünk, hogy nem ragaszkodunk a szokásos módon a maximális mennyiségű szobákhoz, hanem inkább egy kellemes közösségi teret, kényelmes hálót, méretes fürdőt, illetve kiválóan használható kiszolgáló helyiségeket alakítunk ki!”

Lássuk a csodás végeredményt!

Namármost: jó a tér, logikus az elrendezés, ráadásul remek, izgalmas részletekkel, mint a chevron tapéta, vagy a tüneményes tévé alatti komód!

A hálószoba története különösen tanulságos volt nekem lakberendezési szempontból.

Csaba az inspirációt a Lakjunk jól Facebook oldalon megjelent, az ágy-asztal-tv blog / Kópis Benedek által tervezett fantasztikus lakás étkezőjéből vette:

És ennél az étkezőnél nem tud nem eszembe jutni a Kedvenc Otthon jól ismert étkezője:

Mennyire jó, hogy egy remek ötlet mennyi további remek megoldást szülhet:)

És akkor jöjjön a nagyvonalú és minden kényelemmel felszerelt fürdő:

Ezt a lámpát én is betervezném, ha majd meglesz hozzá a belmagasság:)

És a lakás névjegye, az előszoba is jól mutatja: mesés helyre érkeztünk!

Kedves Csaba, szerintem sokat tanultunk tőletek:) Köszönjük a megosztást!

Tovább a blogra »