Ahogyan nagyon izgalmas otthont teremteni a családunknak, úgy az is fantasztikus pillanat, mikor először költözünk saját lakásba. Egyedül. Felnőttként.
Egyedül persze más lakást alakítunk ki, mintha párunkkal, vagy főleg családunkkal költöznénk. Bár abszolút nem vagyok híve semmilyen “cukiságnak”, lakás vonatkozásában sem, de egy egyedülálló nő lakása azért szerintem akkor jó, ha nőies, finom. Ezért örültem, mikor megláttam ezt a kaliforniai otthont. Ilyen lakása akkor lehet az embernek, amikor még egyedül él. Vagy legalábbis a gyerekei (meg a férje…) is pont azt gondolja remek lakberendezésről, amit ő.
Tökéletes tér, szép színek, izgalmas részletek – ennyi már elég lehet!
A tulajdonosnak itt jó képzelőerőre volt szüksége, mivel az eladó lakásnak a beosztása és elhelyezkedés ugyan remek volt, de túl kellett tenni magát a 80-as évek agglegénylakás érzésen – és milyen jól tette, hogy vett egy nagy levegőt! (Hiszen tudjuk: ha lakást veszünk, akkor első a hely, aztán megnézzük, hogy a beosztás tartogat-e bármi reménykeltőt. A többi csak pénztárca és fantázia kérdése…)
Ha lakberendezésről van szó, mindig azt mondom, kár lenne túlbonyolítani! Persze a tér okos bebútorozása a legnehezebb feladat, a fatális hibák nagyrésze itt keresendő. (A minap láttam egy “szakmabéli” otthonáról készült képeket. Minden hibát elkövetett, amit egy térben lehet: a bútorozás a szobát még keskenyebbé és hosszabbá tette, mint amilyen már alapból volt).
Ha a tér stimmel, ha kitaláltuk hozzá az optimális bútorozást, akkor már csak a színpaletta jöjjön össze. Most a hűvös színek mennek, kíváncsi vagyok, telítődünk-e majd ettől is pár év múlva? Bízom abban, hogy kevésbé, mint a narancs-terrakotta vonaltól, hiszen pont a könnyedségét szeretjük, ráadásul a mediterrán őrületben pont azt tanultuk meg, hogy a meleg hangulatot nem a fárasztó, nehéz színek fogják behozni.
Ha minden a helyén, akkor már csak az i-re kerüljön fel a pont: öltöztessük fel a lakásunkat. Persze ha rám hallgattok, a lakás biztos nem lesz túlöltöztetve, de mikor ügyeljen az ember a részletekre, ha nem szingli korában?
(A szarvasfejet most is utálom, ez már sosem fog változni. Utálom ha igazi, ha plüss (azt a leginkább), ha fém, ha műanyag. Miért kell a földgolyó minden sarkán szarvast rakni a kandalló fölé?)
Ez a tévészekrény – telitalálat. A távirányító az ilyen szöveten keresztül még működik, viszont nem kell set top boxot és egyéb kütyüket nézni…
Egyébként a hálók az igazán telitalálatok:
Innen könnyű lesz továbblépni, mert ezzel a berendezéssel bármilyen otthon csodás lesz!
Nem hiszek az “egyedi” lakásokban. Sosem érdekelt, még hány ember teszi a ruháit remek Pax gardróbba, hányan tárolják még a könyveiket nagyon kényelmesen Billy könyvespolcokon. Olcsó és jó. A lakás pedig attól lesz szép és jó, ha jól használjuk a teret és persze stimmelnek a részletek. Ami akár összeállhat tömegtermékekből is:)
A szarvasfejet es a teveszekrenyt utalom. Amugy nagyon tetszik, de azert mert a mienk kb ugyanilyen. Feher butorok, kobkretan ugyanilyen szekeink vannak, a parkettank is ilyen arnyalatu, még a kekes-kacsatojas szinu kiegeszitok is stimmelnek. Nem valami eredeti, mert ikeas, meg nem dizajner, de nekem (is) ez tetszik. Meg a ferjemnek is.