Ritkán írok ágyban, de ez most egy olyan hétvége, hogy eddig (szombat este van) az orrunkat sem dugtuk ki a házból. Néha fényképeztünk hóesést, de nekünk iszonyú sok dolgunk van, a gyerekek pedig remekül eljátszanak (meg persze tévét is néznek), időnként átteszik a székhelyüket a lakás egy új pontjára, és ott újabb borzalmas csatateret csinálnak. Jó itthon.
Izgalmas és örök kérdés, milyen a szép otthon? De talán mégis inkább az, milyen a jó otthon? A legjobb persze a kettő kombinációja. Mint ez az ausztrál családi otthon. A héten a blog Facebook oldalán főleg skandináv otthonok voltak. Hófehérek, kevés bútor, hol pasztel, hol markáns fekete kiegészítőkkel, amit a sok pozitív visszajelzés mellett sokan keménynek, hidegnek találtatok. Ez az az ausztrál nekem puha, otthonos, miközben levegős, világos, keretet ad, nem telepszik a dizájn, a tárgyak, színek az itt lakókra.
Egy olyan ház, aminek minden szegletében csodás megoldásokat, remek ötleteket látok:
Szeretem az olyan házakat, lakásokat, ahol már első ránézésre érzem a bent lakók mozdulatait. Hogy milyen kényelmesen főznek, miközben a család már ott ülhet az asztalnál, a gyerekek a hosszú, sötét téli délutánokon is kényelmesen eljátszanak a közösségi térben, mi pedig kényelmesen olvashatunk, dolgozhatunk a kanapén.
Szerintem a jó megoldás legtöbbször egyszerű. Biztos vagyok abban, ha 10 év múlva visszalátogatnánk ide, ugyan ez a hangulat fogadna. Ennek a háznak egyszerűen nincsen kora!
Mert otthon minden nap ünnep lehet.
