Mitől szép egy otthon? Ha erre tudnánk a választ, akkor lakberendezési fronton azt hiszem megtaláltuk volna a bölcsek kövét! Egy biztos: növények nem árthatnak egy lakásnak sem.
Mivel a célzatosan izébigyókkal dekorált lakásokat nem kedvelem, ezért a növény, mint díszítőelem különösen kívánatos számomra. (A gyerekeim persze tele vannak kacatokkal, amiket nem dekorcéllal hagynak szerteszét itthon, a férjem pedig megőrülne, ha csendéleteket helyeznék el itt-ott. A növényeket a gyerekeim kedvelik, de azért rajongóknak nem nevezném őket. Az Uramat inkább idegesítik, mert ő porszívóz, és a növények alkalmasint koszolnak. De azért eltűri.)
Szingli koromban egész komoly növénygyűjteményem volt, köztük néhány nagyra nevelt és igazán szép példány. Bútorból sosem volt sok, így a nagy növények öltöztették a szobákat. Fontos körülmény volt az is, hogy laktam panel lakásokban, amik mind nagyon világosak voltak, tehát könnyű volt sikereket elérni. Aztán jött egy rövid gázkonvektoros időszak, az végzetes volt néhány növény szempontjából, hiszen ahol fény volt, ott télen égetett a forróság is. De legideálisabbnak a kedvenc lakásomat nevezném: északi fekvésű nappali, hatalmas teraszajtóval, amin télen-nyáron egyenletesen dőlt a fény, égető közvetlen napfény nélkül – azóta is egy hatalmas ablakos északi fekvésű nappalira vágyom…
De amiért igazán vérzik a szívem, az ez a növény volt. A nevét nem tudom, de most első helyen szerepel a kívánságlistán!
Aztán növényi ellátottság tekintetében egyre lejjebb csúsztam: egyrészt első közös, családi otthonunk igen sötét volt, és igényeinkhez képest elég aprócska. Szerencsére a széles ablakpárkányok mégis adtak némi reményt:
Aztán újra költöztünk. A házunk, ahol most is lakunk, közepesen világos, de itt pedig a padlófűtés zavar be a földszinten jelentősen, az ablakokban csak pici növények férnek el (a férjemet azok is idegesítik, mert akadályozzák a fa reluxák használatát). Plusz volt egy nagyon jelentős változás: a gyerekek, akik ebben a lakásban voltak kicsik. A fiam azonnal homokozónak tekintett minden virágföldet, plusz kiderült, hogy régi kedvenceim közül nem egy és nem két növény mérgező. Szóval ezen nincs mit szépíteni, beállt a teljes sivatag itthon. Tudjátok, vannak a kedves látogatók, akik amellett, hogy megkérdezik, mikor jön a következő gyerek, miért szoptatsz, miért ilyen kicsi a korkülönbség, miért nem szobatiszta és társai, még körbe is néznek, és megállapítják: hát, nagyon furcsa, hogy nincsenek növények! Erre évekig csak annyit válaszoltam: ha nem ötször kell etetnem a gyerekeket, meg pelenkázni, meg folyamatosan követni őket a lakásban, akkor majd újra gondolok a növényekre itthon. Nincs mit tagadni, ez a nap már egy ideje eljött! Tehát növényekre fel!
Természetesen nem lesz télikertünk – nem is szeretnénk egyáltalán, bármennyire is gyönyörű ez egy angol vidéki házban, mert szerintem az itthoni klímában a télikert az igazi halál egy lakásban, hiszen nyáron forró, télen hideg!
De például a nappaliban van egy remek délnyugati sarokablakunk, tehát ha nem is egy dzsungelt, de azért szép növényeket tudunk telepíteni:
Nem venném a bátorságot, hogy növényápolási tanácsok adjak, azt bízzuk a profikra🙂
Most tervezgetjük a helyet (földre, tartóra, ablakba?), keressük a megfelelő fajtákat, a kaspó és társai is sem mellékesek. Azt azért elárulom, hogy vannak példányok, amik nyáron a teraszt, télen a lakást díszítik. Az eredménnyel majd jelentkezem!
