Több mint 20 évig vásároltam minden hónapban az Otthon Magazint, a Lakáskultúrát, aztán a SzépLakot is, majd egy rövidebb ideig A mi otthonunkat. Aztán jött a Nők Lapja Enteriőr, ami végre kivitelre, megjelenésre korszerű volt. Izgatottan vártam, mikor jelenik meg az új szám.

Ma is megvan még valamennyi lapszám, a tárolásuk külön kaland. Aztán kedves volt kolléganőm, a Kedvenc Otthon blog szerzője (amiről most nem szól a cikk – nomen is omen!) bevezetett a lakberendezési blogok izgalmas világába. Egészen elképesztő volt a frissesség, amit az online anyagok jelentettek a nyomtatott magazinokhoz képest. És mégis, az érzés, hogy bekuporodhatunk a kanapéra, és olvasgathatunk, nézegethetünk egy remek magazint, azért nem pótolható a képernyővel. Ráadásul arról, hogy mi történik a magyar lakberendezésben, szinte csak ezekből a magazinokból értesülhetünk, mert az interneten hazaiból hihetetlenül szegényes a kínálat. Kivétel a kiváló Vizitkártya oldal mesés otthonai, London Kati csodásan fényképezett lakásbemutatói, és pl. a Gepetto Stúdió munkái.

Aztán az évek alatt elkoptak az érvek a nyomtatott magazinok vásárlása mellett. (A Digitalstand pedig pofátlanul drága: egy normál lapszám 500 forint körül van, online 360?) Szóval az idén januártól nem vásárolok lakberendezési magazinokat, és egy percig sem hiányoznak. Az a 3-4 hazai lakás, amit bemutatnak, az esetek nagyrészében rosszak. Unalmasak. Már most 10 évre le vannak maradva a jó nemzetközi trendektől. Minden feszes, kirakatszerű, és ott lóg a vaskos árcédula szinte az utolsó poháron is. 2014-ben wenge-bézs modern kristálycsillárral, limezöldek, magenták, lilák, gipszkartonos-spotos beépítések, garnitúrák. Vagy éppen francia/angol/toszkán kiskastélyok 500+ négyzetméteren, sokhektáros birtokon. Akár ütős magyar lakások is, de messze nem a kreatív, ötletes, átlagos pénztárcával rendelkező családok köréből, hanem leginkább cégvezető szingli üzletasszonyok és örökifjak irgalmatlan drága kivagyi palotái. Ha egy lapszámban van egy igazán jó lakás, már örülünk, hogy mégsem dobtuk ki a pénzt az ablakon. A kis színesek pedig nem színesek, hanem közhelyszerűek. Júniusban irány a kert – mindig! csilliós kerti garnitúrákkal – , októbertől már gyúrunk a karácsonyi dekorra, februárban jönnek a piros szívek, márciusban pedig itt a tojás-nyuszi tematika.

És miben más mindez az interneten?

Hát az,  hogy ingyen van, nem vágunk ki fákat azért, hogy unalmas cikkeket olvassunk. Ha nem tetszik, lapozunk. Ha tetszik, nyomunk egy lájkot. Valahogy van kapcsolat a szerző és az olvasó között. Ez néha fájó, de mindenesetre naprakész! És a lehetőségek száma hatalmas. A pénztárcánk megnyitása nélkül kitapasztalhatjuk, mi is tetszik nekünk, és azokat az oldalakat követjük. Bár fennáll a veszély, hogy végül rájövünk, nekünk mégsem a régies, vidékies tetszik, hanem a laza, egyszerű, mai. Vagy éppen fordítva.

Tegyük tisztába, mi tesz kedvenccé egy oldalt?

• A bemutatott anyagokkal egyetértünk. A szerző mintha a szívünkből szólna. És mivel a posztokat nem csak nézzük, hanem olvassuk is, ezért az egy húron pendülés hamar kiderül.
• A jó blogokon megjelent posztok nagyobb részére még évek múlva is emlékszem, mert olyanról ír, ami segít nekem egy-egy lakberendezési kérdés megírásában.
• Fontos, hogy a blog szerzője tud-e írni? Olyanok-e a posztok, hogy azt olvasni is öröm? Hogy a szerző soha! nem vulgáris, nem ostoba, nem sznob, nem lenéző.
• Jó az ízlése. Izgalmas, sokszínű, előremutató. Giccs és cukiság persze kizárva – gegek azért jöhetnek:)
• Nem kibírhatatlanul mániákus. Nem csak egy jó megoldás létezik, ugyanis. Nem kell minden lakásnak hófehérnek és minimálnak lennie, de nem is kell mindent lemázolni, nem kell minden régi izét megmenteni, nem csak régi bútorokba lehet új életet lehetni.
• Sajnos én nem bírom az olyan oldalakat, amik mögött szörnyen érződik, hogy a szerző PÉNZT akar rajtam keresni. El akar adni valamit. Ez nem azt jelenti, hogy csak amatőrök írhatnak blogot, de amikor a poszt végén kiderül, hogy meg kell venni valamit, az nekem lelombozó.
• Ez összefügg azzal, hogy egy blog legyen hiteles. Kritikus. Ne hirdessen anyagot, terméket, mint az egyetlen üdvözítő megoldást. Ezeket  promóciós cikkekben talán elolvassuk, de ne keverjük a dolgokat.
• Legyenek az oldalon rendszeresen új posztok. Mert különben elfelejtjük, hogy létezik. Ez különösen akkor fájó, ha a blog amúgy kiváló!

1. Térkultúra

Nekem egyértelműen ez a hazai legjobb blog. Rendszeresen frissül, izgalmas, sokszínű, vannak ötletek, naprakész kitekintő a világba, lakásbemutatók, saját munkák, mindig kreatívan, a pénztárca által kínált legmagasabb minőségben. Külön izgalmas, hogy a szerző és a saját ízlésem, és a lehetőségeink között is nagyon jelentős a különbség, mégis több mint élvezhető az, ahogyan Petra (és csapata) látja a lakberendezési világot.

2. Napi szemtorna

Ha egyszer lenne elég pénzünk, biztosan Krisztát kérném meg, hogy segítsen berendezni a házunkat. Mert mindent tud: lehet az egyszerű panel, nagyvonalú villa, polgári lakás vagy éppen apró nyaraló, az általa tervezett terek okosak, a berendezés illik a helyszínhez, és tele van kiváló, egyedi, humoros ötlettel. Az oldal elsődleges profilja amúgy nem a lakásbemutató, hanem inkább a remek DIY ötletek – amiket furcsa módon még én is élvezek – ezek persze nem tojástartóból készül virágdíszek! Egyetlen kritika: jobb lenne, ha az oldal sokkal gyakrabban frissülne, mert a jót nem lehet megunni!

3. Szögletes Aranyhal

Ez egy pusztán kedvtelésből írt blog – akárcsak az enyém. A szerzője nem lakberendező, nem is hajt ilyen babérokra. Pedig az ízlése csalhatatlan, kifinomult, különleges. Neki köszönhetem Jessica Helgersont, és a dél-amerikai építészet felfedezését. A stílusa pedig remek. Elegáns, szórakoztató, az oldal tele olyan poszttal, ami megérint. És nem csak lakberendezési szempontból. Mert a blog sokkal több, mint lakberendezés, inkább nevezném életmód oldalnak. De ha már lakberendezés, akkor álljon itt a mottója: “Egy lakás értelme nem a bútorok, hanem az érzés, amely eltölti ott az embereket.” (Márai Sándor)

Kiváló saját fotók:

És egy irigylésre méltó saját otthon:

 

Vagy éppen remek posztok🙂

A külföldiekkel folytatjuk!