Akkor egy dögös, modern házat építenénk! Ha erre nem lenne pénzünk, akkor azt tennénk, amit most: egy meglévő házat alakítgatunk (csiga)lassan saját képünkre:)
A mai álomház viszont arról szól: mi van, ha valaki lehetőséget kap arra, hogy megépítse álmai házát? Mint ezt a modern és különös épületet, az angliai Suffolk távoli vidékén:
Miért épít ilyen fura házat az, aki bármilyet építhetne?
Egy jó, új építésű ház manapság az álom kategóriába tartozik. Talán az hiányzik legjobban a hazai építészetből – az értékes, régi házak szakszerű és az értéket tiszteletben tartó felújításán túl- hogy nem épülnek jó, új házak.
Vajon a mi dédunokáink tudnak-e majd vágyakozva nézni az évezred elejének építészetére? Ami valami újat hozott, ami addig nem volt, és ami évtizedek múlva is jó iránynak bizonyul?
2008 óta itthon alig épül bármi is, ráadásul az a kevés (meg amik előtte épültek évtizedekig) általában nagyon-nagyon messze állnak a korszerűtől (a szépség ugye szubjektív fogalom).
Mitől korszerű egy ház?
Néha szerencsére látunk szívmelengető példákat itthon is (az Év Háza 2015 néhány díjazott épülete – képek forrása: szeretlekmagyarország):
Vajon mi mozgatja az igényes építtetőt, amikor álmai új házának tervezésére kéri fel az építészt? (Az igényes nem egyenlő a kőgazdaggal, bár a házépítés szenvedélyből semmiképpen sem olcsó hobbi. Viszont egy ronda ház simán kerülhet legalább annyiba, mint egy kiváló!)
Angliai házunk tulajdonosai – anya, apa és lányuk – már hosszabb ideje a környéken laktak, és mindig sóvárogva nézték mostani házuk helyét. Aztán megvették a telket, és azt mondták: nagyon szép ez a hely, nem akarunk olyasmit építeni, ami feltűnő, inkább illeszkedjen a tájba. És nem vágytak modern csűrre vagy farmházra, amiből egyébként sokat találni errefelé, csak egy modern épületre, ami egyszerre barátságos a kis családnak, és befogadja a látogatók népes seregét. Az építész felkérése is meglehetősen szubjektív döntés volt: tetszett a hangja. Jól választottak:)
Anthony Hudson egy olyan otthont tervezett számukra, ami maximálisan kihasználja a környék adottságait, nyitott, világos, tágas és levegős, ám nincsen benne egyetlen centi kihasználatlan holt tér sem, minden helyiség funkciója pontosan definiált. A térkapcsolatok logikusak, és már-már közhelyszerű, de a jó házak valahol hasonlítanak egymásra: teret ad az együttléthez is, meg az elvonuláshoz is.
Eredetileg H alakú házat szeretettek volna, ahol elválik a közösségi és privát szekció, ám a költségvetés az U alakot engedte csak meg. Azért ezzel is kibékülnénk:
Különösen telitalálat a dolgozószoba, ami a háziasszonynak készült. Mivel Lucy otthon dolgozik, sokszor van egyedül, ezért nagy öröm neki az olyan iroda, ahonnan mint egy parancsnoki hídról, az egész ház belátható, de azért a tulajdonosa el tud vonulni:
A ház szíve az étkező, és innen a jó térkapcsolatok miatt minden földszinti helyiség belátható-bejárható:
Az építész a házat a család meglévő berendezéséhez tervezte, a dizájn pedig a tulajdonos testvérének munkája, aki bátran használta fel a meglévő régi darabokat, és társította azokat a modern újakhoz, nagy hangsúlyt helyezett a textilekre, világításra és a műalkotásokra.
Minden tetszik? Mondhatni. Mindent elfogadnék? Semmiképpen. Ez az étkező nagyon távol áll az ízlésemtől. Maximum egy türkiz fotelt viselnék el a nappaliban – azt mondjuk szívesen -, az extravagáns kortárs képek számomra inkább riasztóak, a dolgozószobámat sokkal funkcionálisabbnak képzelem el. Ez a ház nekem általában kicsit steril, éretlen. De egy családi otthont hosszú évek alatt lehet belakni. Itt minden adott ahhoz, hogy sikerüljön!
forrás: House and Garden és itt