Remélem a férjem a poszt olvasásakor csak a címig jut el, és boldogan megállapítja, hogy legalább egy helyiségen túl vagyunk. És mivel rendes, türelmes feleség vagyok, így erre az évre valóban pipát rakunk a teraszunk felújítására. De ugye: soha ne mondd, hogy soha!
Az indulás rémes volt, ám nem vagyok profi blogger, nincsenek kegyetlen ilyen volt képek, max. néhány régi családi képet tudok mutatni, ahol bevillan a rémes háttér. Volt ott minden: hámló vakolat, igazi szocialista megoldások, rettentő és töredezett burkolat, villany- és gázszerelés nyomai a falon. És pincéből felhozott maradék bútorok:
Ennek volt még egy olyan verziója, hogy sárga katedrálüveg a kazettákban…
Új ajtó mellett a kibontott falak.
Falicsempe a földön. De legalább azonnal törik és télen két csepp vízzel garantált a hátraesés.
Mikor felszedtük a burkolatot és lekerült a beton, az már szinte dizájnos volt!
Tervek persze voltak, és a házunk szigetelése után adott volt az előzményekhez képest mesés, ám teljesen semleges alap:
Természetesen nincsen okunk panaszra, hiszen van egy bő 13 négyzetméteres, konyhából nyíló, közvetlen kertkapcsolatos, fedett teraszunk. Már csak fel kellett öltöztetni.
Jöttek a bútorok:
A régi Bonanza asztal, IKEA garnitúra, összecsukható székek: mind új ruhát kaptak!
És hogy ugorjak egy nagyot az időben: ma, éppen ebéd előtt felkerült a másik asztal is a pincéből. Egy kopott barna-zöld IKEA Tarnö új ruhában!
Régebben ide szántam:
De a várakozás hónapjai (éve!) alatt ez lett a végleges helye:
Ez az asztal nem dekoráció. A másik, a felújított Bonanza annyira kicsi, hogy még egy férjem által tálalt – nem éppen rafinált – reggelivel is tele van:
De most már van találóasztal, tehát a mai ebédre bőven volt helyünk!
Az Uram szerint az evőeszközök helye nem konkrét, és valami félreértés lehet, miszerint a papírtörlő a szalvéta:)
Aztán tavaly nyáron Wein Kriszta felajánlotta az általa átalakított retró szekrényt, ami közös barátunk jóvoltából augusztusban már itt is állt a teraszon! Mindig akartam ide valamit, mert olyan üres volt ott a hely, arra nem is gondoltam, hogy a zárt tárolás itt is életmentő lehet! A szekrény tetejére kerültek a kerti kéziszerszámok (a gyerekek onnan nem viszik el), a kosaram, az ajtók mögé pedig az összes grilleszköz, kinti terítő, gyertya, szúnyogriasztó, kisebb kerti játékok, növénytápok. Most nem azt mondom, hogy pótolja a kerti házacskámat, de nagy segítség!
Kriszta biztos nem fog megsértődni, hogy jövőre várhatóan a felső elemet átalakítjuk: nekünk végig ajtóval lenne jó, csak semmi nyitott polc, az hamar megtelik! (Ha most kimennék fényképezni, akkor biztos lenne már zokni, tollasütő, bot, szalvéta, stb. a cserepek közé illesztve…). A dizájnt valahogy megtartjuk!
A terasz bal oldala régen is a pihenősarok volt. Sokáig törtem a fejem, hogy mi legyen ott? Nézegettem a pénztárcámat, hátha találok benne egy menő ülőbútorra elég forrást – sikertelenül.
Mire vágynék? Például ha valaki éppen kidobna egy régi kanapét:
Apartment Therapy
Vagy mondjuk kitalálnák a macskabiztos kinti bútort, kevés munkát igénylő, szálkamentes raklappal:
Vagy az IKEA 90%-kal leárazná a kültéri kanapéit. Vagy éjjel-nappal Vateráznék, és szembejönne egy tényleg kényelmes régi pad!
De addig is, vettünk két ilyet, és nagyon beváltak. Az egyetlen kérdés, hogy tudnánk kisajátítani őket az Urammal?
Virágok: a terasz béna virágok nélkül. Még akkor is, ha drága anyám megjegyezte pár éve: kedvesem, ha van kerted, ne cserepekbe, meg balkonládákba ültess! Jogos, például paradicsomot biztos ne, de virág azért kell!
Vannak próbálkozások, amiket néha siker koronáz, néha mérgelődünk.
Például a leander. Tavaly ilyen volt. A teleltetés sem sikerült túl jól, most meg kicsit későn vettük észre, hogy támadás érte, hát reménykedünk, hogy megússza… Idén inkább csak messziről fényképezem, virágot még nem láttunk, de a bödön klassz, nem?
A balkonládában is történt már mindenféle: elsőként jöttek ezek a tüneményes kis színesek, mert nem kedvel(t)em a muskátlit.
Kb. két hét alatt kinőtték a balkonládát, viszont virágot már nem hoztak. A kis színeseket kiültettem a kertbe (nem élték túl), és cseréltünk muskátlira:
Kezdetben minden vidám volt, aztán a két szélső ládában megadták magukat. Egy hete kb. majdnem kidobtam az összeset, ami hiba lett volna, mert a hatból négy él, és mindjárt virágba borul. A maradék kettő azt hiszem tényleg kuka(:
Ezek mind szépen magukhoz tértek.
A két szélső viszont feladta.
De vannak más virágok is! A szomszédokat (vagy minket) takarandó, mindig veszünk a boltívbe egy nagy lelógót. Idén fuksziát. Egyfolytában virágzik (és szemetel), de egy napot sem bír ki öntözés nélkül. Az eper kicsit fonnyad, de az illúzió megvan. Az IKEA PS üvegházban mindig nyaral két szobanövény, aztán van egy babérom, amit érdemes cserépben tartani, mert nem maradhat kint télen. És kihoztam még egy óriási szobanövényt, azzal a nem titkolt céllal, hogy kinyírom nyáron a napon, de sajnos remekül bírja…
Végül: a rendes lakber blogger dekorál, ugye? Mindenesetre ma szereztem vidám perceket a férjemnek, mikor magamhoz mérten próbáltam fényképezhető állapotra hozni az éppen fényképezett sarkot! (Külön pontért: észreveszitek egy tárgy hányszor bukkan fel különböző helyeken a posztban?)
De amúgy tényleg van dekor! Elsőként a tábla, amin egy percig sem áll meg az élet, itt a 11:30 és 12:30 közötti fázisok láthatóak:
De általában nem én adom a témát!
A tábla fölött a nagyszüleimtől örökölt két kép, mellette pedig nászutas fotóink:
Nehogy azt higgyük, hogy a terasz általában fotóképes, ezért mutatok valódi képet is, mikor az élet dekorál!
Mert az élet akkor szép, ha zajlik, és ehhez nem kell túl sok dekoráció:)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: