Két kedves olvasó is írt, hogy a terrakottákkal, cseresznyeszínű, vagy éppen kissé idejétmúlt fenyőbútorokkal kialakított “mediterrán” stílusú otthonukat hogyan lehetne modernizálni, behozni a mába?

Mivel én is éppen ebben a cipőben járok, most elsőként a konyhánkkal, aztán remélem egy-két éven belül a nappali rendbetételéig is eljutunk, ezért igyekszem körbejárni a kérdést!

1. Miért nem szeretjük manapság a “mediterrán” lakásokat?

Ez amúgy jó kérdés, mert a mediterrán (értsd terrakotta,  sárga, stb.) most éppen ciki, miközben csillapítatlan szenvedéllyel csináltatnak sokan “provanszit” a nagyi Varia szekrényéből meg laminált konyhából (“bemart” és antikoló eljárásokkal régiesett ajtókkal). Hát, ezek is rövid ideig lesznek divatosak.

Tehát a rusztikus járólapok, kovácsoltvas ezmegaz, rakott kő falak mindent elborító divatja már talán a múlté. Pedig ez az irányzat is csak pont annyira furcsa, mint angolost, franciást, vagy akár skandinávot majmolni. Ha úgy nézzük, valójában valamennyi idegen a mi stílusunktól, és nem az irányzattal van igazán baj, hanem a divatból majmolással, a túlzásokkal, meg az alacsony minőséggel!

Biztosan nektek is van olyan ismerősötök, aki nem esett túlzásokba, jó minőségben alkalmazott olaszos megoldásokat, és a lakása ma is időszerű. Nekünk biztosan van ilyen barátunk: sk. készült minden a vidéki családi házban, magas minőségben, a beépített égerfa konyhától, a csodás fózolt tölgy padlóig, az antik fenyő könyvespolcoktól, a kovácsoltvas karnisokig, olívazöld csempével és rusztikus terrakotta járólapokkal. Gyönyörű, már bő 15 éve.

Aztán éppen ezen a poszton törtem a fejem, mikor éppen gazpacho-t csináltam. Ami, ugye, maga az élet. Belenéztem a turmixgépbe és ezeket a színeket láttam:

Valójában teljesen érthető, ha ilyen pezsdítő színekre vágyunk, mert bár a lenti kép dizájn szempontból tökéletes, ám a fehér és árnyalatai, kis szürkével, feketével talán kevésbé képesek felkelteni a szenvedélyt 🙂

Az a helyzet, hogy sosem a színekkel van a baj, és egyáltalán nem szükséges, hogy minden fehér legyen meg szürke! (Engem halálosan fárasztana egy olyan lakásban élni, ami ilyen szinten “tervezett”.) A baj a ronda, döglött színekkel van, ami egyébként irtó távol áll a mediterrán világtól. Ott pont hogy gyönyörűek a színek! Nálunk nem feltétlenül: rózsaszínes terrakották, rossz sárgák, csúnya bútorszínek. Ezek tényleg minden lakást tönkretesznek!

2. Minőség mindenek felett!

Az igazi mediterrán nagyvonalú, rusztikus, ódon, súlyos (és sosem megy ki a divatból). Ezt a hatást nem lehet olcsón kihozni, vagyis (ál)kőfal, terrakottára festett gipszkarton könyvespolc spotlámpákkal, “olyan mint” laminált bútorok nem fogják összehozni azt a hangulatot, amitől azonnal a napsütötte Toszkánában érezzük magunkat!

Tehát ha nekünk csak olcsó, áruházi bútorokra telik (sokan vagyunk így ezzel, sőt, még arra is hosszasan spórolunk), akkor jól tesszük, ha más stílusban teremtjük meg álmaink otthonát! Az olcsó bútor nem feltétlenül rossz bútor, sőt, mert a kiváló tervezők által jegyzett, egyszerű, letisztult darabok (IKEA) lényegesen ízlésesebbek, mint a “fessünk elemes Réka bútorból antik tálalót”  jellegű próbálkozások, vagy éppen a fóliázott “cseresznyefa” garnitúrák.

3. Nem a stílus probléma, inkább a kivitelezés!

Az ördög a részletekben rejlik! Mediterrán stílusra törünk, de azért beválasztjuk a fehér, műanyag ajtókat, ablakokat, a rusztikus követ borzalmas műanyag/vaskos alumínium elemmel kapcsoljuk a laminált padlóhoz, a fa konyhába betesszük a fehér gépeket, nem bírunk ellenállni a 3-2-1-es, hatalmas és csúnya formájú akciós bőrgarnitúrának. Aztán azt mondjuk: ez a stílus bizony már nem divatos, váltsunk!

Az a gond, hogy legtöbbször úgy gondoljuk: át kell festeni a falakat, a rossz formájú, rossz anyagból készült bútorok festéssel menthetőek, egy-két új darabra hajlandóak vagyunk beruházni is. Aztán jöjjenek a spórolós hosszúságú és szélességű, akciós anyagból készült új függönyök, a klasszik, szocialista iparban elterjedt lámpák, és már készen is vagyunk. Ha ehhez még a lámpa rossz helyen lóg az asztal fölött, ha hiányoznak a konnektorok és mindenhol drótok kígyóznak, ha rémes a burkolat, akkor az apró tuning sajnos nem segít. A kivitelezési hibákat ki kell javítani, akkor is, ha drága, ha felfordulással jár. Különben minden más beruházásunk ablakon kidobott pénz.

Persze mikor tavaly olvasók azt mondták a konyhánkra, hogy ezen csak a burkolatcsere segíthet, tudtam, hogy az lehetetlen! A burkolat jó minőségű, rendesen lett feltéve, ráadásul csak 8 éves:

És nem a burkolat igazán fájó, hanem a falszín. Ha az fehér lenne (és ez már csak hetek kérdése), akkor a burkolat elmegy.

A nappalinkban régóta tudom, hogy a színeket tompítani, frissíteni, egyszerűsíteni kell! Erre a világos, krém árnyalatok lehetnek jók, bármennyire is fehér most a divat – egyszerűen illeszkedni kell a burkolat meglévő színéhez – márpedig a fehér és a Toszkána nevű burkolat sosem kerülnének közös nevezőre! Tehát krémszínű falak, törtfehér függönyök és kanapé, bézs szőnyeg. A fekete mindig is jelen volt, az meg is tartjuk:

Tavaly a Nemiskacat blog szerzője, Enikő, a mi nappalinkkal kezdett sorozatot, hogy színezéssel hogyan lehet frissíteni egy teret. Egy lakberendező megtervezte, hogyan lenne szebb a szobánk, és ajánlott egy színskálát, olívazölddel, szürkével. Nem rossz persze, de az biztos, hogy egyrészt nem érdekelnek a színskála szerint tervezett szobák, másrészt ha valami rémesen fárasztana, az az, ha a burkolat színeit nem tompítani próbálnánk, hanem kontrasztos színekkel kiemelni… Főleg, mert a helyiségben van egy 5 méter hosszú, földtől plafonig érő könyvespolc, ahol becsszó nem színek szerint rendezzük a könyveket, azaz van szín és vibrálás rendesen!

4. Mediterrán életérzés vagy ragyogó terek?

Lehet a falakat antikolt, mély színekre festeni, lehetnek a bútoraink súlyos, sötét fából, ám ez a kombináció csak azzal a feltétellel működik, hogy kint tombol a ragyogó napsütés és 45 fok van árnyékban. Ehhez jól jönnek a hűvös, félhomályos helyiségek. Ugyan ez a borongós novemberi ködben azonnal kérdéseket vet fel. Tehát ha nekünk egy olasz udvarház helyett belvárosi lakás jutott egy szűk utcában, azonnal hessegessük el az ötletet. Ahogy a szigorúan kocka panelben sem fog működni a “mediterrán vidéki birtok”érzés.

5. És akkor mit tegyünk?

Nézzünk be a pénztárcánkba, és legyünk reálisak. Fő szabályként: ami ronda, azt cseréljük, ami alakítható, azt alakítsuk, ami mozdíthatatlan (vagy nincs pénzünk cserélni), azt tompítsuk, ami nem trendi, de szép, azt bátran tartsuk meg.

Egy biztos: sose ahhoz a bútorhoz, belsőépítészeti elemhez alakítsuk a teret, amit valójában utálunk! Mint mondjuk mi a kanapénkat és a 20 éves foteljeinket. Azoktól meg kell válni, ellenben a burkolatot kénytelenek vagyunk adottságként kezelni. Szerencsére nincsenek benne minták, bordűrök, díszcsempék, csak vegyesen felrakott, közepesen béna színű lapok.

Lássuk mi történik akkor, mikor a pénztárca nem üres? A Geppetto Studió briliáns átalakítása, egy unalmasan mediterrán, ám igen értékes családi ház átváltozása!

A ház külseje nem volt túl vonzó előtte:

Egyébként amikor a cikk megjelent, ömlöttek a negatív hozzászólások: más hogy örülne egy ilyen háznak (meg amúgy is: mi ebben a hiba?)! Persze, mindenki örülne egy ilyen háznak, csak még jobban örülnénk, ha mellőzhetnénk a cseresznyeszínű nyílászárókat, és esetleg nem lenne a mi házunk is napsárga. Nem is maradt ilyen!

Kívül csak kozmetikai változások történtek: a sárga fal fehér lett, a vöröses farészek remek szürkék, és a rakott kőhöz szerencsétlenül társított terméskő burkolatot felszedték. De ami jó a mediterránban, az bizony maradt!

Belül aztán rendesen hozzányúltak, de ami volt, az a hazai építészet legalja, tényleg: foltosra festett narancssárga fal, mintás OBI burkolat, matt üvegtégla az itt-ott megjelenő bambuszrudas dekorhoz (ha már mediterrán, legyen kicsit keleti is!), lógó vezetékek, antik fenyős IKEA itt-ott, sötétség, oszlopok:

 

Az eredmény? Nekem lenyűgöző! Egy kortalan,világos, modern ház. Persze a kommentelők egy része azzal jött: az eredeti szebb volt. Nem hiszem:

 

A két kedves olvasó helyében mit tennék?

Az első lakásban a cserépkályha szép színeiből indulnék ki: a falat pont olyan krémszínnel festeném. A második esetben a tégla álburkolattól szabadulnék, a csúnya rózsaszínes festést eltűntetném a lépcsőtérből. Megnézném mindkét esetben, melyek azok a bútorok, amik tetszenek és szükség is van rájuk? A többitől kíméletlenül megválnék! Mindkét esetben problémás a burkolat, viszont más szempontból: az első lakásban egyszerűen rossz! Csúnya burkolatváltások, elég alapkategóriásnak tűnő laminált padló. Ez sajnos komoly gond, az ilyen lazán tönkreteszi a szobát… A második lakásban láthatóan jó állapotú, jó minőségű burkolat van, szakszerűen letéve, ami a gond, az az íves részletek, a bordűrök, a szerencsétlen szín és az elavult minta. Ezt ahol lehet, takarjuk nagyméretű szőnyegekkel!

Viszlát mediterrán? Vagy inkább viszlát hazai mediterrán?