Számomra mindig izgalmas, mikor egy lakberendező jól láthatóan álmai otthonát rendezi be – saját maguknak! Egyrészt mondhatnánk, ez az igazi örömmunka! Másrészt próbáljuk beleélni magunkat a helyzetbe: sokszor mi magunk is nehezen tudunk választani, nekik pedig hány megvalósítandó ötlet lehet a fejükben! Színek, kedvenc bútorok, kedvenc képek, tapéták, szőnyegek – megannyi “must have” (ez nekem kell)!

A mesterségbeli tudás itt pont ahhoz kell, hogy jól válogasson a szakember, és ne kiállítótermet, mintalakást, hanem valódi otthont  alakítson ki! És általában: mennyire jó, hogy a lakberendező lakásának nincsen “lakberendezett” hangulata (épp a héten láttam egy igazi hazai rémséget, volt ott minden: gipszkarton álmennyezet, csúnya színek, össze nem illő burkolatok, bután összenyitott helyiségek…)!

Ez a lakás kényelmes, minden kézre áll, ide szabadon beköltözhetnek régi és jövőbeli kedvenc tárgyaink, vagyis ahol jól érezzük magunkat. Itt van hová akasztani a kabátot, mikor hazaérünk, és pont jó lámpa lehet az IKEA filléres papírgömbje is.

Lássuk miből gazdálkodtak?

Arrafelé ez a ház nem számít különösnek: egy viktoriánus sorházi lakásban járunk. Alul a közösségi helyiségek, fent három háló, összesen egy fürdővel. A bevilágítottság sem ideális, hiszen a ház keskeny, a téglalap két végén ablakok, így bizony van természetes fény nélküli helyiség a földszinten. Az elhelyezkedés viszont irigylésre méltó: Nyugat-Londonban járunk, ami általában klassz hely, ráadásul Londonban manapság kb. minden ingatlan irigylésre méltó!

A házat már részben átalakítva és kibővítve vették meg: az előző tulajdonos hozzáépítette a hosszú és keskeny konyhát, amitől sokat elmenekülnének, pedig értő kezekben remek hely lehet!

Az ablaktalan hall problémáját is jól kezelték: a ház szívébe került a feleség irodája, ami minden irányból fényt kap!

A lakberendező feleség szigorúan bánt a színekkel: a krémszínű falak ragyogó fehér, vagy éppen mélyfekete színt kaptak, a piros konyhafrontokat feketére cserélték – nem akarták elvonni a figyelmet az értékes családi festményektől, fotóktól, textilektől és egyéb vintage kincsektől! A téglafallal viszont megteremtették a fókuszt, ami illik az épülethez és remekül kiemeli a ház karakterét!

Bár sok helyen olvassuk, hogy a tárolóhelyeket be kell építeni, mert akkor eltűnnek a térben, itt azonban a háziasszony úgy érezte, hogy a meglévő beépítésektől inkább eltűnik a tér, ezért lebontotta azokat, a helyükre pedig egyszerű vonalú, modern, mégis karakteres és feltűnő bútorokat helyezett: egy masszív médiatárolót a nappaliba, a dolgozó- és családi szobába pedig szellemes könyvszekrényt:

Dizájntapéta került az üvegkorlátos lépcső mellé, nem mondhatnánk, hogy unalmas a látvány!

A fenti privát szekció is visszafogottan extravagáns, inkább azt mondanám, hogy egyszerű eszközökkel értek el látványos hatást!

Amiért pedig igazán tudunk irigyelni egy városlakót, az egy kis kert, főleg, ha ilyen igazi oázis, mint Dorisék otthonában!

Egyszerűen otthonos: ez lenne a profik receptje?

forrás: ismét az apartment therapy!