Ha a férjem rendezné be a saját “álomházát” akkor egy helyiségre fókuszálna: a zeneszobára. Mert zeneszoba kell, csomó hangszer kell, és persze zenekészítési kellék a számítógépes rendszer is (értsd szoftverek és mindenféle kütyük). Stílusban neki a rusztikus, különleges otthonok tetszenek, és ha választhatna, a háza a szomszédoktól távol, az erdő közepén állna. Igazából milyen rendes tőle, hogy velem él, nem?

Megláttam ezt az amerikai otthont, és a férjem elvárásai szerint minden stimmelt: körben fák, külön épületben egy zeneszentély, és semmi letisztult, világos, légies skandináv vonal, helyette rengeteg sötét fa.

Bár én nem ilyet választanék magunknak, el kell ismernem, hogy varázslatos hely!

Nekünk úgy tűnhet, a ház még felújítás előtt áll, mert a parkettán, a bútorokon bizony nyomot hagyott az idő, semmi nem látszik újnak, modernnek – de a látszat bizony csal. A házat a kétgyerekes család több ütemben újította fel, csak éppen a cél pont az eredeti elemek megóvása volt, inkább arra ügyeltek, hogy a patinás részleteket megőrizve, otthonuk gyerekbiztos is legyen!

Minden helyiség izgalmas és egyedi, remek retró bútorokkal, a csendéletszerű sarkok pedig egyenesen lenyűgözőek!

De ne feledjük el: a ház mindig zenészeké volt, a környéken zenészek laknak (mondom, hogy maga a földi paradicsom az Uramnak!), tehát érdemes körbejárni az ominózus zeneszobát!

Nekem még a hosszú listámon sem lenne zeneszoba a házban. Viszont egy ilyen otthon láttán mindig lenyűgöz, milyen inspiráló lehet itt élni! Ahol nem a díszpárnák helyes sorrendjéről és harmóniájáról, hanem az életről, az örömteli mindennapokról szól minden!

forrás