Bár szerintem pénztárcától függetlenül, tanulni csak jó lakásokból lehet, azért tényleg vannak olyan megoldások, amiről csak az jut eszünkbe: na jó, ha ennyi pénzem, ennyi helyem lenne, ha ilyen különleges építészeti gyöngyszemben volna az otthonom, akkor könnyű lenne!

Na de mit szóltok ahhoz, ha alig 42 négyzetméteren lakik egy egész család, ráadásul Amerikában?

A szülők két kicsi lányukkal a kertvárosi nagy házból költöztek be Manhattanbe – mondjuk a “downsizing” mozgalom (hú, ez aztán a fordíthatatlan szó – tehát amikor egy elért anyagi szintből visszaveszek, leggyakrabban a birtokolt ingatlan mérete, értéke vonatkozásában) is nehezen értelmezhető Manhattan irányába!

Mindenesetre a bérelt lakás valóban kicsike lett, mindössze egy hálószoba és 42 négyzetméter. Lehet ekkora helyen normális tereket kialakítani? (Vigyázat, arrafelé rugalmasan és gyorsan mozognak az emberek az ingatlanpiacon, és ritkán laknak tartósan az igényeiknél  és lehetőségeiknél jelentősen kisebb/nagyobb/drágább/olcsóbb lakásban! Őket sem fogjuk 1-2 év múlva itt találni – biztossá vált jó állás és egy környékbeli nagyobb kiadó lakás miatt bizonyára pakolnának.)

A család boldog ebben a hagyományos new-yorki épületben, ahol maguk mögött hagyhatták az autót, és minden egy lépésre: múzeumok, Central Park, színházak, éttermek. Még a 77 lépcsőt sem bánják, ami a felső szinten lévő lakáshoz vezet!

Hogyan lehet beférni kényelmesen egy ekkor a térben? A képeket elnézve az jutott eszembe, hogy ezek szerint az IKEA az Upper West Side-on is népszerű! Tehát a lakás tele okosan elhelyezett, egyszerű vonalú, praktikus tárolókkal, és persze nem csak az alapterületet, hanem a belmagasságot is ki kellett használni!

Unalmas ugye, hogy minden nagyobb berendezési tárgy fehér? Ám a lakás nem steril, nem díszletszerű, mert a saját holmik, játékok, textilek nagyon is sok színt és vidámságot adnak a látványhoz! Azt semmiképpen ne felejtsük el, hogy az anyuka nagy könyvgyűjtő (izgalmas könyves blogja itt) – tehát helyszűke ide vagy oda, könyvvel nem spórolnak.

Talán a konyha az a helyiség, amit még innen is kicsit húzósnak találunk – de ők úgy gondolják: valamit valamiért! (Úgyis annyi étterem van a környéken…)

A nappali is erősen emlékeztet egy szűk panelra – már ami a padló területét illeti. Bizony a bútorokat félre kell húzni, ha használni akarjuk a hátsó tárolókat, viszont a látvány kellemes maradt!

A részletek viszont nagyon kedvesek, otthonosak!

Bár mi éppen az ellenkező megoldás választottuk és nem bántuk meg – a belváros közeli három szűk szoba helyett ott a kényelmes ház, a kert, csend, nyugalom, zöld környezet, hátrány persze nekem a napi 80 perc vonatozás, éljen a MÁV (na igen, a férjemnek mákja van, szomszédban dolgozik) – mindenki máshogyan érzi jól magát!

A cikkért köszönet a Design Mom blognak!