Esztétikumról, szépségről felesleges vitatkozni. Mert ahogyan szépek a velencei paloták, úgy tökéletesen harmonikus lehet egy ultramodern ház is.

Viszont a rossz hír mégis az, hogy objektíven ronda van, úgy az építészetben, mint a belsőépítészetben. A Térkultúrán a múlt héten remek cikk jelent meg, ami a vizuális kultúrával kapcsolatos oktatási kérdéseket boncolgatta, meg egyben a hazai közízlés állapotait.

Valószínűleg ez a cikk volt az oka a hétvégi bútorfelújítással kapcsolatos posztnak is, ami bár inkább örömteli véleményeket hozott eddig (hurrá, más is unja már a fessünk-koptassunk-antikoljunk vonalat, főleg ha a művelet tárgya amúgy egy kocka laminált komód), de persze kapok olyan visszajelzést is, hogy az a szép, amit szépnek látunk, virágozzék minden virág!

Miközben itthon eléggé elveszett az iránytű építészeti-belsőépítészeti vonalon, a divatos lakberendezési irányzatok általában olyan országokhoz kötődnek, ahol kialakult a tárgyi és épített örökség tisztelete. Persze a két dolog összefügg: azért találjuk különösen szépnek ezeket a helyeket, mert a megőrzött értékek nagy tömegben hatásosat igazán, ott, ahol a látványt, az illúziót nem töri meg semmi.

Ezekben a falvakban senkinek nem jut eszébe lila bajor-disney kiskastélyt építeni – vagy ha mégis így történne, vannak hatékony eljárások a rettenetes tervek megakadályozására! Tehát azok a hangos vélemények, miszerint az enyémmel azt csinálok amit akarok, bizony csak nálunk találnak értő közönségre.

És ahogy a környezet nagyon fontos (ismerjük ugye az ingatlanos jelszót: az első a környék), úgy az sem mindegy persze mi van a falakon belül! Tradíciók újragondolva, a trendekkel is dacoló berendezés – akár a régi, akár az új bútorokat kedveljük:

Mitől látjuk ezeket a lakásokat valamennyien szépnek, otthonosnak? Mert megőrizték a régi patinát, és szépen elkészített, egyszerű, extrém megoldásoktól mentes berendezést kaptak.

Jöjjön néhány remek ötlet az angolok vidéki idilljének kiemelt helyszínéről, a Cotswolds térségből! (Ha analógiát keresnénk, akkor mondjuk gondoljunk Szentendrére: vagyis London még napi bejárási távolságra, de a környék igazán mesés, természetvédelmi területekkel, régi kőházakkal, farmokkal.) Méregdrága helyről beszélünk. Errefelé nem lehet viccelni a ház külsejével, hiszen a térség a tökéletes vidéki Angliát kínálja minden szegletében, az ingatlanárak pedig megkövetelik az igényes berendezést.

“A cotswoldsi vidékről azt mondják, hogy itt megállt az idő. A környék gazdag építészeti kultúrája a középkorból ered, ami hozzájárul a hely egyedi varázsához. A régi épületek védettek, pedig például Bourton-on-the-Water városka 100 ilyen házzal is büszkélkedhet. Az építészeti stílus tehát keveset változott az évszázadok alatt, amihez hozzájárul az is, hogy az újépítésű házaknak is eleget kell tenniük a szigorú építési szabványoknak.”  (Menekülés vidékre, BBC2)

Miközben azért el kell ismerni, hogy a régi angol házak igazából rémesek: apró, sötét, furán elrendezett szobák sora, gyakran olyan alacsony mennyezettel, hogy átlagos magassággal is le kell hajtani a fejünket, ha végig akarunk menni a lakáson… Mit tehetünk ilyenkor? Lebontjuk és építünk valami modernebbet? Angliában biztosan nem. De vehetjük derűsebbre a stílust, mint ahogy ez az aprócska ház ír/olasz tulajdonosai tették. Christina, aki maga lakberendező és fotós, a világos színekkel, az egyedi dekorációval kitágította a bérelt ház falait, miközben nem tett erőszakot a stíluson, ami az egész környékre jellemző:

Ha persze az idillt kereső turisták a célcsoport, akkor maradjunk a vonzó hagyományoknál!

Azt gondolod itthon már minden veszve? Nem hiszem! Gondoljunk az Őrség kincseire, a Balaton-felvidékre, de itt a közelünkben Gödön a dunai oldalon is kincsekre lelhetünk. Csak legyen aki megőrzi!