Az otthonunk és mi

A poszt abból az alkalomból születik, hogy két éves a blog. Tehát  családtagjaim türelmének köszönhetően két éve sokkal többet foglalkozom lakberendezéssel, mint eddig.

A szülinapi blogbejegyzésben ezúttal nem foglalnék össze semmit az elmúlt évről, inkább azt mesélném el, hogy én mit tanultam a lakberendezésről, és ami nekem igazán izgalmas, az otthonteremtésről.

Biztosan tudjátok, hogy két gyerekünkkel lakunk egy Pest környéki faluban, ikerházban. Nem túl nőies megközelítés, de a házunk technikailag egész jó szinten van már (fűtés, nyílászárók, szigetelés, stb.), ám belül annál messzebb vagyunk a késztől, és ha a gyerekeinkre hagyatkozunk, valószínűleg csak még messzebb kerülünk az ideális állapottól:)

IMGP9683

Előszoba, fűtéscsövek takarása. Férj sk.

IMGP0573

Terasz. Egy kis festék, és nagyon szeretjük!

saját

A folyton változó gyerekszoba. Most sem ilyen már, mint a képen:)

A legklasszabb cuccaink a Before-After csapattól érkeznek!

Ez a sarok szinte kész. Egy szuper létrapolc hiányzik csak az asztal mellől. A helyiség a tapéta legvilágosabb színét viszi majd tovább.

Persze azt gondolom, hogy azok a blogok a legjobbak, ahol a blogger saját otthona a névjegye. Lásd pl. Kedvenc Otthon, Térkultúra, Nemiskacat, Napi Szemtorna.

Milyen jó lenne, ha a mi otthonunkat is végre be lehetne mutatni!

Kedvenc Otthon

Térkultúra

Wein Kriszta

Nemiskacat

Mi a helyzet nálunk? Mikor lesz kész az otthonunk egy bemutatóra? Szögezzük le: ez nem csak az én lakásom. Az otthonunk olyan, amilyenek mi vagyunk, együtt, négyen. A családom másik három tagjánál a fontossági listában bizony nincs elől a ház folyamatos fejlesztése. Vagyis az otthonunk nincs a középpontban, sem olyan szempontból, hogy mire költünk pénzt, vagy mivel töltünk időt. Ezért amúgy hálás vagyok nekik, hogy a házunk nem lesz az életünk célja, hanem csak a kerete. De nem csak abban kötik meg a kezem, hogy mennyit áldozunk a házra, hanem abból a szempontból is, hogy milyen legyen. Ha a gyerekekre hallgatunk, akkor legyen modern. Kényelmes és otthonos, de modern. Ha a férjemre, akkor mindenképpen kényelmes, otthonos, és semmiképpen ne minimalista, ne fehér, de ne is kopottra festett, vidékies.

Legjobb, ha nekem már nincs is elképzelésem, ugye?

Ahhoz, hogy milyen legyen az otthonunk, érdemes számot vetni azzal, hogyan élünk. Mi rendetlenek vagyunk. Széthagyjuk a cuccainkat. Bevisszük az ételt a nappaliba. Mindig otthon felejtünk valamit, amiért cipővel végigrohanjuk a házat. A férjem hazaérve, munka végeztével, vagy csak úgy,  orvul bedugdossa a papírjait, szerszámait a nappali könyvespolcának szabad réseibe (szerinte izé vagyok, hogy ezt felemlegetem). A gyerekek az egész házat zsákmánynak tekintik, a napi óvodai/iskolai adagot leszórják az előszobában, de jut még az éjjeliszekrényemre is egy-egy darab, nehogy elfelejtkezzek róluk. Ráadásul alig vagyunk otthon. (Ha mégis, az veszélyes, mert olyankor támadnak az ötletek.) És én marha ideges vagyok attól, ha az otthon töltött időm azzal telik, hogy utánuk pakolok.

Mi köze van ennek a lakberendezéshez? Olyan helyre van szükségünk, ahol a hibák besimulnak. Amit könnyű fenntartani. Ahol kb. semminek nincs értéke: nem lehet leverni drága holmit, nem lehet kárt tenni a berendezésben, ahol a párnákból tornyot lehet építeni és a fotel változhat erőddé.  Ahol akad egy-egy láda, ahová el lehet tüntetni a játékokat.

A csomó blog, csábító kép végignézése után sokat megtudtam arról, mit is szeretné(n)k:

Wolsky András festőművész barátunk képei

 

A fapadlót leszámítva ideális:)

 

Mínusz cipők, és már jöhet is!

napi szemtorna

A harmadik évre tehát ilyesmiket tudok ígérni: otthonok, amik megfogtak, terek, amiket újra kellene gondolni, saját otthonnal kapcsolatos dilemmák, és hátha eredmények is. Ami biztosan nem lesz: dekorrovat, vásárlásra buzdítás, álom luxuskivitelben, l’art pour l’art lakberendezés.

Nagy öröm, ha velem tartotok!

forrás: Dolce Vita blog

Tovább a blogra »