Mindig izgalmas számomra, hogy mennyire mások pl. az amerikai (itt kanadai) alig harmincasok lakásai, mint azok, amiket ebben a kategóriában itthon láthatunk! Jó, persze az is kérdés, hol nézzük ezeket az otthonokat, de azért sok helyen láthatjuk ezeket a részletekben gazdag, berendezésben inkább felújított, újrahasznosított, sok kreativitással otthonossá tett lakásokat. Ha megnézzük a bútorokat, a felhasznált anyagokat, azok sokszor (talán inkább legtöbbször) nem értékesek. A gipszkartonosra lakberendezett, magenta-lime kínos párosra (vagy bármilyen feszes “stílusra”) sok pénzért berendezett házak pedig szinte teljesen hiányoznak – szerencsére!
Akkor tehát hogyan élnek arrafelé?
1. Válaszd meg jól a helyet!
Ha van még az olvasók közül rajtam kívül nagy rajongója az Álomház c. sorozatnak (a Spektrum Home-on a jóképű ikrekkel), akkor a tudja, hogy a kertvárosi idill, a lakópark, a Melrose Place életérzés, az “autózzunk 50 kilométert a fodrászhoz” valószínűleg a múlté. A fiatalok a városban akarnak lakni, örömmel újítanak fel régi, karakteres házakat, vagy ha már gyerekük is van, akkor jó iskolakörzetben keresnek egy kertes házat. Házigazdáink az utóbbit választották, ráadásul ehhez a házhoz a feleséget családi kötelékek is vonzották.
2. Régi kincsek és praktikus újak
Becsüljük meg a régi darabokat, újítsuk fel őket és egészítsük ki mai bútorokkal, ahol szükséges. Oké, mondhatjuk, hogy arrafelé jobb bútorok készültek az 50′-60′-70′-es években, mint nálunk.
Arrafelé egy ilyen szekrény kincsnek számítana. És megsúgom, még a lefestését is szentségtörésnek gondolnák sokan!
Valóban, kevesebb kívánnivalót hagynak maguk után (pl. a vaskos lakk helyett bársonyos fa), de azért kár kidobálni itthon is a nagyi bútorát, hogy valami értéktelen, laminált műanyagot vegyünk helyette…
3. Élvezzük a fényt és a teret!
Itthon a népszerűségi listák élén azok a lakások állnak, ahol tele a tér: nagy bútorok, nagy szekrények, erős színek, sok kiegészítő és dekoráció. Nekem nagyon tetszik, hogy itt a fiataloknak még nincs sok holmijuk, ettől minden levegős (később pont az amerikai lakások tudnak elképesztően túlzsúfoltak lenni, mert a sok pénzért rakjunk már be rengeteg tárgyat!).
4. Kint és bent egyensúlya
Mivel ez a ház egy erdőben van, ráadásul az óceán közelében, ezért a tulajdonosok inkább természetes, mint urbánus kiegészítőket kerestek. Jó ez az irány, mert a vidékies panel, a franciás lakóparki, a minimálra lecsupaszított polgári otthonokban mindig van valami disszonáns.
Mi azért a fél szarvast, az állatkoponyákat, stb. bátran hagyjuk az erdőben!
5. Színséma
Persze az is lehet színséma, hogy elképesztően színes a lakás, de mivel az egybenyitás divatja tartósnak bizonyul – ami ezeknél a nem nagy alapterületű, régi otthonoknál bizony indokolt is! – akkor érdemes azonos színeket végigvinni a házon. Én bátortalan vagyok, szóval nekem ezek a szerényebb színek jönnek be igazán!
6. Családi otthon = szép gyerekszoba!
A gyerekszoba nem mellékes, de nem is kell a cukiságfaktort a végletekig fokozni!
7. Fogadjuk el, hogy nincs mindenre pénzünk egyszerre!
Ez a ház nagyon messze van a tökéletestől. Nincs teljesen felújítva a szerkezet, nincs befejezve a berendezés. A konyhabútor régi. De a fiatal tulajdonosok mindent megtesznek azért, hogy a lehetőségekhez képest szép legyen az otthonuk. Tanuljunk tőlük!
