Mi van, ha túl sok?

2014. Oct. 23.

A túl sok hibájába általában a (sztár)lakberendezővel kialakított, drága lakások esnek. Talán leginkább Amerikában.

Mitől túl sok?

Hogy túl drágák a bútorok. Mindegyik.
Túl feltűnő minden. Hangos minták és színek.
A tárgykavalkád miatt már nem otthonra, hanem díszletre emlékeztet.

Ez a ház is ilyen. Van minden: csillogás, erős képi dekor, drága bútorok özöne, hatalmas minták, harsány színek. És mégis bejön. Persze főleg az irányítószám miatt: Fulham, London.

Tehát egy ilyen “városi házban” járunk. Ami elképesztő.

Eddig jók vagyunk, ugye? Remek kert, hagyományos angol nappali, mesés fürdő.

Lássuk, ahol szintén szép, bár már érezzük a kicsit túlmerészkedést a biztonságos határokon:

Gyönyörű tapéta, nagyvonalú ágy. Glamouros éjjeli szekrény. Itt már meg is állnék (én még a tükrös szekrény előtt…).A rózsaszín, az ütős zöld, a szőrős takaró már sok.

Angol éghajlati viszonyok mellett az üvegtetős leülő remek – ahányszor süt a nap, nem fogunk megsülni. Klassz a kanapé, szép a lámpa, a kép a falon, jó a retró fotel. Még a rózsaszín színfoltok is jó lehetnek, ha nem is nekem. A szőnyeg, a fém lerakók már kicsit sok.

Nem hiszem, hogy vágynék rózsaszín étkezőre. Bár ez így tökéletes.

Van, hogy szinte minden kellene, csak nem egy térben. Csak kapkodjuk a fejünket, be sem tudjuk fogadni a látványt. Vagy egyszerűen nem tudunk arra koncentrálni, ami igazán tetszene.

Mi a fókusz? Képgaléria? Hatalmas asztali lámpa? Aranyszínű szőnyeg és lerakó? A türkiz kanapé? Minden nem lehet fókuszban:)

Minden oké. Kivéve a képet. Ez a lakás olyan kevéssé “gondolkozós”, hogy egy ilyen kép egyszerűen bántó, nekem.

Kétféle csúnya zöld, glamour és minimál. A rossz eklektika.

Aztán jön az a szint, ami nekem egyértelműen túl van a határokon. Amit csak öncélú dekorálásnak gondolok. Igaz, hogy a glamouros vonal borzasztóan messze áll tőlem