Egy olvasó furfangos kérdést tett fel nekem a minap: milyen lenne a házunk, ha a pénz nem lenne akadály?

Aki régebben olvassa az oldalt, azoknak már biztosan lejött, hogy nálam első a praktikum, aztán a szépészet. De persze ha magáról a házról és nem csak a konyha kialakításáról van szó, már nehezebb a kérdés. Mert a ház akkor most szerelem vagy bölcs döntés? Vagy van szerelem alapú bölcs döntés?

Mert ha szerelem, akkor biztosan az 1900-1930 között épült 120-140 négyzetméter körüli, egyszintes polgári villák a kedvenceim.

Ha egyszer ez a szerelem, akkor minek a józanság?

Egy házat nem csak nézzük, hanem élni is kell benne. Az első kérdés az alap. Régi házaknál főleg. Ha nem megfelelő – mondjuk a vízszigetelés hibádzik, komoly repedések vannak a falakban, akkor az egész csodás felépítmény semmit sem ér, mert az alapozást javítani nem csupán idegőrlő, borzasztó drága, de lehet, hogy reménytelen is. A megfelelőség része a mai igények szerinti hőszigetelés is, ebben sem kötnék jelentős kompromisszumot. Ki vágyik jéghideg lábakra télen?

A másik kérdés a falak. Nem annyira szívesen hőszigetelnék még kőzetgyapottal sem egy szép, régi házat. Soha nem lenne olyan a vakolat, a vakolati díszek, mint az eredeti. Hogy nézne ki a lábazat fölött 15-20 centire kiugró szigetelés? Tehát vagy elfogadható a falak hőtartása, vagy a realitás ismét kijózanítóan hat a szerelemre. Van persze egy olyan megoldás is, hogy bontott téglával szigetelni, na de ennyi pénzbe bele se tudok gondolni…

Elég-e az alapterület egy család igényeire? Nem vágnék bele egy fafödémes, régi ház tetőterének beépítésébe.  Sem födémcserével, sem ilyen-olyan trükkökkel. Mert a ráépítést nem csak a gerendáknak, de a falaknak és az alapnak is viselnie kell.

Szintén probléma lehetne a fény. Egy mai otthonnak nagyon világosnak kell lennie. Ahol tényleg csak naplemente után kapcsolunk lámpát. Ennek a kívánalomnak ritkán tesznek eleget a régi házak – bár az is igaz, hogy én egyáltalán nem tartanám szentségtörésnek, ha a főhomlokzatot leszámítva nagy, akár karakteresen modern ablakokkal, teraszajtókkal nyitnánk meg a teret a napfény előtt!

Ha az álomház a fenti akadályokat simán venné, akkor azért elöntene ám a szerelem, mert a többi régi alkatrész cserélhető, és mi bizony cserélnénk is. Háromrétegű, hőszigetelt fa ablakokra – természetesen tokostól -, hőszigetelt beton alap a majdani fapadló alá, jelentős szigetelés a padlásra – esetleg lépésálló kivitelben, mert tárolni azért remek hely az!

A belső nyílászárók persze maradnának, bár el tudom képzelni, hogy a kétszárnyú ajtók itt-ott kétfelé tolható tolóajtókká változnának…

A férjem amúgy mindig elmondja: ő sosem akarna régi házat (soha ne mondd, hogy soha!). És az a helyzet, hogy én is épp csak egy hajszállal szeretnék kevésbé egy mai, korszerű, klasszul megtervezett, a 2010-es évek tudását megjelenítő, fenntartható, világos, praktikus otthont.

Egy nagyon okos házat. Amiben nyáron hűvös van, télen meleg, alacsony az energiaigénye, friss bent a levegő. Maximálisan kihasználja a megújuló energiákat. Nem mondom ki a bűvszót, hogy passzívház, mert ennél nekünk fontosabb, hogy természetes anyagokból épüljön – semmi polisztirolba öntött beton+vaskos polisztirol szigetelés. Szeretünk ablakot nyitni, nem mondanék le a szagelszívóról, ha már álomház, akkor a férjemnek a kandalló tartozék. Tehát nem őrülnénk bele PHPP (passzívház, légtömörség) számításokba. Az alapvető paraméterek egyébként itt is hasonlóak: kb. 130 nm, földszintes ház, minél teljesebb kertkapcsolattal.

És ha úgy igazán végiggondolom, hogy mit szeretnénk, akkor az egy saját igényekre szabott ház jó helyen.

A jó hely persze pontosításra szorul:

• kisváros, mégpedig annak hagyományos, régi része, jó közlekedésnél,
• sík telek, ami akkora, hogy el tudjuk látni magunk is, a gyerekek értelmesen tudnak mozogni benne, nem nézzük egymást a szomszédokkal.

Persze lehetne a ház új is:

 

De bíznánk a jó építészben, és biztosak lennénk abban, hogy egy jelentéktelen tucatházból remek mai otthont alakítana ki. Olyan nagyvonalú házat szerintem nehéz találni, mint ez a budaörsi. De kockaházak, parasztházak sokszor csak kreatív tulajdonosokért és építészekért kiáltanak!

Mondjunk mint ez az alsónémedi parasztház. Egy-két részlet nekem talán túl formabontó, de mégis remek az irány!

Ilyen volt:

 

Ilyen lett:

Régi házba sem tennénk se muzeális, de főleg nagyon vidékies, sőt provanszi berendezést, mint ahogy az újban sem éreznénk úgy, hogy feltétlenül kortárs dizájnbútorokkal kellene berendezkedni. De a helyiségekről majd legközelebb!

Ti milyen házat választanátok, ha a pénz nem lenne akadály?