Ha nem pedagógus lennék, akkor művészettörténetet tanultam volna. Ez mindig eszembe jut az olyan napokon mint a mai, amikor végre eljutottunk a Szépművészeti Múzeum egyik remeknél is remekebb időszakos kiállítására. A Toulouse-Lautrec litográfiákat bemutató tárlaton jártunk, amelyet a Cafeblog által felajánlott páros ajándékjeggyel néztük meg.
“A kiállítás különlegessége, hogy a budapesti Lautrec-gyűjtemény ilyen nagyságú szegmense – mintegy százhetven mű – eddig egyetlen alkalommal, 1964-ben volt látható a Szépművészeti Múzeumban. A tárlaton Lautrec művein és korabeli fotókon túl a „belle epoque” Párizsát olyan kuriózumok keltik életre, mint az 1900 körül született mozgófilmek és hangfelvételek, amelyeken Lautrec műveinek szereplőit ismerhetjük fel.” mfab.hu
De mi is az a litográfia? És művészet-e az, ha nem a festő képeit, hanem csak azok egy nyomatát láthatjuk? Én ezekkel a kérdésekkel és egy kis fenntartással érkeztem. Mert amúgy Toulouse-Lautrec benne van a TOP3 francia festőben nálam, sőt, inkább a másik kettő személye változik. De eddig főleg a festményeit ismertem.
“A litográfia az olajos, zsíros anyagok és a víz kölcsönös taszításának elvén alapul. Egy simára csiszolt porózus kőlapra, többnyire mészkőlapra speciális, koromból és zsírból készült litográfiai krétával rajzolnak. Ez a kőrajz. A kőlapot megnedvesítik, majd olajos nyomdafestéket raknak rá, ami a rajz vonalain megtapad, a kőlap nedves részein viszont nem, így az odakerült festék egyszerűen eltávolítható. A nyomtatásra szánt papírlapot a kőlapra helyezik, majd hozzápréselik. A nagy nyomásra az olajos részek átadják a festéket, így jön létre a litográfia.
A többszínű nyomathoz több kőlap szükséges. Ez esetben minden szín külön kőlapot kap, és ügyelni kell rá, hogy a lapot pontosan helyezzék el, hogy a kontúrok illeszkedjenek.
Toulouse-Lautrec újított az eljáráson, fogkefével seperte fel a festéket, így optikai keveréssel változatos színeket tudott létrehozni plakátjain.” Wikipédia
A kiállítás kiváló. Az első teremben, sőt még belépés előtt bekerülünk Párizs mulató és művésznegyedébe, ahol minden lehetséges: a varieté, a sztárok, a Lányok, az igazi művészet.
Különösen izgalmasak – legalábbis számomra – a vázlatok, ceruzarajzok, vagy a nagyon egyszerű színekkel operáló litográfiák.
Drága szüleim jóvoltából a kiállítást gyerekmentesen sikerült megnézni, ami nagyon is jó döntés volt, mert Toulouse-Lautrec látásmódja nem igazán gyerekbarát. Azért volt egy kép, amelynek kapcsán beszélgettünk vacsoránál a látottakról.
Bár azt a kérdést nem tudtuk eldönteni, vajon megismerhettük volna ezt a világot, ha Toulouse-Lautrec nem gazdag grófként járja végig saját nehéz életét, vagy hová tűnt volna a művészete a betegség nélkül?
Mikor egy kiállítás végére érek, persze szeretném hazavinni az egészet. Na nem a képeket, csak az emléket, a benyomásokat. Máshol a katarzisban lévő látogatót bevezetik a múzeum boltjába, ahol azonnal megvásárolhatja a kiállítás képanyagát, könyv, illetve a legváltozatosabb formájú és árú reprodukciók formájában – képeslaptól kiváló minőségű plakátig. És persze a kiállítás reklámplakátját is meg lehet venni – aztán remek lakásdekor lesz belőle. Itt könyv volt, de reprókból csak a 10 000 forint körüli kategória. Az azért kijózanító ár. Pedig már elterveztem, hová kerülne néhány Toulouse-Lautrec a lakásban!
