Ha azt írtam a múltkor, hogy a terasz felújításához legalább ősszel neki kell látni fejben, akkor ezt most kiegészíteném azzal, hogy amennyiben a kassza sem tömött, akkor a spórolásnak is legalább akkor neki kellene állni. Pedig mi ráadásul egy új bútort, lámpát, kaspót, párnát sem vettünk, így is sokban volt a felújítás eddig, és ezután is csak lassan tudunk haladni.
Minden pénzbe kerül:
Sőt, mivel nem kész dolgokat pakolunk ki a dobozból, így még több időre van szükség a (rész)eredmény eléréséhez.
Azt, hogy igazán honnan indultunk, nem fényképeztem le, mert gondolni sem bírtam rá (régi gázvezetékek helye, villanyszerelés nyomai, elpiszkolódott fal, borzalmas burkolat, rémes beépítések, az új ablakokból kilógó purhab…). A tiszta laphoz is kellett pénz és idő, és akkor még nagyon távol vagyunk az álmainktól!
Tehát hol tartunk ahhoz, hogy a tervbe vett állapotot elérjük?
Vagyis legyen egy kényelmes étkezőasztalunk, meg majd egyszer egy kényelmes, négyfős pihenőrészünk? Esetleg hintaágy a kertben…
Miből gazdálkodtunk? Asztalunk van számtalan. Legalább három. Ha nagy vendégség van, szépen bekészítjük mind, és elférünk vagy 16-an. Csak mind csúnya volt:
Ez szerintem alapvetően nem csúnya, csak a miénk már legalább 12 éves, kopott a fa. És nem illik a színvilágba:)
Most egy asztallal vagyunk meg, a Bonanzával. Az IKEA kisasztal csak lerakodó funkcióval bír, az várhat – egy lépés a konyha. A másik asztal pedig teljes fazonigazítást fog kapni: új, nagyobb asztallap, kutyaharapás kozmetikázása, festés csak ezek után. Inkább csak jövő nyáron. Túl vagyunk már a nagy szülinapi ebédeken, vacsorákon:)
Aztán a székek:
1. Az IKEA Tarno. Ezen már látszik a kor!
2. IKEA Terje. Ez már borzasztóan nézett ki! Kopott volt, koszos, egy nedves télen penészes is lett.
És van még egy fenyő összecsukható fotel, kicsit törötten, valahol a pince mélyén… Reméljük még előkerül nyáron, sőt meg is gyógyul, sőt új ruhát is kap!
Szóval nem volt királyi a felhozatal!
A koncepció a fehér-szürke-homok-kék színvilág, és egy erős túlzással Hampton-stílusú terasz lett volna. Mivel nálunk van egy elég méretes pince (50 nm), ott van minden, bár pontosan mi sem tudjuk mi, de például festék is, tehát hozott anyagból dolgoztunk. Egy kis vizes bázisú alapozó meg zománc, Annie Sloan, rémes oldószeres, ám szép színű kékesszürke.
Először én kezdtem festeni, mert jött a gyerekzsúrok ideje, és pazar kerti parti fílingre vágytam, de a férjem hamar szólt, hogy így csak több munkája lesz, hagyjam abba… Úgyhogy belelendült ő. Pedig mikor már eddig jutottam szörnyű büszke voltam magamra!
A férjem pedig alapos ember (ő nem bölcsész, hanem reál szakos…), tehát a lóugrásaimat nem hajlandó követni, nála nem lehet csak úgy beleugrani a festésbe, míg nincs beépítve a korláton a könyöklő, stb. Tehát hosszú hetek teltek el, számomra elég kevéssé látványos műveletekkel, de aztán egyszer csak elkészült az asztalunk, ami pont olyan – ha nem sokkal jobb lett, mint reméltük. Szerintem ezek a bútorok nem a régi fényüket kapták vissza, mert sosem voltak ilyen helyesek!
A fehér-szürke remek páros valóban, pedig itt van háromféle szürke is – ahogy előbukkantak a pince zugaiból.
Aki régebben olvassa a blogot, biztos tudja, hogy mennyire nem komálom a dekorációt, úgyhogy mikor nálam landolt az IKEA PS üvegháza egy ideig próbáltam örülni, aztán csak rakosgattuk ide-oda, már éppen elhatároztam a héten, hogy valaki megkapja ajándékba, mikor eszembe jutott valami! Ez:
Az órát s.k. festettem le, a számok nélküli számlap bükk színű volt. Ha úgy látjátok, hogy biztos koszos a képernyő, mert mintha foltos lenne a kép az óránál, akkor nyugodjatok meg: nem a monitorral van a baj… Csak az Uramnak még nem volt kedve szétszedni, a bölcsészek meg úgy festenek, ahol nincs éppen mutató. Nem jó taktika. De az óra így is kétségtelenül illik a koncepcióba!
Szobanövények kerültek bele (majd télen beköltöznek a házba), mert itt nem éri őket se nap, se szél, úgyhogy remélem ideálisnak fogják találni a helyüket!
A szemfülesebbek már láthatták a feketére változott tábla sarkát, azzal és a környékével még van munka. Aztán hiányzik még egy csomó növény, de először ezt a pár cserepet kellene formába hoznom – egy nagyon alapos sikálás után:
Mert Enikő, a Nemiskacat blog szerzője, az Annie Sloan festékek hazai forgalmazója nagyon inspiráló képeket hozott a cserép és festés témában!
Bár nekem csak négy pasztellesebb színem van (Paris Grey, Duck Egg Blue, Antoinette és Cream), de remélem így is sokkal jobb lesz az eredmény a mostaninál, és hamarosan büszkén mutathatom a terasz másik oldalát, a sok virággal! Addig is, csak élvezzük a jelenlegi állapotot!
