Ez egy valójában cikis, de végül szerencsére happy enddel végződő eset bevallása lesz.

Mikor áthoztam blogomat ide a Cafeblogra, eljött az idő, hogy az előző fejlécet valami jobbra cseréljem. Pedig szép volt – egy pár éve eladó gödi villa csodás részlete, csak nem igazán fejléces.

 

Azt tudtam, hogy a gyerekek házrajzait használni fogom, de akartam még valamit. Egy régi ház homlokzatát.  És a google ezt dobta:

Mivel ez sokkal szebb volt annál, mint amire gondoltam, így nem is kerestem tovább. A drága férjem pedig a meglévő alapanyagból elkészítette a fejlécet, amelyet biztosan jól ismertek:

Erre ma, azaz csaknem egy évvel később kapok egy levelet:

“Hello,

Vicces volt mikor először megláttam a blogodat, mert én rajzoltam azt a tusrajzot, amit kitettél középre a borítófotóra. Erdélyben készült egy workshopon. 

😀 csak a meglepődés szülte ezt az üzenetet.

Sz Z Milán”

Amellett, hogy szörnyen elszégyelltem magam, hogy gyakorlatilag elcsórtam valaki rajzát, egyben megtanultam azt is, hogy az internet világában nincsenek titkok! És persze megnéztem a belinkelt oldalt, ahol csodás kincseket találtam! A rajz egy erdélyi alkotótáborban készült, ahol a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karának hallgatói régi építészeti értékek felmérését a megörökítését végzik, lerajzolják a látottakat.

 

Most már tudom, hogy a fejlécemben szereplő ház egy csodás erdélyi épület, amely Siklódon található.

Ahogyan az egész környék is mesés!

Mit tanultam az esetből?

• Sokkal körültekintőbben kell képet választani, bár a forrás megjelölése nagy macera – főleg fejlécben.
• Elképesztően klassz dolgokat csinálnak az egyetemisták.
• Ide el kell majd mennem!
• És köszönöm Sz. Z. Milánnak, hogy ezekkel az élményekkel lettem gazdagabb a virtuális találkozásunknak köszönhetően!