Gondolhatjátok, hogy ennek a háznak aztán tudnia kell valamit, ha felkerül a blogra. Utálom a fagyiszíneket, pedig a fagyit nem. A cukorkaszíneknél pedig csak a cukorkát utálom jobban. Mégis, mikor megláttam az első fotót erről a házról, tudtam, hogy itt a helye, a blogon. Noha alapjában ellenzem, hogy más által készített lakásbemutatókat kopizzunk át magunkhoz. De remélem az Apartment Therapy meg fogja bocsájtani, ha ezt is kölcsönveszem tőlük!
Aki követi az oldalt a Facebookon is, az tudja, hogy naponta van lakásbemutató, vagyis miért kerül fel egy otthon a Facebook helyett mindjárt a blogra is?
Erre azt hiszem két válasz van: mert nagyon különleges, illetve a szigorú zsüri pontozásán 10-ből 9,99 pontot kap (mert 10 pont nincs). Vagy valahol a kettő között. Tehát igyekszem kerülni a dekára kimértre lakberendezett csodákat, a vastag pénztárcát igénylő darabokat, illetve könnycsorgatóan vidékies, romantikus mediterrán lájkvadászokat. Persze, mondhatod, hogy a skandináv tucatnak viszont nem tudok ellenállni, és elismerem, hogy igazad van!
De nézzük ezt az angol remeket. Mert az. Ahová szívvel kerültek a tárgyak, csak éppen a szívhez szem is társult. Mindez egy csöppet sem jól eleresztett kétgyerekes anyuka érdeme: csupa használt bútor, talált tárgy, nagy fogás. Ami itt egy nagyon meleg, nagyon otthonos, nagyon családias, nagyon angol otthonná áll össze. Utánozni nehéz lenne, akkor inkább csodáljuk!
1. Közösségi terek: nappali-konyha-étkező
Nappali: két formás kanapé, babarózsaszínben és babakékben. Ez alapból rémesen hangzik, de ha mellétesszük az étkező feletti képet és az étkező lámpáját + a légies függönyöket, mégis összeáll a kép! Külön jó pont a kanapék elrendezése: mi van, ha egymás és nem tárgyak (tévé, kandalló) felé fordulunk? Vajon lehet a lakberendezéssel is formálni a kapcsolatokat? És persze csak ha a két kanapé lenne (meg a rémes kólás kép), talán azonnal lapoznánk. De mit tehetnénk a sárga szekrényke, a komódos csendélet, a régi bőröndök láttán?
A konyha úgy került a lakásba, hogy az arra félretett pénzt ellopták. Így a csilivili új helyett az angol Vateráról és egyéb használtbútor oldalakról összevadászott berendezést látunk most. Így is lehet szépen élni, a tűzhelyet persze irigyeljük. Én a járólapot is.
Az étkező kb. a második legjobb, amit eddig láttam. Az első itt. Remek fa asztal, tökéletes fekvés (ablaknál, kijárattal a kertre), tüneményes székgyűjtemény, és a lámpa! Cserébe a bénán kicsi szőnyeget is elnézzük!
Bónuszsarok: játszókuckó a lépcső alatt. Nem játszószoba, meg második nappali. Hanem egy nagy helyiség, ahol mindenki jól érezheti magát!
2. Hálószobák kicsiknek és nagyoknak
A remek földszint után természetesen az emelet sem akart nagyon lemaradni. Mindenki kapott egy jó szobát, de legalábbis egy saját sarkot!
3. I-re a pont: gyereket a zöldbe
A kert sem az a túlrendezett parkocska, de azért el tudnánk képzelni itt az estéinket és a hétvégéket, ugye? Egyébként elmondhatom, hogy az irigység konkrétan a düledező kis kerti ház képénél öntött el végleg. Mert mi más kellene két gyereknek a boldogsághoz, mint egy ilyen saját házikó a kertben?
4. Finom részletek
Vagy éppen nem finomak, hanem viccesek. Ezek nélkül a legjobb lakás is csak egy korrekt bemutatóterem lenne.
Remekmű, na. Ami mögött nem állt vagyon. Utánozható? Biztosan nem. Talán tanulható:)
