A sajátházas projektjeink nem feltétlenül az ütemezésnek megfelelően haladnak: terasz, hálószoba, gyerekszoba, Bonanza tálaló. De egy projekt félig kipipálva, az előszobai antik szekrényajtós beépítés!
Talán még emlékeztek, hogy a kicsit kopár és nagyon befejezetlen előszobánk felújításért kiáltott.
Aztán gyors elhatározással vettünk két romos, ám gyönyörű szekrényajtót:
Este történt a vásárlás, a férjem másnap azonnal, gyakorlatilag ahogy kivilágosodott reggel, nekiugrott a projektnek. Leszabta a szekrényből a használhatatlan (szúette, szétrohadt) részeket. Összerakta a csövek takarására szolgáló szekrénykét. Viszonylag hamar lefestette Annie Sloan Old White festékkel az egyik szekrényajtót (majd’ elájultam, mert a nem éppen olcsó festékkel a hátoldalát is… ennyire azért nem vagyunk reneszánsz mesterek). Antikolta (visszacsiszolással). Aztán le is waxolta átlátszó viasszal. Szebb lett, mint gondoltuk!
Nagyon lelkes volt, de sajnos az újdonság varázsa az első munkadarab után elillant. És álltunk. Decembertől áprilisig. Ekkor a névnapom után volt egy kis feszültség, miszerint az anyagot Mindenszentekkor vettük, közben volt karácsony, születésnap, aztán a névnapom is elmúlt. De semmi.
Mielőtt bármit is mondanánk a házi projektekről, előrebocsájtom, hogy az én Uram egy úriember, és pár nap múlva összeállt a nagy mű! (Bocs a fényképek minőségéért…)
Hogy miért csak a félidőt nyertük meg? (Sőt, azt is csak majdnem, mivel a felső ajtó nincs rögzítve a falhoz.) Mert az előszobában még rengeteg változást tervezünk:
Valahogy így (a képre kattintva nagyobb méretben is megnézheted!):
Mi a véleményed? Ha szeretnéd, hogy Szabó úr lendületbe jöjjön, biztasd egy lájkkal:)