Nézzünk zöldre!
Persze, mondhatnád, hogyan, a városban? Átlagos költségvetéssel?
Erre csak azt tudom válaszolni, hogy napi 2×40 percet utazom, de mosogatás közben is zöldre nézünk, meg a kanapén ülve is, így összességében megéri! És a zöldre néző ablakok azért nem jelentik feltétlenül azt, hogy világszám lesz a kilátás, az tényleg csak a kiváltságosoké:
Hogy jól válasszunk lakást magunknak, érdemes összeírni, hogy mi fontos nekünk, milyen lenne az ideális otthon – az én szempontjaim itt és itt – aztán a lehetőségekhez képest kompromisszumokat fogunk kötni:)
Mikor még egyedülálló voltam, simán lakhattam volna mondjuk Újlipótvárosban, mindenhez közel. De nem tudtam rászánni magam, pedig az urbánus kilátás is izgalmas!
Az ésszerű távolságban lévő viszonylag zöld környezet volt a cél, inkább utaztam plusz 30 percet naponta kétszer. A zöldre néző lakás itt annyit jelentett, hogy van egy-két szép fa, csöndes belső udvar, borostyánnal benőtt fal az erkély mellett. És persze ehhez kicsit nyugisabb környék, ahol ugyan nincsenek kávézók a földszinten, de a szürkeség és a zaj sem ér be a kapuig.
Ne felejtsük el, hogy egy átlagos panel is nézhet parkra! Emlékszem, az egyik barátomék otthona a hetediken pont a fák lombjaira nézett. Gyönyörű kilátásuk volt, a lakótelep közepén!
Aztán a gyerekekkel mi is zöldbe igyekeztünk. Egyikünk sem volt soha belvárosi gyerek, nem a metrótól való lépésekben mértük a távolságot. Viszonylag zöld környezetben, a Hármashatárhegy lábánál, remek játszótér közvetlen közelében vettünk egy kellemes, polgári jellegű lakást. Szörnyen lepukkant volt, sok munka volt vele. De azt gondoltuk, működni fog a dolog. Nem működött. Nincs a családban olyan nyaraló, amit rendszeresen használhatnánk, ahová elmenekülhetnénk a szünetre. Valójában gyerekkel egy évet töltöttünk ott, és az első nyár elején rájöttünk: ez nem megy nekünk. Mi gyerekként az egész nyarat a velencei nyaralóban töltöttük, a férjem pedig kis intermezzót leszámítva mindig házban lakott. Költöztünk. (2007 volt, pörgött az ingatlanpiac, az óbudai 72 négyzetméteres lakás kényelmesen elég volt egy agglomerációs felújítandó házra.)
A lakásunk nem néz annyira zöldre, mint az álomházakban. De azért körben fákra látunk. Ha mindenhol nem is sikerült, de a mosogató a zöld kertre néz (meg a kint játszó gyerekekre).
Ha most építkeznénk, még több ablakot nyitnánk (remek minőségű, három rétegű fajtából, mert azért nem szeretnénk az utcát fűteni!). A kertre néző falakat a konyhában és a fenti hálóban teljesen üvegfalra cserélnénk!
Egy csupa üveg étkező szerintem a lakás és közös étkezések fénypontja!
Ha ti még felújítás előtt vagytok, akkor le az erkélyfallal (vigyázat, építészeti előírások, homlokzat, stb.), nyissatok! A fény és a kilátás megéri.
Ha viszont eladtok, és a lakás zöldre néz, akkor mutassátok meg a hirdetésben! Hátha van még hozzám hasonló sok bolond, aki a bekukucskáló zöld miatt végzetesen beleszeret a lakásotokba!
A poszthoz az ötletet a myparadissi bejegyzése adta.