A nap otthonát nem is olyan könnyű megtalálni. Mert nem lehet mindig svéd (vagy ausztrál), az amerikai választék hatalmas, de sajnos nagyrészük messze eltúlzott az én ízlésemhez. Aztán vannak a nagyon kurta lakásbemutatók, az új divat, a rémes képek (ez majd megér egy posztot, mert dekoráljunk, csak nem mindegy, hogyan!), a szarvasagancsok mindenhol, stb.

Aztán néha történik olyasmi is, mint a minap: annyira szuper otthont találok, hogy mind a 20+ képet tökéletes, így nem csak nap otthona lesz a dologból, hanem a lakásnak a blogon is szerepelnie kell!

Ezzel is így történt. Mert az angol otthonok is a gyengéim. Nem úgy, mint a svédek, tudom én mi a határ, ennek a stílusnak csak azok a házak állnak jól. Ha kedveljük a szigetország lakberendezését, akkor sajnos csak részleteket tudunk becsempészni magunkhoz. Innen például a szép és merész színeket, a dekorációt, a stílusok bátor keverését.

Egy glasgow-i belső kétszintes lakásban (duplex) járunk. Ami persze nem csak egy “lakás”, hanem csodás régi épületben kialakított családi otthon, ahol hárman laknak: az ékszertervező anyuka, az orvos férj és egy három éves kislány. Régi lakás, friss berendezés: talán ez hiányzik nekem leginkább itthon. Ez a laza játékosság a stílusokkal.

Játékosság ide vagy oda, van méretes nappali, ahonnan a kandalló sem hiányzik – ahogy egy jóféle bábfal sem. A konyha is inkább klasszikus, de milyen vidámmá teszi néhány “oda nem illő” műanyag tároló!

 

A nagy bútorok is válogatottan szép darabok, de a remek kiegészítők, a szép részletek nélkül egy kivagyi, unalmas, nehézkes lakás is lehetne az eredmény. De nem az, hanem finom, nőies, izgalmas – milyen jó fej a férj, hogy engedte a feleséget kibontakozni:)

Külön bónusz, hogy a felnőtt berendezést itt-ott megtöri egy igazi gyereksarok:

 

De azért van a szülőknek is, és a kislánynak is privát tere: remek gyerekszoba, igazán irigylésreméltó dolgozó és egy semmikülönös háló. Mert itt jól tudják: egy nagyon különleges lakásban sem kell minden saroknak látványosságnak lennie!

A fürdőt pedig akár le is másolhatjuk idehaza is!

Bár egészen bizonyos vagyok abban, hogy ez a viktoriánus lakás már a berendezkedés előtt is a skót ingatlanpiac felső szegmensét jelentette, azért talán nem tévedek, ha azt mondom: itthon sajnos nagy szerencse kellene egy hasonlóan jó alapanyag megtalálásához!

 

forrás