Vannak a jó házak, meg vannak azok, amikbe minden észérvet félredobva beleszeretünk. Mert bár totálisan nem logikusak, praktikusak, mégis a tökéletesen otthonos otthon benyomását keltik.
Mint ez a suffolki ház. Aminél már azelőtt elvesztünk, hogy egyáltalán belépnénk!
Egy igazi nádtetős ház a 17. századból, természetesen műemléki védelem alatt – bár ez arrafelé nem pont azt jelenti, mint nálunk!
Suffolk Londontól keletre, kb. 2 órányi autóútra fekszik. Ha valaki hamisítatlan vidéki életre vágyik – nem is falusira, mivel a ház még csak nem egy településen belül van – akkor itt megtalálhatja, amit keres: almát és feketeribizlit szüretelhet, hatalmas sétákat tehet a környékbeli kis gyalogösvényeken, lovagolhat, vagy éppen rákászhat a tengerparton!
Persze nem kell feltétlenül kimennünk a házból ahhoz, hogy pazar látványban legyen részünk. Bár énfurának gondolom, mikor 180 centi felett egy házban lehajtott fejjel kell közlekedni a belmagasság miatt, azért ezek a terek cserébe sok szépséget nyújtanak!
Szerencsére tisztában vannak a tulajdonosok azzal az aranyszabállyal, hogy minden nem lehet látványos a térben. A nagyon karakteres nappali-étkezőhöz, egy kifejezetten egyszerű, mai konyha társul!
A ház igazi látványossága számomra az emeleti szint, ahol a földszinti alacsony belmagassághoz képest lenyűgöző a tér. És a berendezést is nagyon eltalálták, minkét hálóban, és a fürdőszobákban is!
A gyerekszobákat az angolok nem túlozzák el, mert ott úgyis csak alszanak a gyerekek. Tetszik a kedves, de nem cukormázas kialakítás!
Most eltekintve a remek környezettől, a mesés kerttől és a kiválóan eltalált berendezéstől, nekem az a legizgalmasabb kérdés a képeket elnézve, hogy itthon hol vannak ezek a házak? Hová tűnik az épített örökség?
