Már régóta nagy irigységgel nézem Kucorgó Ökoorganizáció projektlistáját, amiben összegyűjtötte a otthonrendezési feladatokat – ráadásul állandóan ki is tud pipálni közülük!

A mi listánk olyan hosszú, hogy nem is borzolom elsősorban a saját kedélyemet ilyennel. De a héten egy projekt elkészült, ez pedig a nappali sarkában lévő dolgozósarok, ami az én birodalmam.

A képen a nappali tervezett elrendezése látható: a jobb oldalon végig IVAR konyvespolc, az ablakok előtt az ülőrész (lábtartós vagy sarokkanapé, egy fotellel, kisasztalokkal, helyi világítással, nagy szőnyeggel), szemben a médiatároló. És a lépcső előtti ficakban, ami 160×100 centi (szélességxmélység) kerül a dolgozósarkom. Volt egy kedves, antik fenyő asztalkám. Nagyon szép, csak éppen romantikus levélíró nőknek tervezték, nem állandó laptop-használatra, zsinórokkal. Kerestem helyette a jó megoldást! Egy olyan asztalt, ami kitölti a teret, vannak fiókjai, az asztallapon is elfér ez-az.

Nem akartam sokat rákölteni, mert annyi mindenre lenne szükség itthon, például éppen a nappaliban (egy normális tévé, kanapé, függönyök, festés, nem is sorolom!). Úgyhogy persze IKEA volt a kiindulás, a minimál költségvetésű asztalok, illetve az asztallap-lábak kombinációk:

Röviden: ez a megoldás nem jött be. Nem tetszett se a nyír, se a feketés, se a fehér. A férjem megvetően pöckölgette a két dekás IKEA asztalokat, hogy ezek meg mik? (Na bezzeg a mostani, daru kell hozzá, de ne rohanjunk előre!). Oké, ha nem IKEA, legyen Vatera. Volt is két szerelem:

Az előbbin nem sokat ábrándozhattam, mert galádul leütötte előlem Bianca, villámáron:) De a másodikért a férjem is lelkesedett, ráadásul az utolsó pillanatig IKEA áron tartotta magát, és legalábbis a képek alapján semmit nem kellett volna vele csinálni. De ez volt a pillanat, amikor megtanultam, milyen a vérre menő licit a Vaterán. A lejárati idő előtt 6 perccel tettem ajánlatot, a maximális összeggel, amit rászántunk volna, ezzel kb. 5 percig volt az enyém az asztal!

A tervezgetés közben ment ezerrel! Azt tudtam, hogy ezt a sarkot egy karakteres tapétával szeretném vizuálisan leválasztani a nappalitól – ezt ajánlom amúgy minden hozzám fordulónak, akik ennél sokkal kisebb szobában választanának le funkciókat!

Mivel rendeltem mintákat, a család szavazott. A könyvek kiestek – pedig élőben tényleg szép, aztán minden észérv ellenére felkiáltással megszavaztuk a kalitkásat. Na de ehhez milyen legyen az asztal? Oké, valami feketés. És akkor több irányból elkezdték ajánlgatni ezt a kis bénaságot:

Szerintem magam is több ilyet dobtam már ki, viszont nagyon olcsó volt, a mérete stimmelt. Igazából a mi szobánkba elég furcsa lenne egy neobarokk vagy Chippendale bútor. Aztán már majdnem véget ért a licit, és akkor megkérdeztem Before-After Timit, hogy átalakítanák-e nekem?  Legyen oldalt 3-3 fiók, és festeni is kellene. Vállalták! Én meg leütöttem, 4500 forintért.

Timiék el is szállították (a saját autónkba max. faforgácsként fért volna be), aztán ez történt vele:

“Először megfosztjuk a bútort azon részegységeitől amelyekre már nincs szükségünk. Adott esetben elbúcsúztunk a “rolóktól”, amelyek a fiókokat takarta, és a záraktól, mert helyükre fiókgomb került. A fiókokból csak 2-2db volt oldalanként, de a cél a 3-3db fiók volt, olyan fedlappal, ami teljesen fedi, azaz takarja a beltartalmat. Alulra készült egy teljesen új fiók, mind két oldalra, a meglévőkre pedig rá lett csavarva bútorlapból méretre vágott fedlap. Mindegyik fiók mögé pontosan ütközőt szereltünk, ami lehetővé teszi, hogy a különböző méretű fiókok egy síkban illeszkedjenek egymáshoz elölnézetben. Közben az egész asztalt tetőtől talpig finoman megcsiszoltuk, és a mindenen megtapadó Tikkurila Otex alapozóval alapoztuk. Ezután jöhetett az izgalmasabb rész, a színek felvitele. Tikkuria Aquaeveral festékeket használunk legtöbb esetben. Ez egy vizesbázisú (emiatt nem büdös), szépen fedő, minőségi festék. Színeket kevertetjük, és ha esetleg az árnyalat mégsem tetszik, akkor már van a készletünkben olyan mennyiségű árnyalat, hogy saját kezűleg módosítjuk a színeket. Ha homogén felületet szeretnénk, akkor teddyvel visszük fel a színeket, ha pedig kifejezetten a rusztikusság a cél, akkor harris műszálas ecsettel. A váz, a asztallap grafitszürke színt kapott, a betétek és a többi elem pedig bézs színt, 2-3 rétegben, mire van éppen szükség. Tökéletes választás a kalitkás tapétához! Mivel szeretjük a tartós festést, így minden esetben 1 vagy 2 réteg vizesbázisú lakkal fedjük az elkészített bútorokat. Ezt is jelen esetben teddyvel oszlattuk szét. A végén jöhet a kedvencünk, a i-re a pont, a fiókgombok, avagy a bútorok ékszerei. Butlersnél kinézett antracit fiókgombokra esett a választás. Oldalt gömbformájú, középen pedig négyzetformájúra. CSODÁLATOS A VÉGEREDMÉNY!”

Azt már csak én teszem hozzá, hogy nem kértem semmilyen antik izét, sőt sajnos erre az asztalra nem kellett díszítő festés sem, amiben pedig Timi nagyon profi. Egyrészt a forma nem olyan, másrészt a tapéta épp elég rajzos!

A megrendelt tapétát festőművész barátunk felfestette felrakta, és jöhettek az ilyen lett fotók! Most már csak élvezem az eredményt!

Egy dolog még hiányzik, valami polc, mert tényleg használom a helyet, némileg itt tárolódik az ennél nagyob asztallal rendelkező fiacskám iskolai holmija (ami nem veszhet el…), a számlák, stb. Most azt gondolom, hogy egy retrós megoldást szeretnék, ilyet, csak feketében, kicsit antikolt, fenyő polcokkal:

Addig is, jöjjenek a posztok, amiket itt írok:)