Az előző részben olvasói kérésre pár egyszerű bontással és falazással újraterveztünk egy belvárosi, polgári lakást a fiatal olvasó és leendő családja számára. (Alaprajzon a jobb oldali, nagyobb lakás!)

 

Következzenek a részletek, és a stílus kérdése!

Ennek az átalakításnak egy necces pontja van, mégpedig a vécé-kamra összenyitásából keletkező második fürdőszoba/vendégvécé. Csak a legkisebb szaniterekkel, és némileg a hazai szokásoktól eltérően fér itt el a berendezés. Ismét a svédektől veszünk példát, ott a városi lakásokban egészen apró fürdőket tesznek használhatóvá!

Mivel a tulajdonos a lakást a modern és régi kombinációjában képzeli el, így ez a fürdő adja magát, hogy itt tényleg a modern, minimalista vonalat vigyük! Egy ekkora tér csak a legegyszerűbb burkolatot bírja el, abból is a fehér csempét a falon, kicsit sötétebb padlóburkolattal. Tilos a minta, a bordűr, a díszítés. Ezen a helyen amúgy sem lenne honnan csodálni.

A zuhanyzót precíz szakmunka és vízzárás mellett lehetőleg zuhanyfülke és -tálca nélküli kialakítással képzeljük el, válasszuk a legkisebb helyet foglaló vécét. Ahhoz, hogy beférjünk, a mosdó csak mini lehet, szerencsére léteznek 25 centi mély darabok, kizárólag ilyet választhatunk, hogy el tudjunk menni mellette!

 

Érdemes szigszalaggal/kartonból kivágott “szabásmintával” modellezni a berendezést a válaszfal (vécé és kamra között) elbontása és az új falazás beépítése előtt. Tehát elhelyezzük a földön a szaniterek mintáját és megítéljük, hogy használható marad-e a helyiség! Ennek minimuma, hogy a mostani vécé szélessége 80 centi, azaz a minimális méretű (25 centi mély) mosdó mellett marad 55 centi közlekedő hely!

Ha nem, akkor a B verziót építjük meg, azaz a vendégfürdő a vendégszobából nyílik, és a  nagy fürdőt lehet általában használni (ez a kevésbé optimális megoldás, mert kínos a vendégség közben a konyha melletti mellékhelyiséget használni…). Evvel együtt nem javaslom, hogy a nagyobbik fürdő az előszobából nyíljon, mert akkor a jelenlegi közlekedő bő 3 négyzetméteres helyét továbbra is szinte csak közlekedőként kellene használni, ez pedig pazarlás.

 

 

Ha a kis fürdő modern, akkor a nagy legyen méltó a polgári környezethez! Nem véletlenül bővítettük az eredeti méretet a közlekedő terével! Rakjunk bele mindent: kádat, zuhanyt, két mosdót, vécét, bidét.

A hálószobába vigyünk nőies eleganciát! Hely bőven van, tehát minden kényelmesen elfér. A polgári lakások hagyománya szerint úgy tervezzük, hogy akár a nappaliból nyitott ajtóval is működjön a berendezés!

A nappali is remek, tágas helyiség, amit még szebbé tesznek az ablakok. A berendezésnél arra kell csupán ügyelni, hogy a szoba két funkciója – étkező és társalgó – stílusban összhangban legyenek és egyensúlyban maradjanak.

A szoba hall (azaz konyha) felőli helyére kerül a méretes étkezőasztal és tálaló. Kényelmesen elfér a hat személyes asztal (akár 200×100 centis is), egy magas tálalóval a szomszéd lakással közös falon. Amire nagyon kell figyelni, hogy a csillár helyét jól tervezzük, azaz a két! mennyezeti lámpa, vagy egy többégős az asztal közepére essen, hiszen mindig a csillár jelöli ki az étkező helyét. Ha szőnyeget is választunk – érdemes – akkor azt a szabályok szerint, megfelelő mérettel tegyük! Itt is ügyeljünk a finom eklektikára, mert nem cél a porosan klasszikus hatású bútorozás.

A szoba ablak felé eső részen pedig a társalgót alakítjuk ki. Befér két nagyobb kanapé, olvasófotel, könyvespolcok és médiacenter. Nem tudnék jobb megoldást, mint Nemiskacat oldalán látható csodás beépítés, egyedi festéssel!

A társalgó középpontja fölé is kerüljön csillár – nem kell az étkezővel egyforma, két szép lámpa között az összhangot majd a szépség teremti meg! Fontos a hatalmas, puha szőnyeg, a helyi fények és helyiség méretének megfelelő dekoráció.

Az előszoba legyen nagyvonalú, a kisszobát pedig alakítsuk egyszerű eszközökkel, felkészülve arra, hogy lesz az még dolgozó/vendégszoba/babaszoba, sőt esetleg majd szülői háló is!

Azt mondod, hiányzik még egy helyiség? Igazad van. A konyhával folytatjuk!