Ígértem, hogy folytatjuk az itthoni bútorfelújítások sorát, most olyan régi darabokkal, amik nem képviselnek komoly értéket, viszont felújítva díszei lehetnek otthonunknak!

1. A kredenc

Az én nagyimnak is volt. Sajnos mikor a lakást felszámoltuk, még nem volt érték az ilyesmi. Ezeket a képeket nézve a szívem szakad meg. Az övék zöld volt, asztal is járt hozzá, ami régen mosogatóként is szolgált. A lavór ott volt az asztallap alatt. Mindig eszembe jut, ahogy ott ültünk a konyhában. Most lehetne a nagy gyerekszobai szekrény, és milyen jó lenne látni, hogy a gyerekeim intenzíven használják – noha sosem találkoztak a nagyival…

Elsőként lássunk egy panyizsuzsis megoldást. Bár nem vagyok egy pinkes fajta, de ez bejön, nagyon is:)

 

Ahonnan a gyerekszobai felhasználás ötlete jön: Kicsi Ház. Jók a színek, a kisautós fogantyú pedig egészen pazar geg!

 

Aztán előfordul, hogy nem tudjuk az egész szerkényt felhasználni, de egy részéből még lehet csodát varázsolni, ahogy Timi, a Before-After oldal készítője is tette:

2. A fotel

Valami régi ugye kell a lakásba, még akkor is, ha amúgy nem feltétlenül rendezném én be a 80-as évek végén épült házunkat régies stílusban. És ha lesz valami régi, akkor az biztosan art deco fotel lesz. Ilyen is volt, szintén a nagyinak, szintén kidobtuk. Rémes ócskaságnak tűnt akkoriban (1994).

Ennek a fotelnek számtalan fajtájával találkozhatunk: íves és egyenes támlás, díszes és sima kárpit, telekárpitos és sima fa karfa, ívesebb és simább láb. Most már tudom, hogy fa karfásat szeretnék, és a fa részeket sötétre és fényesre újíttatnám fel. A támla talán jobban tetszik, ha van benne egy ív. Kárpitnak leginkább jó minőségű világos krém/homok/barna színt szeretnék, hajlanék a bársonyra. A szegecses megoldás nagyon tetszik. Viszont a már felújítva meghirdetett  foteleknél a legritkább esetben tetszik a választott kárpit, talán itt a pöttyös igen. A lila klassz, csak utálom a lilát.

 

Bár ha fotel, akkor 99,9%, hogy art deco – mert az kivételesen az én Uramnak is nagyon tetszik – de azért bírom az ilyen felújításokat!

 

3. A tálaló

Sokáig azt  hittem, hogy a tálaló lesz az a régi dolog a házban. De mivel nincs nekünk, ezért a szép, régi darabok az áruk miatt olyan hosszútávú várólistára kerültek, amit nem akartam kivárni (nem vagyok olyan szerencsés, mint Nemiskacat). Ezért jön majd (de mikor jön, drágám? – a férjem újítja fel…) a Bonanza!

Amúgy egy ilyen igazi nagyágyú helyett örömmel fogadtam volna egy kevésbé míves, ám nagyon-nagyon kedves darabot, lásd ez itt lent – ismét Timit, a Before-After készítőjét dicséri:

 

4. A szekrény

Nálatok is folyamatos tárolóhely válság van? Nálunk igen, sőt biztos már azt is százszor megírtam itt, hogy miközben a lakásban minimális tárolóhelyünk van, a pince tömve felújításra váró szekrényekkel, komódokkal. Általában inkább a retró stílusban, de van egy ilyenünk is:

Persze elég rossz állapotban, a fiók nem igazán mozgatható, a lábak kétszer eláztak a pincében egy-egy nagy vihar után, tehát nem csak festési feladat van vele, hanem a szerkezetet is rendbe kell hozni. Én benne lennék egy festésben, mert szerintem a mostani állapotból csak komoly restaurálással lehetne az eredeti színben jót csinálni. A férj, akié a szekrény, viszont férfi módra irtózik a szép fabútor színre festésétől, de majd még dolgozom az ügyön. Reményre ad okot, hogy Timiék tőlünk nem messze dolgoznak, és a fenti szekrénnyel ilyen eredményt értek el:

 

Mi mondjuk biztosan nem szeretnénk festett mintát, csak szerkezeti kiigazítást, és egy finoman antikolt festést, mondjuk törtfehér-krém-szürkés színekből!

De egy régi bútor felújítása nem jelent feltétlenül színre festést, erre kitűnő példa Kati csodás munkája:

Kati elmesélte, hogy ez egy festett ónémet ruhásszekrény. Először jött a csiszolás, a nagy részek szalagcsiszolóval, a kisebbek rezgőcsiszolóval, ami az a háromszög fejű,  kis multigép. Az igazán kis részeket pedig kézzel, előbb 40 majd 80-as vászonnal, több ívvel. Végül 150-es vászonnal simogatás. Felkerült Perla vizes fapác tölgy színben, egy rétegben. Legvégül Annie Sloan clear wax hogy sima és picit fényes legyen.

Ehhez csak annyit tudok hozzátenni, hogy ez lenne az a darab, amit a férjemmel együtt naponta megcsodálnánk!

5. Kisbútorok szépségesen

Ha még óvatos vagy a felújított bútorokkal, akkor szerintem érdemes egy kisebb (és bizonyára olcsóbb) példányt választani. Bluer Design néven alkotó Bianca szerintem nagyon jó szemmel szúrja ki az amúgy értéktelen, de formás és izgalmas szekrénykéket, komódokat, hogy utána olyan igazán női kedvencet varázsoljon belőlük!

Jó kis gyűjtemény!

Aztán találtam még egy izgalmasabb témát ismét Timinél, és a Before-After oldalon. Egy 100 éves! fésülködőasztal újjászületése:

Ha én lettem volna a megrendelő, én a szürke részek fehérítése után itt megálltam volna, max. egy kis viasz, esetleg sötét viasz.

De akinek készült, az sötétbarnát és festéssel díszítettet kért.

Szóval ecsetre, Vaterára fel! Ha meg annyi érzéketek van az s.k. műveletekhez, mint nekem, akkor itt van ennyi ügyes nő, tessék őket megkörnyékezni!