Elsőként az jutott eszembe erről a svéd lakásról, hogy lám csak, nem is fehér!
De igazából nem is az az érdekes, hogy milyen jók ezek a meleg, földes árnyalatok, a kicsit patinásabb berendezés, hanem hogy ez a gyönyörű otthon egy rémes lakásban található! 49 négyzetméter, ahol a konyhából nyílik a mini hálószoba, gyakorlatilag nincsen fürdőszoba, csak egy vécé, illetve beléphetsz egy szerkény méretű helyre tusolni.
És ami az izgalmas, hogy ilyen adottságok mellett egyrészt nem egy lepusztult szükséglakást látunk, illetve a tulajdonos nem hívta el a Szupertervezőt, hogy döntsön le minden falat és alakítson ki egy lakható teret. Hanem bámulatos érzékkel, néhány szép darabbal berendezték ezt a szerencsétlen kialakítású lakást, amiről szerintem senkinek sem a kompromisszumok jutnak eszébe első blikkre!
Valahol azt olvastam, hogy az északi lakások ridegek. Egyrészt nekem a fehér otthonokról sem a kórház, hanem a fény jut eszembe – de ez most nem is fehér. A ridegség pedig valószínűleg nem a színek miatt jut itthon eszébe az embereknek ezekről a lakásokról, hanem azért, mert hazai nézőpontból üresek. Kevés a bútor.
De jó lenne, ha az ilyen lakberendezés kicsit áthatná a mi otthonainkat is! Persze, hazabeszélek, mert nekünk fele annyi bútorunk van, mint amennyi kellene, de mi inkább várjuk az igazit!
Sokáig tartotta magát az az elképzelés, hogy a nappali=három részes garnitúra, azaz egy háromüléses és egy kétüléses kanap+fotel (cirkalmas, íves formákkal, fényes bőrrel, vagy mediterrán stílusban), szemben szekrénysor. Az étkező hatszemélyes alatt komolytalan. Ha meg tudjuk kerülni a bútorokat lapjával, akkor befért. A lakás pedig attól lesz otthonos, hogy a 90-es évek stílusában középbarna- vagy vöröses fabútorokkal (az se baj, ha laminált), narancsokkal és sárgákkal rendezzük be.
Arrafelé másképpen gondolják. Van egy tér, amiben elhelyeznek annyi bútort, amennyi oda befér, mégpedig úgy, hogy a könnyed, szellős hatás megmaradjon. Nem kívánnak az év 365 napján annak a néhány igazán nagy vendégségnek az árnyékában élni, amikor sok ülőhelyre, nagy asztalra lesz szükség. Akkor majd behozzák a teraszról a bútort, előkapnak néhány összecsukható széket, odatolják a dolgozóasztalt is.
Ha kicsi a tér, akkor olyan bútorokat tesznek bele, amit több szerepben is tudnak használni: lábtartó, ami tálcával kisasztal is lehet, de nagyobb vendégségkor ülhetünk is rá, az étkezőszék a hétköznapokon a munkaasztalnál is állhat, a komód egyben a tálaló, az ágy alatti hely tárolásra használható, stb. Az otthon szépségét pedig nem a drága, nagy bútorokkal érjük el, hanem a szép részletekkel!
Még több lakásbemutató itt, ha pedig skandináv dolgokat nézegetnél még, akkor ide kattints!
Nincs sok bútoruk, de néha még ezt is soknak találom a ház méretéhez képest. Ha tehetném, lenne egy nagyobb háztartási helyiségünk és ott tárolnám azokat a dolgokat amiket nem használunk minden nap, ebbe beleértve az éppen nem aktuális szezonális ruhákat is. Apa azt mondta, hogy egyszer épít nekünk egy olyan házat ahol a háztartási a legnagyobb helyiség:-). Lehet, hogy ez azért van így, mert nem szeretem a felesleges dolgokat magunk körül.
A fehér falak nekünk is barátunk, számunkra nyugodtságot áraszt. Speciel nem szeretem a sárgát, bútorokból is a nyír szín vagy fehér tetszik a legjobban, textilből a koszosszürkésvilágosdrappos. Ez egy remek alap szerintem amihez a kiegészítőket remekül lehet variálni kedvünk és pénztárcák szerint.
Kedves Tímea! A barna-sárga egy klasszikus kombináció. A sárga szép, okkeres, meleg árnyalata képes egy sötét lakást vidámmá tenni. Én mérsékelt lelkesedéssel osztom a fessünk bútorokat irányzatot, mert van olyan darab, amibe egy jól eltalált szín fog életet lehelni, viszont egy szép régi fabútort kár lefesteni. Viszont mindenkit arra buzdítok, ha most rendez be lakást, akkor szakadjon el attól a 10-15 éve uralkodó irányzattól, amivel sajnos sok lakásújság még ma is tele van. Szerintem az nem jó, főleg nem értékálló stílus. Köszönöm, hogy olvasol!
Nekem is nagyon tetszik ez a lakás… Igazából Gabi 71 hozzászólásán gondolkodtan el, nekem pont azok a dolgok tetszenek benne, amit ő negatívumként felsorolt, a mi lakásunkban pl. ezek kivétel nélkül ott vannak: a mesterségesen koptatott bútorok, a szedett-vedett párnák, a lekopott iskolai tábla egy egész falon keresztül, a maszatos üveges ecsetkészletről meg ne is beszéljünk… Hiába, ízlések és pofonok… 🙂 Jó ez a lakás, ahogy van!
Nekem tetszik, valóban vannak szép részletek, bár azt a funkciótalan fekete asztalt a szoba közepén nem értem 🙂
Egy megjegyzés: ne szóljuk már le állandóan ennyire a sárga fal – barna bútor kombót (meg úgy mindent, ami nyomokban emlékeztet a hazai 90-es évek kétségkívül elég nyomi lakásdivatjára). Igenis meg lehet azt csinálni szépen, csak mérték és némi ízlés kell hozzá. Nem ez az első blog/oldal/lakberújság, ahol ezt látom, és kicsit bánt az általánosítás.
Egyébként szuper az oldal, köszi 🙂
Én meg nagyon sok szép részletet találtam: a szőnyeg, a függönyök, a kisebb dísztárgyak, a virágos dekorációk, mondjam még? Meg aztán olyat is, ami nekem nem annyira jön be. Egy ilyen volt, a hálószoba. Az ecseteket inkább viccesnek találtam:)
Sok mindenben egyetértek azzal, amit írsz, de speciel ebben a lakásban kevés szép részletet találtam. Legalábbis nekem ezek a mesterségesen koptatott bútorok, az ütődött almák, vasalatlan rongyok, szedett-vedett párnák, maszatos üvegben az ecsetek, lekopott iskolai táblára hasonlító “kép” nem jön be.