Ahogy azt már írtam, az elmúlt egy éves, intenzív lakberendezési kutakodás nagy felfedezése az amerikai lakberendezés volt. Amiről régen nem voltam nagy véleménnyel: azt gondoltam biztos nagy virágok, műanyag, eltúlzó méretek, giccsparádé. Tévedtem.

Ne használjunk nagy szavakat, de abban szerintem egyetérthetünk, hogy kevés olyan része van még a világnak, ahol ennyiféle remek stílus él együtt, illetve ennyire különböző felfogásban tudnak egy időben kimagasló színvonalú lakásokat készíteni. Van modern, van vidéki, van klasszikus, és a régi értékeket megragadó, sokszor a modernnel, a retróval szabadon keverő irányzat. Amit a kedvenc külföldi blogom, az Apartment Therapy megunhatatlanul oszt meg az olvasókkal.

Ezekben az otthonokban mindig van nosztalgikus elem, de nem esnek át az édeskés, nehézkes, vagy erőltetetten régieskedő oldalra, hanem számomra elképesztő érzékkel nyúlnak stílusokhoz, színekhez, anyagokhoz, részletekhez. Ettől az összkép hagyománytisztelő, de izgalmas és sosem veszíti el a frissességét.

Vicces, hogy egy olyan országban, ahol igazából a mi felfogásunk szerint minden új, milyen sokan élnek régi és karakteres épületekben, amit természetesen nagy becsben tartanak. Tehát az ilyen stílusú otthonokhoz adódik a nagyvonalú tér és a szép részletek:

Aztán nagy ország, nagy választék. Például bútorokból. És amiért tényleg sárgulok az irigységtől, hogy ők lazán a negyed havi fizetésükért vehetnek  ilyen kanapékat:

De persze általában is igaz, hogy a hatalmas választékból biztos nem olyan nehéz ilyen mesés darabokat kiválasztani:

Az angolszász bátrabb színhasználat nagyon jól tud állni ennek a stílusnak – ilyen ütős színek mellett hogy is lehetne múzeumszerű hatása a régi daraboknak?

Bár ott is vannak szerényebb méretű otthonok, de nagyvonalú terekben tényleg könnyebb nagyvonalú berendezést kialakítani:

A lakások meghatározó berendezése a művészeti alkotások elhelyezése. Az alapanyagot ne úgy képzeljük, hogy az amerikaiak tömegében galériákba járnak képet venni – bár persze sokkal inkább, mint ez nálunk szokás – hanem elkészítik a saját házi galériájukat. Tanulhatunk tőlük!

A jó lakberendezés iránti érzéket gyerekkorban kell megtanulni. Amin sokat segít, ha tartózkodunk a kalózos/tündéres/pókemberes szobáktól, a gyerekgarnitúráktól, és a mértéktelen cukiságtól.

Anélkül, hogy szociológiai fejtegetésekbe bonyolódnánk, azért amit a legjobban irigyelhetünk, az talán mégis a perspektíva. Hogy a becsülettel végigdolgozott évek után, nem is csak nyugdíjra, eljuthatunk akár ide is. Hogy a mi házunk, ha nem is csak a miénk és nem is éppen vár, de egy igazi oázis legyen!

 

Összegzésül: természetesen van, ami után innen mi csak vágyakozhatunk. Mint a viktoriánus házak (bár van helyette polgári bérház és békebeli vidéki ház), a hatalmas bútorválaszték.

Viszont amit bátran másoljunk, az a jó szem, a kísérletező kedv és kreativitás. Higgyük el, ezek akár elegek is lehetnek a sikerhez!