Már egy ideje sóvárogva nézegetem a Vaterán a kisszekrény/komód kategóriát, hátha találok a tévé-média tárolásra alkalmas dolgot – olcsón – , ami  kissé átszabva sokkal szebb lenne, mint a meglévő (nem lenne nehéz!):

És akkor egy Facebook bútorfestő oldalon egyszer csak szembe jön velem ez:

Gyorsan írtam a kép beküldőjének, hogy a blogon esetleg használhatnám-e a fotókat, amihez kedvesen hozzájárult, sőt, még küldött tovább nézetet is a sajátkezűleg felújított nappaliról (ahová a tévészekrény került) . Erre vérszemet kaptam, és megkérdeztem, hogy esetleg leírná-e a nappali tervezésének lépéseit, mert nem kis feladat egy ilyen egységes stílusban tartott teret létrehozni!

Következzen Editék nappalijának története!

Informatikus, üzletember férj, közgazdászból, marketing szakemberből lett gyermekintézmény-vezető feleség. Így élünk mi, itt ebben a vidéki, belvárosi családi házban, immáron 9 éve. Ide született közel 6 éve kisfiunk. Mindhárman alkotók vagyunk: igazi álmodók és megvalósítók. Én tervezek, kitalálok, kutatok, álmodozok, a párom pedig támogat, módosít, korrigál és segít a megvalósításban. Kisfiunk pedig ebben nő fel, tehát már most egyfolytában rajzol és rajzol.

2013-ban azonban nagy változás történt: a történet nem vidám, ám mégis „hepienddel” zárul … reméljük! GYES után egyik napról a másikra gyakorlatilag az utcára kerültem. Kis családunkat teljesen letaglózta ez az esemény. De innen szép igazán felállni! Ekkor kezdődött lakásunk megújulása. Jött az ötlet, hogy a nappalit megnövelhetnénk: kivettünk egy falat az előszoba felé, amivel kb. 3 m²-rel nagyobb lett a helyiség és megnyílt a szintén megszépített és kitágított kert felé. Mindig gond volt, hogy nem süt be a nap, de ezzel a kertre nyíló üvegajtóval egycsapásra világos, tágas és hangulatos lett a tér.

Korábban fehér falaink voltak, csupán a kivett fal volt a rozsdaszínű. A szekrényeink, a nyílászárók, az emeletre vezető lépcső korlátja, a szőnyeg sötétbarna, ehhez fehér Klippan kanapéink voltak. A narancs volt az egyedüli élénk szín a szobában. A szobában három meghatározó tárgy maradt: egy kihúzható étkező garnitúra, egy neobarokk fotel és egy nagyon szép fekete öntöttvas kályha. A színvilágot befolyásolta még a padlóburkolat, ami bár elég semleges, mégis kellett, hogy a harmóniához hozzátartozzon.

 

Kikerült tehát a fal, párom pótolta a hiányzó padlólap elemeket, mert szerencsére volt elrakva néhány és eldöntöttük, hogy festünk. Plusz mindenképp szerettünk volna tapétázni. A tapéta első látásra szerelem volt!

A többi pedig már szinte adta magát. Tudtuk, hogy csak világos színekben gondolkozhatunk, ha az újonnan beáramló fényt meg is szeretnénk tartani a szobában. Éppen ezért az összes nyílászárót, beépített szekrényt és lépcsőkorlátot a korábbi sötétbarna helyett antikolt fehérre festettem (a festők antikolt felületet nem vállalnak, mert még sosem csináltak ilyet…).

Egy kedves ismerősömet hívtam segítségül, akiről tudtam, hogy – régi kreatív „boltosként” – szinte minden kézműves technikát és anyagot ismer. Így vele karöltve elmentem a közeli barkácsboltba festékért, ecsetért és két nap alatt mindent lefestettünk. Na, nem fehérre, hanem csontszínre.

A bejárathoz az előszobaajtó helyett függönyt raktam fel. Ezt egy turkálóban találtam és valójában egy dupla méretű dunnahuzat. Az előszobában lévő kis szekrényke egy vaterázott éjjeliszekrény, a pad a két kis kosárkájával a JYSK-ből való, de átfestettem.

A nagy tükör – mely az egyik kedvenc darabunk – kerete egy rokon padlásáról való. Ő a kukába szánta, de én pont azt a patinát láttam meg benne, amit sokan ócskaságnak vélnek. Így ez a keret valójában csak tisztítást, színtelen lakkot és egy szép, új, fazettázott tükröt kapott. Tőle van a fenti képen látható állólámpa is.

 

 

Aztán annyira kedvet kaptunk, hogy a harmadik nap átfestettük a gyönyörű, „vaterázott” neobarokk fotelem sötétbarna fa részét, a kamránkban talált régi, rozsdás, kovácsoltvas lámpaburát (ez került a bejárati ajtóhoz) és egy piacozott, nagyon szép, de nagyon rozsdás kovácsoltvas díszt is.

 

A csillár megtalálása volt talán a legnehezebb. Már-már feladni voltam kénytelen, mert nem jött az az Igazi és szinte meg is rendeltünk egy olasz csillárt egy boltban, újonnan. Ekkor a vaterán rátaláltam egy 9 ágú, gyönyörű kristálycsillárra, amit igazán jó áron sikerült is megvenni. Darabjaira szétszedtük, a párom újra vezetékezte, én a réz dolgokat feketére festettem, hogy az öntöttvas kályha feketesége megjelenjen ott is. A függönykarnis is fekete lett.

Mivel sikerült eladnom az összes korábbi bútort, mehettünk az IKEA-ba az új kanapéért és szőnyegért. Az Ektorpot már régebben kinéztem, mert igazán a „szoknyás” formája, a süppedős felülete, no és persze az ára tetszett meg. Mivel kifogtunk egy szuper akciót egyből vettünk még egy, kisebb, ám kihúzható kanapét. Ezzel a vendégszoba funkció is kipipálva!

 

A szoba meghatározó eleme – sajnos – a tv és környezete lett! A férfiak számára a technika (házimozi, tv, telefon stb.) nagyon fontos, a Párom ráadásul informatikus, így ezeket méltó helyre kellett tenni a szobában. De az a helyzet, hogy mindhárman szeretjük a zenét, a filmeket.

A televíziónk már megvolt, de házimozira mindig vágytunk. Nem tudtam, hogy ez csak ekkora brutál dobozokból szól igazán szépen! Először arról volt szó, hogy kicsi hangfal lesz, ami a tv két oldalán, a komódra helyezve elfér … aztán, nagy lett, földön álló, viszont átfesthettem a nyílászárók csontszínére.

A tv alá vateráztam egy gyönyörű, ívelt formájú, empire komódot. Persze csak majdnem volt tökéletes, de megoldottuk: a lábát le kellett vágnunk, a színét átfestettem, a fiókjait pedig ki kellett vennünk ahhoz, hogy minden felszerelés elférjen. (Még a lábakkal és a fiókokkal kitalálok valamit!)

 

 

Élvezzük az új szobát, remek a nappaliban lenni, főleg esténként, ha begyújtunk a vaskályhába! Még hiányoznak azok az apróbb dekorációs elemek, amitől hangulatos, otthonos lesz az egész, de ez az, amivel nem szabad sietni. Egyébként is rengeteg kincsem van még a tarsolyban, amelyek így végre méltó helyre kerülhetnek.

Ami pedig az igazán „heppiend”, hogy azóta már többen megkerestek, hogy segítsek berendezni, átrendezni a lakást. Úgyhogy végre megtaláltam az új kihívást, az új szerelmet a régi bútorok és tárgyak között!